A közmédia politikai lenyúlása vasárnaptól bevégeztetett.
- Egyelőre teljes a káosz a tévénél, gyakornok gyakorol gyakornokkal.
- Érdekel még valakit a nézettség?
Vasárnaptól teljesen átalakul a közmédia. Az M1 hírcsatornává vedlik, egész nap híreket és hírháttérműsorokat ad, „Akkor. Amikor” mottóval. A kínálatban ezenkívül szerepel 18 magazinműsor is, amelyből 14 külső gyártásban készül. Az Országgyűlés munkáját bemutató magazinon kívül lesz divattal, gasztronómiával és turizmussal foglalkozó, valamint olyan új, beszédes című műsorok is, mint az Unió, a Profit7, a Kosár vagy a Tessék.
Az M2 esténként Petőfi Tv néven a fiatalokat célozza: mindennap este 8 és fél 11 között két helyszínről (A38, Akvárium Klub) adnak koncerteket, beszélgetéseket színházakról, filmekről. A vasárnap induló adó március 15-én este élőben közvetíti a Pilvakert, amelyben rapperek, slammerek próbálják közelebb vinni a fiatalokhoz a verseket és a történelmi eseményeket. A csatorna az ünnep után is nagy hangsúlyt helyez a fiatalok művelődésére: úgy tudni, terveznek olyan műsorblokkot, amelyben magyar dalok szövegeit színészek adják majd elő. Én vagyok itt címmel készül egy kulturális műsor, a TV2-től a közmédiához szerződött Tatár Csilla vezetésével.
A Duna Tv lesz az új nemzeti főadó, ezen láthatóak az eddigi M1-es szórakoztató és kulturális műsorok, de nem belső, hanem külső gyártásban. Az új Dunán vasárnap este debütál a Fehér Béla regényéből forgatott, hatrészes Kossuthkifli, Rudolf Péter rendezésében.
A Blikk szerint Rákay Philip, aki július 1-jén távozik az MTV Zrt. vezérigazgató-helyettesi pozíciójából, átveheti Simicska helyét, és ezentúl műsorgyártóként, beszállítóként vehet részt a közmédia életében, négy produkciót is készíthet, akár több százmillió forintért.
Szerettük volna megkérdezni erről az érintettet és az MTVA-t is, de Rákay nem vállalta az interjút, a közmédia sajtóosztálya pedig annyit közölt: a hír nem igaz. Kérdésünkre, hogy milyen nézettséget várnak az új csatornáktól, az MTVA azt közölte: „közfeladatot ellátó szervezetként a nézettség nem az elsődleges a megvalósítás során, de fontos szempont”. Ugyanakkor a munkatársak idegesek a bizonytalanság miatt: egy belső felmérés szerint alacsony lesz az új csatornák nézettsége, amely újabb kirúgásokat, fizetéscsökkentést is hozhat.
Úgy tudjuk, az új hírcsatorna stúdiója több tízmillióba került, s az a brit cég készítette, amelyik a BBC-nek is gyártott már ilyen belsőt. Erre vonatkozó kérdésünkre az MTVA annyit válaszolt: „az új csatornák indításának költségei tekintetében még csak részadatok állnak rendelkezésre”.
A Kunigunda utcai épületekben nagy a zsúfoltság: a rengeteg huszonéves arc alig fér el a folyosókon, gyakornok gyakornokkal gyakorol. Az új munkatársak toborzásában aktívan részt vesznek egykori magyar nemzetesek is: az exfőszerkesztő, Liszkay Gábor és helyettese, Csermely Péter, valamint Élő Gábor, az mno. hu volt vezetője is próbál kollégákat szerezni az új közmédiába, leginkább a Hír Tv-től. Emlékezetes, Simicska Lajos Orbán Viktor elleni kirohanása után jobboldali médiumok vezetői álltak fel lelkiismereti okokra hivatkozva, majd a Hír Tv Célpont című műsorának teljes stábja videoüzenetben hagyta ott a csatornát.
