Miért járna köszönet? - Csak a gyors segítségnek és a felkészült vízi mentőknek köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia az idei, 46. Kékszalagon. Még a verseny előtt látogattuk meg a nyár szerény hőseit az egyik mentőhajójukon.
Izgalom kell? Adrenalinfröccs? Itt van! Balra csusszan a láb, a jobb mellé zár. Újra indul a bal, és követi a jobb – tánclecke ez kezdőknek, kissé nehezítve. Húsz centi széles pallón oldalazok, minden lépésnél meghajlik alattam, balra-jobbra kileng. Már csak négy-öt csusszanás, mellézárás az út, és megérkeztem. A tihanyi kikötőben, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának mentőhajójára, a Rupertre értem.
Első kísérletre biztató, mondja Tóth Péter, a sürgősségi mentőhajó vezetője. Tóth, mint itt mindenki, önkéntesként szolgál, amúgy vízitúra-vezető, háti motoros siklóernyős tandempilóta. A hajó navigátora, Rubech József sem félős, a veszélyt keresi, hogy a fontosabbakat említsük: alpinista- és búváriskolát is vezet. A matróz, Rácz Ferenc is búvárkodik. A két mentőtiszt, Fogarasi Zoltán és Kondor Ákos sem kezdő, Győrött mentik az életeket, Fogarasi még a mentőtiszteket is tanítja. Lelkesedésemet csökkentve véletlenül se mondják: a pallón ők hordágyon viszik partra a sérülteket, sötétben, esőben, szélben, méteres hullámok mellett is.
Szerencsére nem csak az idő telt, változott a vízi mentés is a Balatonnál. A „kisátkosban” elég volt, ha megkérdezték a jelentkezőt: tudsz úszni, fiam? Tudok, hangzott a válasz. És evezni? Azt minden magyar tud. Akkor jó, döntöttek, és a jelentkező máris csónakba szállt, szállásért, kosztért cserébe csónakjával egy strandon billegett, és ha elunta magát, vagy hogy az izma szálkásodjon, evezett. Biztosra ment, randevúkat beszélt meg csinos és kevésbé csinos lányokkal a Hullám nevű zenés-táncos szórakozóhelyen. Nem unatkozott, na!
Ma? Már a „mezítlábas” vízi mentők – őket csónakjaikkal a strandokon láthatjuk (80 ezer forint plusz áfáért) – is 80 órás kötelező tanfolyamon vesznek részt. Vízből mentést, egészségügyi és kommunikációs ismereteket tanulnak, és vizsgáznak is persze. Majd különös megméretés, vegyes úszás következik, 100 mell, 100 gyors, búvárúszás, és ha ez is sikeres, végre bólint a bizottság, rendben van, vízi mentőnek alkalmas.
2008 szeptemberében érkezett ide az első sürgősségi mentőhajó, a Rupert, majd évekkel később Ábrahámhegyre a Lomac. (A névválasztással nem sokat vacakoltak, utóbbit – kikötője okán – Ábrahám Lomacra keresztelték. A Rupert, ha jobb ötlet nem születik, nyilván a Tihanyi Rupert nevet kapja majd.) Mit tud a hajó? Két, 250-250 lóerős motor hajtja, úgy ötszáz liternyi üzemanyag fér bele, lehet vagy öt tonna, de ha nem túl erős a hullámzás, 90-nel is száguldhat.
Rosszkor jöttünk: két napja kissé váratlanul viharral, esővel front érkezett. Azóta melegszik ugyan az idő, de úszni csak a bátrabbak indulnak. A vízi mentők árnyékba húzódva ülnek, várnak. Hetenkénti váltásban, folyamatosan, napi 24 órában dolgoznak.
Fő szabály: reggel kilenctől este hétig egy perc alatt kell a hajóra érniük, mentésre indulniuk. Este héttől – a szállásuk a hajótól nagyjából 1,5 kilométerre van – öltözésre, futásra, indulásra 15 percük marad. Pénzt nem kapnak, de szállást, étkezést igen, s erre a hétre a családot is magukkal hozhatják. Megszokták már, tőlük balra az asszony pihen, jobbra az adóvevő.
