Kevesebb a buta gyerek
Felére csökkenhet a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyermekek támogatásának összege a fővárosban – az önkormányzat szerdai döntése nyomán a jövő tanévtől az eddigi 46 milliárd forintos támogatás annak ellenére csökken, hogy a korábbi elemzések szerint már ez az összeg sem volt elég. A legnagyobb probléma jelenleg is az, hogy a speciális tanulási igényű fiataloknak egyre nehezebb oktatási intézményt találni.
Pedig egyre több a tanulásban valamilyen (testi vagy szellemi) okból akadályoztatott gyerek. Részben az orvostudomány fejlődése miatt: a javuló körülményeknek köszönhetően olyan gyerekek is megszülethetnek, akik súlyos fogyatékosságaikkal együtt is életképesek maradnak. Máray Judit gyógypedagógus szerint van egy ennél sokkal prózaibb ok is: „régen egy problémás gyerekekre azt mondták, hogy rossz, buta. Ma mindenféle skatulyákba húzzák őket, tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarokkal küzdő, figyelemzavaros, esetleg diszlexiás, diszgráfiás, vagy egyéb probléma miatt akadályoztatott gyerekekkel foglalkozunk. Ez egyrészt nekik nagy könnyebbség, hiszen senki sem mondja már rájuk, hogy rosszabbak a többinél. Azt viszont hallják, hogy mások, sőt, papírjuk is van róla, és ez sem jó megoldás”. A kategorizálás megkönnyíti az egyes gyerekekkel való foglalkozás megfelelő módjának megtalálását, ám valóban megnöveli a sajátos nevelési igényű tanulók számát is.
Másik okként a korai nevelés elhanyagolását, illetve feltételeinek ellehetetlenülését szokás emlegetni. Ez valóban sarkalatos problémája a teljes oktatási rendszernek, mely e téma másik fontos aspektusára is rávilágít. Nagyarányú összefüggés figyelhető meg a sajátos nevelési igény és a hátrányos családi, szociális helyzet között. Ez főként a tanulási zavarok és a viselkedési problémák esetében igaz, melyek a korai fejlesztés segítségével az iskolai képzés megkezdése előtt már kezelhetőek lennének. Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár szerint a három- éves kortól kötelező óvodáztatás sok gyerek számára megoldás lehet. Így ugyanis a szociális, társadalmi és kulturális különbségekből fakadó hátrány kellő odafigyeléssel ledolgozható. Emellett érdemes megemlíteni, hogy a különböző különórák, speciális képzések és foglalkozások is segítenek abban, hogy a gyerekek felzárkózzanak, képességeik kibontakozzanak, ezek azonban indokolatlanul nagy anyagi terhet rónak a szülőkre, ráadásul a kicsik számára is megterhelőek, hiszen tanulással eltöltött pluszórákat jelentenek.
Kiss Péter, volt szociális és munkaügyi miniszter lapunknak elmondta: a korai fejlesztés nem csupán felzárkóztató, de esélyegyenlőségi eszközként is kiemelten fontos része kell, hogy legyen az oktatási folyamatnak, hiszen a családokból hozott hátrány az iskolában már csak alig, vagy egyáltalán nem ledolgozható. Ám szükség lenne olyan beruházásokra, mint az intézményrendszer szélesítése, a pedagógusok megfelelő mértékű képzése, közvetve pedig a megfelelő családi és kulturális háttér megteremtése. A szocialista képviselő szerint a pénzügyi támogatáson kívül (ami jelenleg a legfontosabb lenne, ehelyett inkább forrásmegvonásról van szó) elsősorban célzott problémakezelésre lenne szükség: a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztésére, a tanárok jobb felkészítésére.
