A héten bejelentett intézkedés felháborította a hallgatókat és a szakmai szervezeteket is, az érintettek demonstrációkra, sztrájkra és egyetemfoglalásokra készülnek, a HÖOK pedig tandíjellenes népszavazást kezdeményez. Szakértők szerint a miniszterelnök által elképzelt önfenntartó felsőoktatás nem létezik, és ugyan a tandíj egyáltalán nem ördögtől való gondolat, a most vázolt elképzelés igazságtalan és káros a felsőoktatás szereplői számára.

A kormány az állami részösztöndíjasok számát ezzel szemben a tízszeresére emelné, jövő évtől 46 330 diáknak kellene a képzési költségeinek felét állnia. Ennek a finanszírozási formának az erőltetése azért is meglepő, mert idén ez a koncepció volt a felvételi legnagyobb bukása: a meghirdetett 15 500-as keretszámot levitték 5550-re, majd mindössze 1961-en kezdték meg a tanulmányaikat a félig fizetős képzéseken. A részösztöndíj azért sem túl népszerű a diákok körében, mert ugyanúgy a röghöz kötési szerződés aláírásával jár, mint a teljes mértékben államilag finanszírozott képzési forma, és bár a taníttatásukért csak feleannyit fizet az állam, mint a teljes ösztöndíjasoknak, a tanulmányi idejük kétszeresét így is Magyarországon kell ledolgozniuk, amennyiben nem fizetik vissza az összeget. Giró-Szász András kormányszóvivő interpretációja szerint az állami ösztöndíjas keretszámok újabb csökkentésének az a célja, hogy „a korábbiakkal szemben mindenkinek elérhetővé tegye a felsőfokú tanulmányok elvégzését, aki átlépi a bekerüléshez szükséges ponthatárt”. Szerinte a jelenlegi rendszerben az állam mindenkinek kifizeti felsőoktatási tanulmányait: valakinek hallgatói ösztöndíj formájában, valakinek pedig a Diákhitel 2 finanszírozásában.

A Magyar Rektori Konferencia egészen máshogy látja a dolgot, úgy reagáltak, a kormány határozatai a továbbtanulni vágyó fiataljaink közül éppen a legtehetségesebbeket késztetik az ország elhagyására. A döntéshozók az új rendszerről egyáltalán nem konzultáltak a konferenciával, amely szerint az intézkedések teljesen kiszámíthatatlanná teszik a jövőt az intézmények és a diákok számára is. Kiemelték, a változtatások figyelmen kívül hagyják a családok anyagi teherbíró képességét, ezért szociális igazságtalansághoz és társadalmi szegregációhoz vezetnek, emellett a felsőfokú tanulmányok folytatására alkalmas fiatalok tömegei számára válik elérhetetlenné a diploma megszerzése. Mindez nagymértékben veszélyezteti az értelmiség újratermelődését.

Semjén András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének (MTA KRTK KTI) tudományos főmunkatársa, az Oktatásgazdaságtan Kutatócsoport tagja szerint a probléma elsősorban az, hogy tervezett tandíjrendszer átgondolatlan és rossz, emellett igazságtalan támogatási rendszerrel párosul. Ugyanis azokon a területeken, ahol maradtak ingyenes férőhelyek is, azokra nagy eséllyel a jó anyagi helyzetű, magasan iskolázott családokból érkező jó tanuló diákok kerülhetnek be, és pontosan a hátrányosabb helyzetű, kicsit rosszabb tanulmányi eredménnyel rendelkező diákoknak kell majd a tandíjat vagy képzési költségeik felét kifizetni. A szakértő szerint tandíjra szükség van, de nem ilyenre. „A magyar közgondolkodásban a tandíj démonizálva lett, és ebben nagyon nagy a Fidesz szerepe is. A teljesen ingyenes felsőoktatás azonban nem működik, léteznek a tandíjra jó és igazságos modellek is a világban. Angliában például általános tandíjrendszert vezettek be, ami nem zár ki senkit a felsőoktatásból. Ha a már diplomás munkavállaló jövedelme elér egy bizonyos szintet (21 ezer font/év), havonta a fizetésének 9 százalékát utólag kell kifizetnie az egyetemnek. Normális piacgazdaságokban ezek jól működő modellek, de Magyarország ettől most nagyon távol van” – mondja. Egy jól működő rendszer létrehozásának elengedhetetlen feltétele lenne a kidolgozottság és átgondoltság,

