Kevés dermesztőbb dolog van, mint olyan vidéken járni, ahol ritka madár az idegen. Számtalan regény és film témája az a rémület, amikor a vándor zárt közösségbe csöppen, ahol a fullasztó belterjesség, torz beltenyészet, a tudatlanság, gyanakvás miatt degenerálttá és perverzzé vált lakók felfalják, tönkreteszik a szabadságot és a reményt, amit minden idegen, minden vándor, minden menekült hordoz; amit úgy kapcsolunk a vándor figurájához, mint a boldogságot a madarak röptéhez. Kultúránk a ki- és bevándorlás, menekülés történeteire alapul: menekül a Szent Család, menekül Odüsszeusz, menekülnek a honfoglaló magyarok, a legkisebb királyfi idegenben talál menyasszonyt és az idegen fiúkra izgulnak a magyar lányok.

Az igaz ember menekül, a rossz ember helyben marad, minden elbeszélésünk erről szól. Menekül agresszív apjától Petőfi Sándor, menekül az osztrákok elől Kossuth Lajos, a kommunisták elől Márai Sándor, de még a nyomorult Wass Albert is. Mindenki menekül, akire valaha felnézett ez az ország, akinek idézetei kövekbe vésve aranylanak, akiket iskolai ünnepségeken szavalnak. Azért, mert aki nem vándorol, beteg és perverz, degenerált, begyöpösödött, korcs és kretén lesz, és mindig az idegennek, a vándornak és a menekültnek van igaza.

És mivel a keresztény lélekfogalom is valami ilyen vendégeskedő menekültfélének tekinti az ember halhatatlan részét, nem is jutott eszébe egyetlen épeszű kereszténynek sem menekültek és bevándorlók ellen ágálni, hiszen azzal saját istenét és megváltóját köpte volna pofán, ennek belátásához azért nem kell túl nagy teológiai felkészültség.

Ezért aztán aki tudja, adja tovább, hogy talán még soha nem hazudtak ekkorát ebben az országban, mint a miniszterelnök bevándorlásügyben: szavaira egyszerre cáfol rá a templom és az iskola, a hagyomány és a hétköznapi tapasztalat; aki elhiszi Orbán szavait a bevándorlás és a multikulturalitás ügyében, nem lehet sem keresztény, sem európai (de ateista vagy Európán kívüli sem): de szavait talán még a világtól elzárt magyar vidék lakói sem hiszik el – legfeljebb riadtan bólogatnak.

Kádár János Magyarországán az idegenek és a vándorok, kivándorlók és bevándorlók ellen tudatos uszítás folyt: a „disszidenseket” – így hívták akkoriban a megélhetési/politikai menekülteket, akik a diktatúra, a kilátástalanság és a nyomor elől a szabad Nyugatra szöktek – a titkosszolgálati gépezet, amely a televíziótól a családi ebédlőasztalokig, az iskolai katedráktól a kocsmapultokig mindent benyálazott és összefosott (és összefos és benyálaz ma is), züllött és állhatatlan, jellemtelen és bűnözésre hajlamos embereknek írta le. Ez a narratíva kényelmesen támaszkodhatott a hanyatló Nyugatot gúnyoló szovjet hablatyra – bár ezt errefelé, ahol már átláttunk Ausztriába, és mindenki tudta, hogy arrafelé még a fű is tényleg zöldebb, nem volt olyan könnyű eladni, mint a keletebbre, elzártabb vidékeken élő homo sovjeticusnak. De amit megkapott a kivándorló, megkapta a bevándorló is: az Erdélyből érkező magyart ugyanez a züllött propaganda románozta le a lakótelepek és kádári kockaházak degeneráltjainak legnagyobb gyönyörűségére – akik saját nyomorukat érthető módon akkor is és azóta is csak azzal tudják enyhíteni, ha belerúghatnak valakibe, aki még náluk is nyomorultabb.

Végezetül pedig a belső ellenség is megkapta a magáét: az azóta sajnos már kiveszett vagy már csak a kádári nagymamák idiómájában élő „huligán” szó jelölt mindenkit, aki nem volt hajlandó beállni a létező szocializmus rendjébe, hanem valami többet vagy egyszerűen csak mást akart. Ő lett a belső idegen, gyűlölet és nevetség tárgya, akikkel az iskolaigazgató az évzárón rémisztgetett, s akiktől az önkéntes rendőrök és munkásőrök óvtak.

És innen már csak egyetlen, logikus és rövid lépés a bevándorlók terroristázása. A Fidesz propagandagépezete a KGB hűséges tanítványa, az ország lakói pedig az elmúlt 25 évben nem lettek okosabbak: úgyhogy vigyázat, már csak egy aprócska sasszé, hogy a kivándorlókat, a fiainkat, akik a diktatúra, a reménytelenség és a nyomor elől a szabad Nyugatra menekülnek, huligánnak vagy disszidensnek nevezzék.

Címkék: Fókusz, kommentár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!