Ha újra születne, cigány gyerek szeretne lenni - Somos László atya elmondja nekünk, miért érzi így. 20 éve szolgál a cigányok között, akiknek nem csak az életét, de sorsát is megváltoztatta. Bármerre jár Somos László atya, a cigányok messziről integetve üdvözlik, szép szavakkal köszöntik, a szemükkel simogatják. Húsz éve papja Kaposfőnek és a környező településeknek László atya, azt mondja, nem cserélné el semmire ezt a két évtizedet, de őt sem adnák semmiért az itt élők. Főképpen sok száz cigány „gyermeke” és „unokája”, aki tőle, érte, miatta tanult meg jobb sorsot akarni.
A Vasárnapi Hírek munkatársa László atyával töltött egy napot a Kapos környéki falvak cigánytelepein.
Somos László atya az együtt töltött idő során megmutatja nekünk, hogy a szidástól miért nem, a szeretettől meg hogyan lesz tiszta egy utca; hogy mit nem lát, akit vakká tesz a gyűlölet; és hogy miért tartja magát a világ legboldogabb emberének.
László atya azt mondja, hogy az egyik fontos dolog, amit a cigányoktól megtanult, hogy a gyerek és az eső jön – és örülni kell neki. Mert minden élet fontos. Bármikor is jön a baba, örülnek neki. Bármilyen is az a gyerek, megtartják, szépnek látják. „Itt dobják ki a kocsiból a kiskutyákat, mert tudják, hogy mi befogadjuk őket, a nyomorékokat is – ezt már a másik nagyobb cigánytelep, Baglaspuszta egyik lakója meséli. – Mindenkinek, embernek, állatnak jut még egy falat étel, akármilyen szegények is vagyunk.” Ahogy a betegekről és az öregekről sem mondanak le – magyarázza az atya, van a telepen súlyosan sérült gyerek is, az egész közösség pátyolgatja. De általában is jellemző, hogy szeretik egymás gyerekét. „Ha újra születhetnék, cigány gyerek szeretnék lenni – nevet László atya. – Szabadon, szeretetben, sokan együtt, így érdemes gyereknek lenni.” No meg úgy, hogy van annak az életnek folytatása, ehhez pedig a szerényen el-elhallgató plébánosnak nagyon sok köze van.
Az iránta megnyilvánuló szeretetről és a Magyarországon a cigányokkal szemben tapasztalt vakgyűlöletről és a gyűlölködőkről pedig ezt mondja:
„Olyan gyorsan eltelt ez a húsz év, olyan boldogságban. Engem itt úgy szeretnek, majd’ belefulladok a szeretetükbe. Nem cserélném el semmire. Tőlük tanultam meg igazán megérteni Istent. Soha nem bántottak, csak kaptam tőlük. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a gyűlölet, amivel sokan a cigányokhoz állnak, amiről megtanultam az elmúlt években, hogy tényleg vak. És nem akar látni. Ez a gátja a változásoknak, ez üldözne le a térképről embereket, ez nem tűri a mások jóságát sem.”
Megdöbbentő ötlettel kezdte húsz évvel ezelőtt az ismerkedést László atya.
Kertész Anna riportja, "Tőle van itt minden" címmel a Vasárnapi Hírek október 26-i számában jelent meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!