(Azóta már a Class FM egyik hírszerkesztője is felmondott Simicska újabb, Orbánt ügynöknek nevező mondatai miatt.)
Kérdés persze, hogy az új műsorvezetők magukkal tudják-e hozni az eddig őket – más csatornákon – nézőket. Ellenkező esetben a közszolgálati média nézettsége várhatóan tovább csökken.
Hamisítás, blőrözés
A közmédia szakmaiságáért aggódók leginkább az elmúlt évek hírhamisításait emlegetik. 2011-ben például a zöldpárti EP-képviselőről, Daniel Cohn-Benditről az M1 Híradója azt sugallta, hogy a politikus kivonult a sajtótájékoztatóról, miután azt kérdezték tőle, demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését. Holott Cohn-Bendit válaszolt a kérdésre. A riportért a korábban jobbikos tisztségviselőként is tevékenykedő Papp Dániel tehető felelőssé, akit ezek után a hír- és hírháttérműsorok főszerkesztőjévé neveztek ki. Majd ezen minőségében döntött arról, hogy kitakarják (blőrözzék) a Híradóból Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság korábbi elnökének arcát egy riportban.
A közmédia halad a korral: öt tematikus blogot (gazdablog, látószögblog, mozgástérblog, messzelátóblog, urbánusblog) indított fideszes polgármesterek és a párthoz köthető szereplők felügyelete alatt, akik igencsak jól járnak a blogírással. A századvéges Lánczi Tamás havi bruttó 380 ezer forintot kap, Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Szita Károly, Kaposvár polgármestere 250 ezer forintot vihet haza „bloggazdaként”.
Lopni mindig is lehetett
A közmédia „lenyúlása” nem mai keletű. A politika a kezdetektől igyekezett sajátjaként kezelni. Ha a rendszerváltás környékén volt is némi remény arra, hogy a köztévé és a rádió függetlenedhet, a médiatörvény körüli hercehurca, majd a „médiaháború” végleg megpecsételte a sorsát.
A kilencvenes évek elején még nem elsősorban a pénzről, hanem a hatalomról és a befolyásról szólt a közmédiáért folytatott küzdelem. „A Fidesz, ahogyan valaha az MDF, a médiaháborúval mintegy utólag kúrálná azt a sajnálatos tényt, hogy a kommunizmusból jövünk, és hogy a szocialista párt beágyazottságát ellensúlyozni kell a társadalomban” – mondta Haraszti Miklós, az SZDSZ médiapolitikusa egy interjúban. Később az SZDSZ lett a „beágyazott”, és a közmédia folyamatos harci terepe a „mieink” és az „övéik” harcának.
Az első választás nyertese, az MDF még a választási győzelem előtt megindította a rohamot. Csengey Dénes, a fiatalon elhunyt politikus egy látványos performansz keretében „a nép nevében” jelképesen elfoglalta a köztévét. „Gesztusa szimbolikus és tisztességes kinyilatkoztatás volt, én a magam részéről nagyon is egyetértettem ezzel. Ez nem egy konkrét politikai hatalomhoz köthető gesztus volt” – állítja Pálfy G. István, akit 1990-ben neveztek ki az akkori legfontosabb közvélemény-formáló műsor, a Híradó élére. Nyílt titok volt, hogy Pálfy G. Pozsgay Imre szocialista államminiszter embere, személye egyfajta paktum a formálódó MDF és a még hatalmon lévő MSZP között. „Én nem feltételezek aljas paktumokat a dolgok mögött. Azok számára volt ez aljas, akik nem a saját embereiket tudták helyzetbe hozni akkor” – mondja ma Pálfy. Bánó András, a ’90-es évek legendás hírműsorának, az Egyenlegnek a főszerkesztője részese volt a köztévéért folytatott első politikai csatáknak.
