Most az egyszer legalább ne szavazz a Fideszre – Majtényi László a 2014-es választás üzenetéről

 

– Az utóbbi hetekben felerősödtek az alkotmányosság helyreállításának mikéntjéről szóló ellenzéki viták – ebben az ön által vezetett intézet is nagyban kiveszi a részét. Ilyen biztos abban, hogy 2014-ben nyer a demokratikus ellenzék?

– Semmilyen garancia nincs a tisztességes választásokra. Abban sem lehetünk biztosak, hogy a mostani szabályok 2014-ben még léteznek, hiszen a kormány eddig is mindent megtett azért, hogy bármit, akár a „Szent Alaptörvényt” vagy a „Magasztos Átmeneti Rendelkezéseket” az épp aktuális politikai pozíciójához hozzáigazítsa. Sőt, azt sem tudjuk, hogy a közjogi rendszer 2014-ben milyen lesz. Lehet, hogy addigra bevezetik az elnöki rendszert vagy a Turulista Kaganátust.

– Hogy lehet felkészülni egy ilyen bizonytalan helyzetre?

– A kérdés az, hogy mi a helyes demokratikus magatartás – szerintem egy demokratikus választásra kell készülni, és azt kell követelni akkor is, ha erősen lejt a pálya a Fidesznek. A másik opció ugyanis a választás bojkottja, mondván: mivel úgysem lehet demokratikus választásokat tartani, akkor egy hihetetlenül alacsony részvétel mellett legyen ez a Fidesz és a Jobbik versenye – ez tényleg a világ szégyene lenne. Tetszetős gondolat, csak hihetetlenül veszélyes: a bojkott bejelentése után a szavak, az ellenzéki érvek elveszítik jelentőségüket, az ellenzék eszköztelenné válik. Pedig az emberi világ szavakból épül. A Fidesz létrehozhatja a maga szatellit-ellenzékét, amely majd elindul a választáson. Továbbá abban sem lehetünk biztosak, hogy egy ellenzéki bojkottnál nem lesznek-e „sztrájktörők”. Szóval, ha nem lesz szabad választás Magyarországon, akkor is az a helyes magatartás, ha a szabad választásokra készülünk. A bojkottal pedig elég a választás előtti hetekben foglalkozni.

– Ez nem valami reménykeltő.

– Amit én mondok, az nem fatalista forgatókönyv, mert ebben esélyek vannak. Magyarországon még van politikai élet, a Fidesznek nincs totális egyeduralma, és sokféle eszköz van, amivel a kormánypártokat még jobb belátására lehet kényszeríteni.

– Például mivel?

– Az utcával például.

– Az eddig is hatástalan volt.

– A politika kényszerekről szól. A Fidesz eddig nem mindig érezte a kényszert. Egy sor esetben már meghátrált.

– Néhány, nem túl jelentős kérdésben igen, de lényeges, főleg a hatalmát érintő ügyekben még soha.

– A kényszernyugdíjazott bírákat visszahelyezik, az antifasiszta tüntetésen felszólalt a Fidesz frakcióvezetője. Gondolja, hogy ez csupán a szabad akaratán múlott?

– Előbbi a nemzetközi ítélet miatti kényszeren múlik. Utóbbi esetben a szokásos egyrészt-másrészt típusú kiállásnak lehettünk szemtanúi: elhangzott egy korrekt beszéd, de konkrét tettekről szó sem volt.

– Akkor az a megoldás, hogy éljünk tovább a Nemzeti Együttműködés Rendszerében? Erre nemhogy nekem, de még önnek sincs ideje.

– Tegyük fel, hogy túljutnak a politikai megosztottságon, létrejön az összefogás, győznek a választásokon, de a hogyan továbbról is eltérőek a vélemények. Vörös Imre jogászprofesszor, volt alkotmánybíró szerint a Fidesz kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvése miatt feles többséggel is megsemmisítheti az Országgyűlés a demokráciát korlátozó törvényeket. Ön szerint kétharmad kell. Ki dönti el, hogy kinek van igaza? Mert ha a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság, vagy a köztársasági elnök, akkor nem jósolok nagy jövőt a szép céloknak.

