Az igazán nagy eredmények eléréséhez a politikában is elszántság és kitartás kell. Ezekből nincs is hiány a spanyol városok főtereit május közepe óta elfoglaló fiatal tüntetők között. A spanyol televízió ezt azzal igyekezett érzékeltetni, hogy a barcelonai térfoglalók még akkor is folytatják kempingezésüket a Catalunyán, ha az imádott Barca megnyeri a BL-döntőt.
A serleg végül a katalán fővárosba került, reggel hatig tartó önfeledt mulatássá alakítva az általános állampolgári elkeseredettségből táplálkozó politikai akciót, de a fókusz ezután sem veszett el, Barcelonában és a további többtucatnyi helyszínen sem: békés ellenállással hangot adni a politikai és a gazdasági rendszerrel szembeni elégedetlenségnek.
A politikai elitellenesség és a gazdasági válság negatív hatásai nem csak Spanyolországban erősödnek fel egyszerre. Igaz azonban, hogy a spanyol fiatalokénál kilátástalanabb helyzetet nem könnyű találni Európában. Munkához jutni embert próbáló vállalkozás – az ifjúsági munkanélküliség uniós rekordot jelentő 43 százalékon áll 2011-ben –, a saját lakás távoli álom, a szociális programok áldozatul esnek a megszorításoknak, és a válságkezelés során nem csak a munkafelvétel, de az elbocsátás feltételei is könnyebbé váltak a munkaadók számára. A spanyol politikai elit látványosan nem találja a kiutat a gazdasági válságból, és emellett mindennaposak a korrupciós botrányok. Ennek fényében nem meglepő, hogy milliók érzik úgy, a politikusok nem figyelnek rájuk, nem érdeklik őket a problémáik, és amit cselekednek, az rajtuk nem segít – legfeljebb a bankárokon.
Spanyolország „békés forradalmárai” nemcsak több demokráciát, problémáik valódi képviseletét, de egy igazságosabb gazdasági berendezkedést is követelnek. A pénzügyi elitet ostorozó, keményen antikapitalista jelszavak legalább olyan gyakorisággal szerepelnek transzparenseiken, mint a Gandhi- vagy John Lennon-idézetek. Békésen megfér itt egymás mellett a földön törökülésben gitározó poszthippi és az akár a rendőrökkel is megküzdő, a köztéri szobrokra vörös zászlót aggató antikapitalista harcos. A rendszerellenes, bázisdemokrata idill világa ez – a barcelonai tüntetésen még arról is tartottak szavazást, hogy mi kerüljön a közös salátába. A „ki van ki ellen?” kérdést is kissé másképp látják a tüntetők: „nem mi vagyunk rendszerellenesek, hanem a rendszer van miellenünk”, hirdeti az egyik felirat.
A spanyol tavasz tüntetésein érezhető, hogy ez most nem tréfa, évtizedek óta nem látott társadalmi elégedetlenség kifejeződésével találjuk szemben magunkat. A térfoglalások energiája azonban mintha valódi kézzelfogható cél nélkül menne el a levegőbe. A közelmúlt arab forradalmaiban – melyekre a Democracia Real, Ya! résztvevői inspirációs forrásként tekintenek – a politikai cél jóval világosabb volt: egy-egy régóta uralkodó diktátor bekövült rendszerének megdöntése és egy teljesen új lap nyitása. A spanyol szocialista kormánynak ugyan sokat árthatnak az utóbbi hetek eseményei – ez már a május 22-i helyhatósági választások eredményein is érzékelhető volt –, de a baloldali jelszavakkal tüntetők aligha érzik majd magukat kisegítve egy – jelenleg valószínűnek tűnő – 2012-es konzervatív választási győzelemtől. A spanyol fiatalok dühe éppen abban különbözik az arabokétól, hogy mindenkire, az elit egészére vonatkozik – és persze a kapuk előtt sem várakozik egy alternatív elit arra, hogy egy teljesen új politikai és társadalmi berendezkedést építsen. Arról nem is beszélve, hogy míg az arab országokban azért is küzdöttek, hogy választhassanak, a spanyol tiltakozók feleslegesnek tartják a választást, mondván a különböző pártok nem különböznek érdemben egymástól.
A „hallgassanak ránk”, „igazi demokráciát”, „valódi képviseletet”, „új rendszert” típusú célkitűzésekből annyira hiányzik a konkrétság, hogy nem csak a politikai elit áll teljesen tanácstalanul előttük, de a tüntetők szóvivőinek is fejtörést okoz elmagyarázni, hogy az elégedetlenség kimutatásán túl egészen pontosan mit is szeretnének. Nem tudni meddig tart ki az egyelőre kétségkívül lelkes elszántság, de sajnos azt sem, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy a spanyol tavasz forradalmárai teljesültnek érezzék követeléseiket.
(Barcelona, 2011. május)
A szerző a Policy Solutions igazgatója
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!