Csengey Dénesre és az MDF szerepére kicsit másképpen emlékszik. Előbbiről például meséli, hogy még a választások előtt betelefonált a Híradóba, és felelősségre vonta a szerkesztőt, amiért nem akart helyt adni az első kiadásban a párt egyik rendezvényének. „Rendben van, ma még te szerkeszted a Híradót” – mondta a vita lezárásaként a napi szerkesztőnek. Az MDF nyomulása akkor vált biztossá, amikor Regős Sándort nevezték ki főszerkesztő-helyettesnek. „De hát ő MDF-es!” – mondta Bánó Pálfynak, mire a főszerkesztő igyekezett megbékíteni: „Nyugi, ha dolgozik, majd otthon hagyja a tagkönyvét.” Furcsa módon pénzről éppen Hankiss Elemér idején kezdett szólni a dolog. A szociológus-tévéelnök felrobbantotta ugyanis az addigi hitbizományokat, és – a tiszta verseny érdekében – külső produceri irodákkal szerződött műsorok készítésére. A jó szándékból az lett, hogy néhány éven belül a köztévé forrásainak jelentős részét elvitték a frissiben alakult külsős cégek. „Nem állítom, hogy Hankiss vagy a legközvetlenebb munkatársai ezt így akarták volna, de az tény, hogy a szisztéma, ami ott kialakult, az állami pénz elrablására szerveződött. De 1990-ben elképzelni nem tudtam volna, hogy 2010 után ez lesz belőle” – mondja a ma már nyugdíjas Pálfy G. István.
„Lopni mindig is loptak, de a ’90-es évek végéig, egészen pontosan ’96-ig a tévé nem volt pártkifizető hely” – állítja egy akkoriban gyártási vonalon dolgozó televíziós. „A külföldi utak elszámolásával, egy-egy produkció gyártási költségeivel mindig is trükköztek; közpénz
volt, nem számított!” Utána viszont már hallani lehetett ezt-azt. A pártok a kuratóriumba delegált tagjaik szavazataiért cserébe szívességeket kértek, ami sokszor egy-egy műsor gyártásában vagy pozíciókban öltött testet. A 2000-es évek elején a Fidesz választási kampányában szerepet vállaló Ezüsthajó és a Happy End Kft. is a Magyar Televízió megrendelésein izmosodott meg anyagilag. A köztévé anyagi csődje, az elmaradt tévésbérek miatti sztrájkhangulat idején is rendszeresen pénzéhez jutó cég a választások után műsorok gyártásába kezdett. „Hiába fejeződött be az ünnepségsorozat, a Millenniumi Országjáróhoz hasonlóan folytatódott a Millenniumi Mesék-sorozat is az MTVben, amelynek minden egyes részéért 5,4 millió forintot kap az Ezüsthajó” – írta a korabeli Index.
Ma a közmédia (benne a tévécsatornákkal, rádiókkal és a hírügynökséggel) csaknem 83 milliárd forintból gazdálkodik.
Csak a köztévé éves szinten több mint 10 milliárd forintot költ külső gyártású szórakoztató produkciókra. Ami elég jó üzlet a gyártócégnek: a közmédia eddigi „legértékesebb” beszállítója a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Hung-Ister Zrt. (Maradj talpon!, Magyarország, szeretlek!, A Dal) 4,5 milliárd nettó árbevételt produkált csak 2012–13-ban. (Az utóbbi idők legnézettebb közmédiás műsora egyébként A Dal volt. A Nielsen Közönségmérés adatai szerint az M1-en és a Duna Worldön összesen 849 ezer fős nézettséget ért el, azaz a teljes népesség körében 18,6 százalékot, a 18–49 évesek körében 13,4 százalékot.) A hírműsorok a legnagyobb nézettséget 200–400 ezer nézővel érték el, felmérések szerint egy hírcsatorna 1-2 százalékos (100-150 ezer fő) nézettséget tud produkálni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!