A család elindult a nyaralóba. A gyerekek nyafogtak, hogy nem nézhetik meg vasárnap a filmet, ott ugyanis nem volt se tévé, se internet. A szülők ebben tántoríthatatlanok voltak. Attól féltek, hogy ha engednének, a fiúk ott is egész nap a szobában ülnének.
Az autópályára kiérve ólomszürke ég fogadta őket. A cica a hordozóban keserves nyávogásba fogott. A gyerekek hátul cukkolták egymást, és csak azért nem verekedtek össze, mert be voltak kötve. Az apának megfájdult a feje, az anya meg lamentált, hogy tessék, megint neki volt igaza, megmondták az előrejelzésben, hogy esős idő lesz, de rá soha senki nem hallgat. Még a füvet se fogják tudni lenyírni, bosszankodott. Idegesen jártak az ablaktörlők a szélvédőn. Mire leértek, a macska bepisilt, a fiúk kimerültek. Pistike azért nyafogott, mert hétfőn nem mehet el a szülinapi buliba az osztálytársához, Vilike pedig azért, mert nem próbálhatja ki a kétkerekű biciklit az esőben. A nyaraló még ebben a siralmas időben is ragyogó képet mutatott, vadregényesen burjánzott a kert.
Behordták a csomagokat, aztán kiengedték a macskát. Ismerte már a terepet, azonnal nekiiramodott a magas fűben, csatakos szőrrel bóklászott a bokrok alatt.
A szombat még csak eltelt valahogy, de vasárnap már unatkoztak. Tett a család egy sétát a környező, sáros utcákban, aztán unóztak, de estére mindenki hazakívánkozott. A fiúk szerettek volna legózni, az apa internetezni, az anya tévézni. A férjére nézett, és azt gondolta, már megint az ő hülyesége miatt vannak itt. A férfi a tavalyi újságokat olvasgatta. Az előbb ő is felnézett a feleségére, és arra gondolt, mindig csak nyavalyog. Vilike kijött a gyerekszobából, hogy a Pisti nem hagyja játszani. A szülők erre kihívták Pistit, aki viszont duzzogott. Egész nap az járt a fejében, hogy minden osztálytársát elviszik abba a buliba, csak őt nem, pedig lesz tombola is.
Hétfőre tovább romlott az idő. Verte az ablakokat a zuhogó eső, és olyan hűvös lett, hogy pulóverben kuksoltak a házban. A konyhasarokban, mint valami baljós árnyék, megjelent egy fekete hangyaboly.
– Hazamegyünk – döntött az apa.
Megkönnyebbülten pakoltak. Begyömöszölték a ruhákat a táskákba, kiürítették és kihúzták a hűtőt. Csak a macska hiányzott. A gyerekek a kertben ciccegtek, az anya a házat járta körbe, de a cica nem volt sehol. Az apa azt mondta, úgyis hazajön mindjárt kajálni, az anya javasolta, hogy azért keressék tovább. Pistike morgott, hogy inkább hagyják itt. Vili erre sírva fakadt, hogy a bátyja nem is szereti a Murcit.
Ezen összevesztek: ki kellett békíteni őket, elment vele fél óra. Ám a cica nem került elő. Az anya elővette a már elpakolt tojásokat, csinált egy rántottát. Megették, eltelt még fél óra. Kimentek a kertbe, szétoszlottak, végigfésülték a területet. Eltelt újabb óra. Csuromvizesen visszatértek a házba, megszárították a hajukat. Délután három lett.
Reményvesztve gubbasztottak a konyhában, amikor kintről nyávogás hallatszott. Hazajött a Murci enni.
Az apa kinyitotta az ajtót, és mondott neki valamit, amit itt sajnos nem idézhetünk. Az anya lehajolt, felmarkolta és betuszkolta a dobozába. Vilike azt kiabálta, hogy ez állatkínzás, jár neki a kaja. Az apa erre újfent mondott valamit, ami itt megint nem szerepelhet, és hozzátette, hogy Vilike jobban tenné, ha összeszedné a földről a szétdobált kártyákat. Pisti nyafogott, hogy még pont odaérhetne a születésnapra, ha nem vacakolnának. Az anyjuk rájuk szólt, hogy azonnal szálljanak be, és kivitte a maradék holmit a csomagtartóba. Az apa körbejárta a házat, becsukta a zsalugátereket, bezárta az ajtót, aztán ázottan, de megnyugodva beült a volánhoz.
Budaörsnél behajtottak egy benzinkútra. Pistit akarták először felvinni az osztálytársához, hogy legalább a buli végére odaérjen, de muszáj volt még egyszer tankolni. Az anya beszaladt pisilni, az apa fizetett. Egyszerre értek vissza. Amikor beültek, Vilike bátortalan hangon megszólalt:
– Hol a Murci?
Iszonyú csend lett. Mintha elfogyott volna a levegő a kocsiban. A kutas nem értette, miért nem indulnak ezek, ott vár mögöttük az egész sor. Kezdett kiderülni az idő, közeledett az alkonyat, villóztak a város fényei. A macska ott ült a dobozában, kétszázötven kilométerre tőlük, a nyaraló csukott bejárati ajtaja mögött, ahol induláskor felejtették.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!