Külön rezidenciát kap Kövér László. Nem, ne az ellopott milliárdokat kezdjék el automatikusan számolni. Inkább olvassák el még egyszer a mondatot: külön rezidenciát kap Kövér László. És ha elolvasták, akkor idézzék fel, kicsoda Kövér László. Nem, ne arra gondoljanak, hogy ő a „folyosói újságíró-legorombítás” világcsúcstartója. És nem, ne azon somolyogjanak, hogy ő a bajuszkirály. Igen, a helyes megfejtés az, hogy ő az Országgyűlés elnöke.
A második számú közjogi méltóság; a törvényhozás feje; a személy, aki – miként ez kötelessége is – képes ellentartani a végrehajtó hatalomnak (köznapi nevén a kormánynak). A házelnök vára a Parlament. Szimbolikus lakója ő az épületnek. Élő mementója, hogy a jog uralja az országot, hogy a képviselők nem a kormány szavazórobotjai/ vokscsicskái, hogy az ellenzéknek szava van, hogy nem rekesztik ki azt a több millió embert, aki az oppozíció pártjaira szavazott. Ez az Országgyűlés elnökének a funkciója.
Lehet, hogy mégis igazuk volt, amikor zsurnalisztaostorként, élő arcszőrreklámként határozták meg. Mert úgy tűnik, Kövér László tényleg nem a „Parlament első embere”, legfeljebb csak fizetési kategóriája szerint az. A házelnökségből csak a ház érdekli. A mindjárt beköltözhető ingatlan történelmi külsőségekkel cifrálkodik majd a Kossuth téren, és az emeleti rezidencián négy hálószoba, könyvtár és díszterem adja a megfelelő életés hátteret Kövér Lászlónak. Aki nemcsak hálni jár ide, hiszen a hivatalos indoklás szerint fogadásra/tárgyalásokra egyaránt alkalmasnak kell lennie a házelnöki szálláshelynek. Ha úgy tetszik, Kövér László fél lábbal kivonul a parlamentből.
Szimbolikus lépés ez, azt üzeni: nem az eszme és az intézmény számít, csak a személy és a hatalom. A kapitány – kötelesség és szokás szerint – utoljára hagyja el a süllyedő hajót. Kérdés, hogy Kövér László költözése azt jelzi-e, menthetetlenül léket kapott a parlamentarizmus „lélekvesztője”. A válasz az, hogy még úszik, leginkább azért, mert egy „hajóútra” még múlhatatlan szüksége van a hatalomnak. Mert 2018-at meg kell nyerni. Ha nem sikerül, üzente Kövér László, minden elveszhet.
Ám ha a Fidesz triumfál, akkor egy 2022-es kormányváltás sem lesz képes átrendezni a gazdaságipolitikai erőteret. Kövér ezzel a mondással egyfajta szent háborúra mozgósít, minek tétje az öröklét. Hiszen újabb négy év bebetonozná a függőségi viszonyokat: amik egyaránt béklyóznak közmunkást, oligarchát, helyi politikust, országos pártvezetőt, miniszterelnököt és kisvállalkozót.
Olyan elosztó-beszedő-tápláló rezsim jön létre, aminek minden érdemi szereplője sérül, ha rendesen működik a választási-képviseleti demokrácia.
Igaz, el lehet bábozni a köztársaságot, évekig sikerült ez például Viktor Janukovics ukrán elnöknek is. Viszont ha nem működnek a demokratikus szelepek, akkor – miként az ukrán példa is mutatja – berobbanhat a társadalom.
Ám minden vészmadárkodás nélkül: Kövér Lászlónak igaza van, 2022-ben szinte lehetetlen lesz a megszokott módszerekkel kormányt váltani, egyszerűen azért, mert szétesnek a „változtatás struktúrái”, sem civil szervezet, sem ellenzék nem képes érdemben újabb négy évig mozgósítható állapotban tartani (amúgy is elvékonyodott) bázisát. Kivéve, ha egy ellenzéki párt annyira megerősödik, hogy elvigye a parlamenti mandátumok legalább egyharmadát, ám erre jelen állás szerint nincs sok esély.
Úgyhogy Kövér Lászlónak – a saját nézőpontjából – akár igaza is lehet, amikor saját rezidenciát álmodik magának. Hiszen egy 2018-as Fidesz-győzelem esetén ki a fenének van kedve egy ürességtől kongó (tartalmi szempontból mindenképp) épületben hatalmaskodni, ahova a kormánypárti képviselők is csak egy gombnyomásnyira ugranak be.
Mennyivel meghittebb a házelnöki rezidencia házelnöki könyvtárában a házelnöki kandalló mellett a házelnöki fotelbe süllyedve házelnöki rendelet fogalmazni arról, hogy amikor az ellenzék beszél, a nemzeti takarékosság jegyében kapcsolják ki a fűtést és a világítást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!