Angliában például minden reform előtt két évvel megjelentetik a program teljes dokumentációját, így az érintett szervezetek és hallgatók fel tudnak készülni a változásokra és a konzultációra is van elég idő, ezzel szemben nálunk a döntések egyik hétről a másikra születnek meg. A másik probléma, hogy ezek az intézkedések lassú éhhalálra ítélik azokat az intézményeket, amelyek nem tudnak majd elég hallgatót felvenni, az oktatás színvonala pedig esni fog. A szakértő szerint alapvető baj, hogy Orbán Viktor és oktatáspolitikusai az önfenntartó felsőoktatás vízióját kergetik, pedig ilyen a világon sehol sincsen, bizonyos mértékű állami finanszírozásra még azokban az országokban is szükség van, ahol a magánfinanszírozás és a tandíj is nagyon jelentős szerepet játszik.

A drasztikus állami ösztöndíjas keretszám csökkentésre már az eddig visszafogott Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK) is felháborodottan reagált. Nagy Dávid, a szervezet elnöke szerint a kormány szerdai bejelentése gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti Magyarországon. Csütörtökön a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt tartott sajtótájékoztatójukon tandíjmentes felsőoktatást, a röghöz kötés eltörlését, és a 2013-as keretszámok azonnali újragondolását követelték, összefogásra szólítottak fel minden olyan szervezetet és személyt, aki a magyar felsőoktatásért tenni akar. Emellett bejelentették, népszavazást kezdeményeznek a tandíj ellen. A HÖOK jövő szerdára demonstrációt szervez, amelyről későbbre ígértek tájékoztatást, az egyetemi és főiskolai hallgatói önkormányzatok pedig saját intézményeikben sztrájkbizottságot hoznak létre a helyi cselekvési terv kidolgozására.

A Hallgatói Hálózat (HaHa) az Oktatói Hálózattal karöltve hétfőre fórumot hirdetett az ELTE lágymányosi kampuszán, és országszerte önszerveződésre és cselekvésre szólítottak fel minden érintettet, mert mint Facebook-oldalukon írják: „A helyzet tarthatatlan, ezért feljogosítva érezzük magunkat az ellenállásra, a szembefordulásra, a mostani és leendő egyetemisták, valamint az oktatók érdekeinek megvédésére.”

A Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) már sztrájkbizottság megalakításáról szóló együttműködési megállapodást kötött az egyetem hallgatói önkormányzata és a HaHa helyi csoportja, mivel szerintük nagy rá az esély, hogy ha a keretszámok így maradnak, előbb-utóbb bezárhatja kapuit az intézmény. Számításaik szerint az SZTE tizenkét karának az optimista forgatókönyv szerint is mintegy 60 százalékos hallgatói létszámcsökkenéssel kell számolnia, ami három év alatt azt eredményezné, hogy a diákok száma harmadára, körülbelül 10 ezer főre csökkenne.

Semjén András szerint a diákoknak semmiképp sem egy új, drága és szükségképp elhibázott népszavazást kellene követelniük arról, hogy legyen-e tandíj, mivel ez egy szakmai kérdés, és nem lehet úgy feltenni, hogy értelmes dolog jöjjön ki belőle. Úgy gondolja, inkább a mostani állami finanszírozású és részösztöndíjas keretszámok azonnali visszavonását, és egy új, átgondolt, hosszú távon pénzügyileg fenntartható és a szakmai szervezetekkel egyeztetett, társadalmi vitára bocsátandó felsőoktatás-finanszírozás és hallgatótámogatás kidolgozását kellene szorgalmazni, ami képes biztosítani a széles hozzáférést, azt, hogy senki ne szoruljon ki a felsőoktatásból azért, mert családja anyagi lehetőségei nem elég jók.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!