Egy nő nem csak anya lehet, és egy anyának is jár a szabadság.
- Le kell dönteni a tökéletes nőkről szóló tabukat az irodalomban.
- Interjú Jannah Loontjens holland írónővel, aki a héten Budapesten járt.
– Magyarul nemrég megjelent könyvének főhősét, Maschát gyakran idegesítik fel a saját gyerekei. Mi indította arra, hogy ennyire nyíltan írjon az anyaság árnyoldalairól?
– Az irodalomban és a való életben is szeretnek olyan képet közvetíteni az anyákról, mint akik állandóan a gyerekeikkel foglalkoznak, és minden körülmények között szeretettel fordulnak feléjük. Az anyaságot úgy tálalják, mint a legjobb dolog, ami valaha is megtörténhet egy nővel az életben. Ami igaz is. Nekem is van két gyerekem. De az anyák és az apák rengeteget szenvednek, mert igenis nehéz egy gyereket felnevelni. Nagyon fura, hogy a szülőséggel járó nehézségekről az emberek nem mernek őszintén beszélni.
– Miért ekkora tabu, hogy anyának lenni nem mindig szép és jó?
– Rengeteg mítosz él bennünk arról, milyen egy jó nő, és még több arról, milyen egy jó anya. Az elmúlt száz évben rengeteget változott a nők helyzete. Bár jó ideje lehet tanulni és szavazni, sokak számára még mindig az újdonság varázsával hat az emancipáció és annak minden következménye. Például az, hogy a nőket nem csak anyaként kell látni. Hiába van egy nőnek komoly állása, akkor is elvárják tőle, hogy anya is legyen teljes munkaidőben. Ezért kell beszélnünk arról, milyen nehéz összeegyeztetni az életünk különböző területeit. Mindig érdekes, ha az irodalommal tudunk ledönteni egy tabut.
– Ez továbbra is probléma Hollandiában, ahol a nők többsége részmunkaidőben dolgozik?
– Sokkal egyszerűbb a helyzetünk, mint korábban volt. De azért nem annyira könnyű. Az óvodai ellátás drága Hollandiában. És ha heti öt napot óvodába adod a gyerekedet, azt mondják, rossz anya vagy. Jó páran gondolják azt is: nincs abban semmi rossz, ha teljes állású anya vagyok, és nem dolgozom. Az ilyesmi kicsit visszahúz minket.
– Mitől lesz valaki jó anya?
– A könyvbéli Mascha előtt nincs minta, mivel a saját édesanyja eltűnt, mikor ő nyolcéves volt. Ezért neki fogalma sincs, mit kellene tennie. Személy szerint azt gondolom, egy jó anya szeretetet és biztonságot ad a gyereke számára, aki így magabiztosan mozoghat a világban.
– Mascha gyakran érzi úgy, legszívesebben csak lefeküdne a földre, és kivonná magát a családból, és oldja meg mindenki úgy, ahogy tudja. Szabadságra mehet egy anya?
– Persze, miért is ne? Mindenki azt érzi időnként, hogy egy ideig ki kell szakadnia a mindennapjaiból. Nem szabad elhinni azt sem, hogy 24 órás felügyelet kell egy gyereknek. Ők maguk sem igénylik ezt, és örülnek, ha van egy kis mozgásterük. Ha történelmi távlatból nézzük, az irodalmi művek nagy részét férfiak írták férfiaknak. Az esendőség sajátosan vidám színezetet ad egy férfi karakternek, ha egy nőnek vannak gondjai egy könyvben, az inkább aggodalomra ad okot. Ez is egy tabu, amit meg kell döntenünk, hogy lehessenek olyan irodalmi nőalakok, akik igenis erősek, de bizonyos dolgokat nehéznek gondolnak az életükben. Amit humorral is meg lehet írni.
– Mit kompenzál Mascha azzal, hogy rengeteget lóg a Facebookon?
– A könyvben a szülőség mellett arról a generációról akartam írni, amelynek képviselői az egyetem után is úgy akarnak élni, mint a diákok. Maschának jó munkája van, kedves partnere, és két szép gyereke. Külső szemmel mindene megvan, amit egy nő kívánhat. Mégsem tudja, hol a helye az életben. Véletlenül botlik bele Rafiqba, és mint általában minden, ez a kapcsolat is csak úgy „megesik” vele. A dolog elég ártatlanul indul, aztán chatszex lesz belőle.
– Mitől más az online-szerelem?
– Egyre inkább elválik egymástól az, ami abban a világban történik, ahol fizikailag is jelen vagyunk, és az, ami a virtuális térben. A chateléskor nem érezzük magunkon a beszélgetőpartnerünk tekintetét, ezért nagyon megnyílhatunk. Mint Mascha, aki a szexuális fantáziáiról is nyíltan mer mesélni Rafiqnak, amit szemtől szembe soha nem merne. Azt hiszi, ha csak szavakból áll egy kapcsolat, az sokkal tisztább, mint a fizikai, így a végére bemagyarázza magának, hogy a viszonya Rafiqkal tisztább, mint a férjével ápolt kapcsolat. Azt is beképzeli, hogy szerelmes a fiúba, anélkül, hogy találkoznának. Ez ma nagyon gyakran megtörténik. Ami számomra fura, mert legyek régimódi, de azt hiszem, a szerelemhez szükség van a kémiára is.
– Miről fog szólni a következő könyve?
– Ezúttal is mai társadalomról írok: a bevándorlóktól és a multikulturális társadalomtól való félelemről, amit családi kapcsolatokon keresztül mutatok be. Első pillantásra kicsit ellentmondásos, de azzal, hogy valamire rázoomolok, egy szélesebb perspektívájú képet akarok mutatni. Egy igen személyes történettel mesélek arról, ami a világban zajlik.
Jannah Loontjens
holland író, költő és filozófus. Nemrég jelent meg magyarul Talán bizony mégsem című regénye.
1974-ben született hippi családban Koppenhágában, gyerekkora egy részét Svédországban, egy erdőben töltötte. Szülei válása után költözött Hollandiába édesanyjával.
Volt gogo girl, virág- és könyvesbolti eladó és filozófiatanár is.
A regényírás mellett irodalomelméletet és kreatív írást tanít. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!