Itt a világbajnoki CD - Talán csak Costa Rica esélytelen a továbbjutásra.
Brazília elnök asszonya, Dilma Roussef a napokban kijelentette, a 32 világbajnoki résztvevő válogatott biztonsága garantált a június 12-én rajtoló vb-n. A tornára érkező több tízezer szurkolóért már nem tudott kezeskedni, őket nemrég a helyi rendőrség igyekezett ellátni tanácsokkal. Mint írták, a várhatóan nagyszámú rablások esetén szigorúan tilos segítséget hívni, ellenállni vagy vitatkozni. Ezzel együtt a világ a futball ünnepére készül, Hegyi Iván pedig ezúttal a C és D csoport csapatait mutatja be.
Húsz éve annak, hogy Kolumbia labdarúgó-válogatottja (v)érmes reményekkel utazott az Egyesült Államokban rendezett vb-re – még Pelé is a favoritok között emlegette Maturana kapitány alakulatát –, aztán tragédia lett a vége, mert a vendéglátó amerikaiak ellen öngólt „szerző” Andres Escobart néhány nappal a hazautazás után hat lövéssel meggyilkolták Medellinben.
Azóta a kolumbiaiak óvakodnak az esélyesség hangoztatásától, ráadásul most nincs is olyan klasszis válogatottjuk, mint amilyen az 1994-es torna selejtezőin az argentinokat Buenos Airesben 5-0-ra legyőző, Cordoba – Herrera, Perea, Mendoza, Perez – Alvarez, Gomez, Rincon, Valderrama – Asprilla, Valencia összetételű együttes volt.
De jó csapatuk van. Zuniga, Yepes, Armero, Cuadrado, Guarin, James Rodriguez vagy Bacca nevét sok helyütt ismerik,hát még Falcaóét, csak hát a monacói csatár hosszú ideje sérült, és kétséges, hogy felépül-e a világbajnokságra. Ezzel együtt a kolumbiaiak most továbbjuthatnak C jelzésű csoportjukból – nem úgy, mint ’94-ben –, hiszen nem a „világcsoportba” kerültek, s az utóbbi két évben feltűnően kiegyensúlyozottan futballoztak. A világranglistán jelenleg ötödikként jegyzik őket, de voltak már – a múlt év augusztusában – a harmadik helyen is. Ám ennek megfelelő vb-bronzérmük mellett egyelőre leginkább az szól, hogy a világbajnokságot Dél- Amerikában rendezik…
A görögök még ezt sem írhatják a maguk javára, de a FIFA-rangsort ők is büszkén nézegethetik,mivel a tizedik helyet foglalják el. Gólt szerezni ellenük csak valamivel könnyebb, mint végigmondani a görög Himnuszt, amely eredetileg 158 versszakból áll. A selejtezőkön a bosnyákok vendégeként hármat szedtek be, ám további kilenc találkozójukon csupán egyszer került a hálójukba a labda. A ravasz régi „rókák”, mint a 132-szeres, illetve 109-szeres válogatott Karagunisz és Katszuranisz, eldugják a lasztit szépen! A tíz évvel korábbi Európa-bajnokokon kívül főként a római Toroszidisz, a glasgow-i Szamarasz, valamint a londoni Mitroglu ismerős, a riporterek meg imádkoznak, hogy Fernando Santos, az együttes portugál szakvezetője még véletlenül se állítsa be a dortmundi Papasztatopuloszt és a bolognai Hrisztodolupuloszt…
Elefántcsontparton viszont azért fohászkodnak, hogy Sabri Lamouchi tegye be a kezdő tizenegybe Didier Drogbát, aki egymérkőzésnyire van századik válogatottságától. A harminchat éves bálványt olykor már pihenteti a francia szakvezető, aki mindenekelőtt a másik törzsgárdistára, a Manchester Cityben (kitűnően) futballozó Yaya Touréra támaszkodik. A régiek közül ott van még Kolo Touré (Liverpool), Zokora (Trabzonspor), de az afrikai bizakodást inkább a középgeneráció képviselői – mint Tioté (Newcastle), Ya Konan (Hannover), Gervinho (AS Roma) – táplálják. Ha nem ábrándok azok a remények…
Japán sem tartozik a nagyok közé, de garnitúrája feltűnően nemzetközivé vált, gondoljunk csak Nagatomóra (Internazionale), Ucsidára (Schalke), Kagavára (Manchester United), Hondára (Milan) vagy Okazakira (Mainz), továbbá arra, hogy a felkelő nap országának szövetségi kapitánya az olasz Alberto Zaccheroni. Itáliából kiindulva: taktika, az lesz!
Az „eredeti” azúrkékeknél még inkább. A squadra azzurrának szüksége is van a játék megalapozottságára, mert olyan csoportba (a D-be) sorolták, amelyben a futballtörténet három világbajnoka található. Olaszország, Anglia, Uruguay: szép kis társaság! Bár Angliának nem a vb (vagy az Eb) az igazi műfaja: a brit együttes vb-döntőt csak akkor játszott – és nyert is –, amikor az otthon zöld füvének nem éppen a fair play hazájához méltó előnyeit is élvezte. Ráadásul azóta sem akadtak olyan korszakos klasszisai, mint a két 1966-os Bobby, Moore és Charlton…
Uruguay a hőskorban csillogott igazán – arany 1930-ban otthon és 1950-ben (figyelem!) Brazíliában –, majd legutóbb negyven év múltán jutott ismét a legjobb négy közé. A mostani torna selejtezőin egyáltalán nem remekelt, de „anyag” azért van: Maxi Pereira, Godin, Caceres, Gargano vagy Cavani jól mozog Európában, nem beszélve a Liverpool csapatában egyenesen ellenállhatatlan Luis Suarezről. Csak hát ezek a fiúk kényszerültek pótselejtezőre Jordániával…
Anglia megkímélte magát az efféle kellemetlenségtől, sőt ugyanolyan mérleget produkált a kvalifikációs szakaszban, akár Itália: hat győzelem, négy döntetlen. Roy Hodgson szövetségi kapitány vegyíti a rutint és a lendületet: Gerrard, Lampard, Rooney mellett újabban beveti Sterlinget, Oxlade-Chamberlaint, Barkleyt, Wilshere-t, Welbecket, a tizenkilenc-huszonhárom éveseket. Hogy aztán ez a „vegyes” vigaszt nyújthat-e hosszú évtizedek megannyi csalódásáért, azt még a fogadóirodákban gazdag Angliában sem merik feltenni. Az olaszoktól többet várnak, noha napjaink itáliai válogatottja a világsztárok tekintetében meg sem közelíti a hajdani „azzurrók” labdaművészek sokaságát felvonultató, a vbaranyérmet négyszer elhódító válogatottjait. De a csapatjáték – többek között Chiellinivel, De Rossival, Pirlóval, Thiago Mottával, Verrattival, Montolivóval, Marchisióval, megspékelve a kiszámíthatatlan Balotellivel – változatlanul kiforrott, ezt bizonyította a 2012-es Eb-ezüstérem is.
Ebben a körben Costa Rica alighanem csak epizodista lehet, még akkor is, ha a CONCACAFzóna selejtezőinek hatos döntőjében hét pontot vert Mexikóra. Az együttes legjobbja a Levante ragyogó képességű kapusa, Keylor Navas.
Brazíliában lesz dolga bőven...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