– Egy szabad világban az embereknek vitáik vannak egymással. Okos vita hozza ki a relatíve jó megoldásokat. Mindennek van előnye és hátránya. Vonzó megállapítani, hogy feles törvénnyel ki lehet válogatni a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvést szolgáló jogszabályokat, és hatályon kívül helyezhetőek. A kérdés, hogy mennyire tekinthető ez legitimnek. Mennyire lehet tartós az eredménye?

– Mitől lesz az?

– De facto a Fidesz látszik a jobboldal politikai képviselőjének, de valójában a Fidesz a politikai, konzervatív jobboldal sokszorosan tagolt magyarországi világát egyáltalán nem képviseli. Még konzervatív pártnak sem lehet nevezni: egy populista, a belső vitákat elnyomó, szabad embereket nem tűrő képződmény. Nincs politikai képviselete a konzervatív jobboldalnak. Problematikus, hogy a választásokig ilyen hiteles politikai képviselet létrejön-e. Mégis, a hosszú távú időhorizonton egyszerűen nincs más lehetőség, mint az alkotmányos erők összefogása – egy rövid időre: amíg az alkotmányosságot helyreállítják. Lehet azt mondani, hogy ennek nincs politikai realitása, de a politika realitássá akkor válhat, ha erről beszélünk. A turulokrácia, a bankok elleni küzdelem, a szabadságharc a világ ellen, a felsőoktatás lenullázása – mind szavakból lettek valósággá.

– Mi a megoldás?

– A választási győzelem után meg lehet kérni a nagy öregeket: Kis Jánost, Sólyom Lászlót és Vitányi Ivánt például, hogy ők készítsék el az 1989-es alapokon nyugvó, új Alkotmány tervezetét. Olyan megoldás kell, ami nem azt jelenti, hogy az ország egyik fele revansot vesz az ország másik felén. Tartós alkotmányt úgy lehet csak elképzelni, hogy a politikai közösség egészének az értékeit fejezi ki: olyan végleges alkotmányt kell megalkotni, amely egy modern, élhető, versenyképes Magyarország közjogi alapzata és szabadságjogainak foglalata évtizedekre. Ehhez pedig nyilvánvaló, hogy egy olyan eljárásmódra van szükség, amely biztosítja, hogy az Alkotmányt tisztelő jobb és baloldal közös műve legyen.

– A Fidesz mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

– Akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy így legyen.

– Széles legitimációról beszél, de nyilvánvaló, hogy a Fidesznek esze ágában sincs asszisztálni Orbán életművének lebontásához.

– Akkor ki kell zárni ebből a folyamatból, persze ha a választók ezt engedélyezik. A végső szót a választók mondják ki.

– Ettől függetlenül lehetséges, hogy egy nagyon hangos, ha nem is feltétlenül hatalmas tömeg fog majd hidakat foglalni és autókat felgyújtani.

– Persze előjöhet Satu és Debil, de hányan mennek utánuk? Ennek az ellenszere az olyan politika, amely nem a revansra törekszik.

– Hogy lehet nem a revansra törekedni? Mondana egy olyan állami intézményt, amit jelenleg demokratikusnak, függetlennek, szakmainak tart?

– Nem akarok névsorolvasást tartani. De az meggyőződésem, hogy az alkotmányos magyar köztársaság vezetői körében nem maradhatnak meg azok, akik csúfot űztek az alkotmányosságból és hagyták magukat dróton rángatni. Az egyik legnagyobb veszélynek éppenséggel azt tartom, hogy egyesek felajánlják szolgálataikat az alkotmányos Magyarországnak, azaz a lakáj új gazdát keres. Ugyanakkor nem világos előttem, hogy melyikkel mit lehet kezdeni. Az elmúlt húsz év közjogi mozgásai azt mutatják, hogy a független intézmények vezetőinek egy jelentős része hirtelen eltűnik. Ez a demokrácia gyengesége.

– Akkor mi a mérce?