Most csendes a tó felszíne, alig fodrozódik. Tóth Péter is nyugodtan mutatja a hajót. Az öttagú személyzeten túl a sérülteknek is kell itt hely. S persze a vízhatlan, törhetetlen ládáknak is, bennük gyógyszerek, injekciók. Reanimációs táska, EKG-készülék és defibrillátor meg oxigénpalack. És itt ül még „Lukács testvér” is: Lucas a mellkaskompressziós gép. Míg az ember 2-2,5 perc múlva óhatatlanul elfárad, Lucas nem lankad, kimeríthetetlenül és pontosan végzi a dolgát.
Most nyugalom van, már vasárnap óta. Akkor egy kempingben áram ütött sérülthöz riasztották őket. A Lomac közelebb volt, ők indultak segíteni.
A legsűrűbb nap? Talán úgy két éve a Kék Szalag vitorlásversenyen volt. Este nyolckor tört ki a vihar. Sokan kerültek hirtelen bajba, riasztás riasztást ért. Árbocok törtek, vitorlások borultak, emberek kapaszkodtak a hajókba. Sérült – szerencsére – kevés volt, de a vízi mentők egyetlen éjszaka 238 embert vittek a partra, a biztonságba. Csak a Rupert hatvan emberen segített, pedig akkora volt a szél, a hullámzás, hogy az ő motorjuk is ki-kihagyott. Éppen egy vitorlás kilenctagú személyzetét mentették, amikor a két hajó egymáshoz ütődhetett, a Rupert is megsérült. Megálltak volna? Míg mentőhajó mozdulni képes, nem áll le.
Mi tartja itt, a mentőknél Fogarasi Zoltánt? Néz rám, mint aki nem is érti a kérdést. – A szerelem – feleli. – Volt egy professzorom, ő mondta, sohase gondoljátok magatokat istennek. Életről, halálról ne ti döntsetek, mindegy, 500 grammos újszülött vagy 94 éves infarktusos a beteg, tegyetek meg mindent, hogy itt tartsátok őket. Ezt tanultam tőle, e szerint dolgozom, s ezt adom tovább. Köszönet? Miért járna ezért külön köszönet nekünk? Erre vállalkoztunk, ez a dolgunk, ez a hivatásunk. Igaz, az jólesik, amikor a beteget átadjuk, és a mentős kollégák vagy később a kórházból szólnak: fiúk, ez nagyon rendben volt! Vagy a volt beteg ír, üzen: köszönöm.
Idáig ér, aztán elhallgat. A víz csendes, felhő sincs, ám a rádiójuk szól: este zivatar várható. Egymásra néznek, szólni se kell. Ma lehet, nem ágyban alszanak.
A Balaton legrangosabb versenyén, a Kékszalagon idén 522 hajó vágott neki a Balatonfüred–Balatonkenese–Siófok–Keszthely–Balatonfüred közti 155 kilométeres távnak, ám arra sokan nem számítottak, hogy kitör a vihar. A vitorlázók mintegy ötöde került bajba a csütörtökről péntekre virradó éjszaka. Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetője szerint még annak ellenére is nagy volt a fejetlenség a vízen, hogy a 2011-es óriásviharhoz képest sokkal kegyesebb volt az időjárás: a szél 55–65 km/óra átlagsebességű volt, egyes helyeken 75 km/órás széllökésekkel. Bagyó szerint a verseny indulói közül körülbelül 100-150-re tehető azok száma, akik felkészületlenül vágtak neki a távnak, és jó esetben menet közben feladták a küzdelmet. Legalább 3-4 hajó felborult és víz alá került, 10-15 árboc- és 5-6 kormánytörés történt, továbbá 30-40 induló esetében vászonszakadás miatt kellett segítséget nyújtaniuk. Mindenkit kimentettek, a legsúlyosabb sérülés vállficam, illetve kézfejtörés volt. A versenyt egyébként a 2012-es győztes, a Fifty Fifty nyerte, amely több mint három órával megjavítva saját rekordját, 7 óra 13 perc 57 másodperc alatt teljesítette a távot. A rendezvény ma zárul.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
