Orlai-produkciók: Kétely, Belvárosi Színház; Tagadj, tagadj, tagadj, Hatszín Teátrum

 
Élsportolók a penge élén – Tagadj, tagadj, tagadj a Hatszín Teátrumban - Fotó: Takács Attila

Egymásra rímel az Orlai Produkciós Iroda két új bemutatója. Mindkettő kortárs dráma, és mindkettő kényes témát tárgyal.

Bár mondhatjuk tabutémáknak is, mert bár hiába tud róla mindenki, és kerülnek nyilvánosságra időről időre botrányosabbnál botrányosabb ügyek, valójában a probléma szőnyeg alá söprése folyik csupán – szemet hunyunk felettük, közös bűnünkként legitimáljuk az elfogadhatatlant.

John Patrick Shanley Pulitzer- és Tony-díjas darabja a katolikus egyházban előforduló pedofíliáról szól. Meg persze sokkal többről, például hierarchiáról, engedelmességről, másságról, a tanítás mikéntjéről, az emberekhez és élethez való hozzáállásról.

A Kétely a vártnál is izgalmasabb, mert nemcsak egy tabutémát vesz alapul, hanem nézeteket, életstratégiákat ütköztet, mégpedig úgy, hogy közben nem foglal állást. Sőt, még saját meggyőződésünkben is kissé elbizonytalanít, mert itt valamennyi szereplőnek megvan a maga igazsága és kételye.

Pelsőczy Réka rendezése felerősíti a drámának ezt az érdemét, és egyébiránt is tudatos és karakteres. A papot játszó Fekete Ernő mesterien ért a lebegtetéshez, így minket is fogva tart a bizonyosság hiánya. Meggyőző Kéri Kitty és egészen kiemelkedő Simkó Katalin alakítása. Azért pedig nem lehetünk elég hálásak Orlaiéknak, hogy Udvaros Dorottyát időről időre méltó szerepekhez juttatják. Neki nagyban köszönhető, hogy a dilemma ilyen perzselő marad: a bűnök felett való szemhunyás a túlélés egyik fő záloga, vagy egyszerű bűnrészesség, ami a mocsok fennmaradását szolgálja?

A másik bemutató, a Tagadj, tagadj, tagadj inkább csak szókimondó, mint elgondolkodtató.

Itt semmi kétely, egyértelműen kimondatik az igazság: a dopping olyan velejárója az élsportnak, mint ingnek a gomb. Jonathan Maitland nagysikerű drámája Szabó Máté rendezésében látható, Lovas Rozi és Ullmann Mónika remek párosával. Az olimpiai bajnoki cím elnyeréséért mindent bevállaló ifjú futónő legvégül beáll a díszlet kirajzolta szem retinájába. E szem mintha bennünket is vádolna, s figyelne, hogyan reagálunk e gyomorforgató történetre.

Akárhogy is, nagyszerű választás volt mindkét darab, mert szókimondásból és kételkedésből (dolgok, látszatok megkérdőjelezéséből) soha nem lehet elég.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!