– Nem tartom legitimnek, ha mindazt a bűnt, ami történt, feles többséggel hozzuk helyre, sőt, még a kétharmadossal is lesznek problémák, mert mindenképpen el kell kerülni azt, amit a Fidesz csinált a kétharmaddal. Vannak például alkotmánybírák, akiket az alkotmányosság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jogszabályait megsértve választottak, lehet alkotmányos megoldás, hogy az ilyeneket elküldjük. Óvatosan kell mindenesetre eljárni.

– Nem tart patthelyzettől? Mi van, ha a jogállam helyreállítását célzó törvénycsomagot a köztársasági elnök nem írja alá, vagy ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti?

– Erre csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk, ha odaérünk. Két forgatókönyv van: az egyik, hogy Orbánék egyszerű többséggel megnyerik a következő választást, a másik pedig az, hogy az alkotmányos bal- és jobboldal mégiscsak győz. Melyik a kívánatosabb eset?

– Az attól függ. Például ha annak ellenére sem nyer a Fidesz, hogy ezt lényegében törvénybe iktatta, az előzmények ismeretében nem biztos a békés átmenet.

– Azt azért elég nehezen mondhatják majd, hogy csalás történt és éppen ellenük történt. A csalás összes eszköze az ő kezükben lesz.

– Ráadásul még mindig a Fidesz vezet a közvélemény-kutatásokban.

– Ez az ellenzék tehetségtelenségét mutatja. Nézze meg az ellenzéki politikusok gyámoltalan mondatait! Ne felejtsük el, hogy a kétharmad nem a Marsról érkezett ide: a baloldali kormányok politikai hibái alapozták meg. Sokszor elmondtam, hogy új arcok kellenek a politikába. Vakság nem látni, hogy lezárult egy történelmi korszak. Kimerültek a tartalékai annak a politikai kultúrának, ami az elmúlt húsz évet jellemezte. Új politikai eszmékre, a züllöttség felszámolása mellett új politikus arcokra is szükség van.

– Néhány valóban új arc mellett azonban még mindig a régiek dominálnak. Sőt, olyanok kerülnek elő, akik az elmúlt két évben eltűntek – talán pont azért, hogy még visszatérhessenek.

– Ez a baj. A régi arcok között is vannak néhányan, akiket én nagyon sokra tartok, de be kell látniuk, hogy vége. A politika nem nyugdíjig és azon túl tartó foglalkoztatás: csak olyan menjen el politikusnak, akinek egyébként megvan az egzisztenciája, mert a politikus fogyóeszköz. Az elmúlt húsz évvel tényleg szembe kell nézni: a harmadik köztársaság rettenetes züllöttségével, benne a szocialista párt korruptságával is. Nem a Fidesz előtt kell elszámolniuk, hanem a saját, elriasztott választóik előtt. A régi nevekkel nem lehet és nem is érdemes nyerni. Ha így folytatják, Orbán a nyakunkon maradhat.

– Ön szerint nem a szavazatmaximalizálás a lényeg? Biztosan vannak, akiket egy régi, jól ismert név inspirál szavazásra.

– Az egyik legfontosabb politikai üzenet a 2014-es választásra igen egyszerű lesz, hiszen nem csak a mozdíthatatlan baloldaliakat kell megszólítani: most az egyszer legalább ne szavazz a Fideszre! Ki mondja azt, hogy ja, jó, akkor majd egy volt szocialista miniszter neve mellé teszem az X-et? Ez talán annak is nehezére esne, aki az MSZP törzsszavazója. Ha a szocialista párt nem lép át a saját árnyékán, akkor eljelentéktelenedik, hiába kapaszkodott most meg a Fidesz hibáinak köszönhetően.

– Most hogyan tovább? Mikortól megy élesben?

– Már hónapok óta élesben megy. De még mindig van egy kis idő, még nem vagyunk végzetesen elkésve. Kétségtelen, hogy ez a rendszer nem maradhat fenn, hiszen már megbukott a lelkekben. Több forgatókönyv van a bukására, mert ez így nem maradhat. Eljutottunk odáig, hogy mára a kormány minden egyes lépése félelemmel vegyes gúnykacajt vált ki.

– Azért egy-másfél millióan még mindig támogatják a Fideszt.

– Ezért kell beszélni. Még többet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!