„Ha Tibor maradni akart volna, maradt volna, de úgy érezte, mennie kell” – kommentálta a sportágat ismerő kollégánk a szövetségi kapitány lemondását. Benedek Tibor (képünkön) a sikertelen olimpiai szereplés után most távozik. „Ha ennyiszer hangsúlyoztam, hogy vállalom a felelősséget, akkor az a tisztességes, hogy valóban vállaljam is” – mondta a vlv.hu-nak adott interjúban a távozó kapitány, aki az UVSE-nél folytatja szakmai munkájátt, és szívesen lenne a póló szövetség elnökségi tagja is.
Kilenc olimpiai, három világbajnoki és tizenkét Eb-aranyával a póló a „legmagyarabb” csapatsport. Ez nem az a sportág, ahol valaki egy olimpiai ötödik hely után a helyén maradhatna. Sőt! Németh János (1948) és Rajki Béla (1972) az ezüst után is távozni kényszerült, és akkor még nem beszéltünk Lemhényi Dezsőről (1960) és Markovits Kálmánról (1968), akiknek bronz után kellett lelépniük.
Pedig Benedek Tibor debütálása (Barcelona, 2013) nem is sikerülhetett volna jobban. Csapata megnyerte a világbajnokságot, a jövő rózsaszínűnek tűnt. Barcelona után sokan elhitték: jó úton járunk. A mezőny azonban ma már jóval kiegyensúlyozottabb, mint korábban, és egy szoros meccsen elvesztett negyeddöntő sem a világvége. A kapitány viszont feszültebb lett, az elvárások egyre elviselhetetlenebbül nyomták vállát. Kapitánysága második két évében már a hangulat sem volt felhőtlen (ez Kemény Dénes utolsó éveiben is tapasztalható volt). Még a válogatott pszichológusa is felmondott.
Kemény Dénes és Benedek Tibor kapitánysága sok hasonlóságot mutat. Kemény első nyolc éve parádés volt: 3 olimpiai arany, 1 világbajnokság és 2 Európa-bajnokság. Az utolsó négy év – egyetlen árva Eb-bronz. A Benedek-éra első felében ötből öt döntő, egy világbajnoki arany. A második két évben négy világversenyen egyetlen Eb-bronz. Ebben a sportágban ez egyenes út a távozáshoz. Ma még.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!