Ha újra születne, cigány gyerek szeretne lenni - Somos László atya elmondja nekünk, miért érzi így. 20 éve szolgál a cigányok között, akiknek nem csak az életét, de sorsát is megváltoztatta. Bármerre jár Somos László atya, a cigányok messziről integetve üdvözlik, szép szavakkal köszöntik, a szemükkel simogatják. Húsz éve papja Kaposfőnek és a környező településeknek László atya, azt mondja, nem cserélné el semmire ezt a két évtizedet, de őt sem adnák semmiért az itt élők. Főképpen sok száz cigány „gyermeke” és „unokája”, aki tőle, érte, miatta tanult meg jobb sorsot akarni.

 
Somos László atya örök derűvel járja a vidéket - Fotó: Mudra László, Képszerkesztőség

A Vasárnapi Hírek munkatársa László atyával töltött egy napot a Kapos környéki falvak cigánytelepein.

Somos László atya  az együtt töltött idő során megmutatja nekünk, hogy a szidástól miért nem, a szeretettől meg hogyan lesz tiszta egy utca; hogy mit nem lát, akit vakká tesz a gyűlölet; és hogy miért tartja magát a világ legboldogabb emberének.

László atya azt mondja, hogy az egyik fontos dolog, amit a cigányoktól megtanult, hogy a gyerek és az eső jön – és örülni kell neki. Mert minden élet fontos. Bármikor is jön a baba, örülnek neki. Bármilyen is az a gyerek, megtartják, szépnek látják. „Itt dobják ki a kocsiból a kiskutyákat, mert tudják, hogy mi befogadjuk őket, a nyomorékokat is – ezt már a másik nagyobb cigánytelep, Baglaspuszta egyik lakója meséli. – Mindenkinek, embernek, állatnak jut még egy falat étel, akármilyen szegények is vagyunk.” Ahogy a betegekről és az öregekről sem mondanak le – magyarázza az atya, van a telepen súlyosan sérült gyerek is, az egész közösség pátyolgatja. De általában is jellemző, hogy szeretik egymás gyerekét. „Ha újra születhetnék, cigány gyerek szeretnék lenni – nevet László atya. – Szabadon, szeretetben, sokan együtt, így érdemes gyereknek lenni.” No meg úgy, hogy van annak az életnek folytatása, ehhez pedig a szerényen el-elhallgató plébánosnak nagyon sok köze van.

Az iránta megnyilvánuló szeretetről és a Magyarországon a cigányokkal szemben tapasztalt vakgyűlöletről és a gyűlölködőkről pedig ezt mondja:

„Olyan gyorsan eltelt ez a húsz év, olyan boldogságban. Engem itt úgy szeretnek, majd’ belefulladok a szeretetükbe. Nem cserélném el semmire. Tőlük tanultam meg igazán megérteni Istent. Soha nem bántottak, csak kaptam tőlük. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a gyűlölet, amivel sokan a cigányokhoz állnak, amiről megtanultam az elmúlt években, hogy tényleg vak. És nem akar látni. Ez a gátja a változásoknak, ez üldözne le a térképről embereket, ez nem tűri a mások jóságát sem.”

Megdöbbentő ötlettel kezdte húsz évvel ezelőtt az ismerkedést László atya.
Kertész Anna riportja, "Tőle van itt minden" címmel a Vasárnapi Hírek  október 26-i számában jelent meg.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!