Csipes Tamara: a vér nem válik vízzé

Miért váltott sportágat – kérdeztük a 21 éves kajakos hölgyek?
– Négy- vagy ötéves koromban vitt le édesanyám az uszodába, most már be merem vallani, hogy abszolút nem fűlött az úszáshoz a fogam, túl monotonnak tartottam, és édesapámat kértem, hogy megpróbálhatom-e a kajakozást. Természetesen hozzájárult, 11 éves koromban ültem be először a „gyerekhajóba”, hamar megszerettem a társaságot és a vízi életet.
Rögtön kitűnt, hogy érzéke van hozzá?
– Gyorsan elindultam az első versenyen, hiszen a 11 éves korosztály már összemérheti tudását, az első alkalommal 2000 métert kellett lapátolni, és a harmadik helyen végeztem.
Mikor érezte úgy, hogy érdemes volt hajóba szállni?
– Abban a pillanatban, amikor elkezdtem azt, hogy milyen eredményeket fogok a későbbiekben elérni, az nemigen izgatott, hanem a környezet, a víz, és a társaság igencsak megfelelő volt a számomra. Emellett szerencsére tényleg örököltem valamit az apámtól, mert sorozatban nyertem a későbbiek során a versenyeket.
Mit tart élete eddigi legnagyobb sikerének?
– Sok alkalommal kaptam lehetőséget arra, hogy különböző világversenyeken részt vegyek, igaz a korosztályos viadalokra gondolok itt, és egyelőre az U23-as vébén három aranyat is sikerült nyernem, 500 és 1000 méter párosban, Hegyi Zomillával és 500 méteren győztes négyesnek is tagja voltam. Nem sokkal később az U23-as Európa-bajnokságon három aranyérmet sikerült begyűjtenem.
Minden versenyző álma az, hogy az egyéni számban bizonyuljon a legjobbnak. Eddigi sikereinek jó részét azonban csapathajóban érte el.
– Nekem is, mint minden versenyzőtársamnak, az egyéni siker lebeg a szemem előtt, de én nem teszek különbséget, hogy kettesben, vagy négyesben jönnek-e a sikerek, mert annál nincs csodálatosabb dolog, mint ha kettő és négy ember együtt küzd a magyar színekért.
Már a felnőttek között is sikerült bemutatkoznia. Ott volt a legutóbbi Európa-bajnokságon kettesben.
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy beválogattak a felnőtt csapatba, és úgy érzem, hogy társammal nem vallottunk szégyent, hiszen ezüstérmesek lettünk.
Aki végigtekint eddigi pályafutásán, annak feltűnik, hogy nemcsak a rövidebb távokon, hanem sikerült maratonon is elérnie szép eredményt.
– Valóban, az ausztráliai vébén egyéniben a második lettem. Igaz, ez csak egyszeri kiruccanás volt, mert azóta a síkvízi Európa-bajnokságra koncentrálok.
Mennyit edz naponta?
– A felkészülés idején három alkalommal is oda kell állni.
Könnyű az edző lányának lenni, hiszen az édesapja irányítja a munkáját?
- Miután nagyon jó a kapcsolatunk, úgy érzem pozitív a számomra, de van némi negatívum is, mert apám nem elnéző velem szemben, sőt mindig többet követel, mint versenyzőtársaimtól.
Valamikor azt mondták, hogy egy magyar kardvívóbajnokságot nehezebb megnyerni, mint egy olimpiát. Sokan most úgy tartják, hogy ugyanez vonatkozik a női kajakversenyekre.
- Való igaz, aki Magyarországon kiharcolja közülünk az Európa- vagy világbajnokságra  való indulás jogát, az biztos, hogy nagy várományosa a szám aranyérmének. Borzasztóan erős a hazai mezőny, és mivel az 500 méter az olimpiai szám, így igencsak nehéz akár a négyesbe is belekerülni, mert a válogatási elv alapja az, hogy a négy legjobb magyar üljön egy hajóba. Legutóbb én az ötödik helyet csíptem meg a versenyzés során.
A korosztályos viadalokon mind 500, mind 1000 méteren bizonyította már tehetségét. A két szám közül melyik áll a szívéhez közel?
- Az 1000 méter, de tudom, ahhoz, hogy megszerezzem a felnőtt válogatott csapatba kerülést, 500-on is előbbre kell lépnem.
Ha éppen nem ül hajóba, mivel tölti a legszívesebben idejét?
– Erre csak ritkán van mód, ha mégis, akkor a barátommal töltöm a legszívesebben, sokat kirándulunk és uszodába járunk, mert kikapcsolódásként kedvelem az úszást. Meg kell, hogy mondjam, a kezdet kezdetén jól jött, hogy édesanyám megtanított úszni, mert én sem úsztam meg a kajakosoknál, hogy ne boruljak a vízbe, és így nem okozott gondot, hogy kiússzam a partra, vagy a motorcsónakhoz. Nemegyszer előfordult, hogy nem nyári időben borultam, de akkor sem okozott gondot.
Hogyan látja ma a nemzetközi mezőnyt?
– Hál istennek idehaza nagyon sok tehetséges fiatal versenyző van, és úgy látom, a női vonalon nem lesz gond a későbbiek során. A jelenlegi menők jó része pedig édesapám irányítása alatt készül, ez nekem jól jön, mert együtt evezhetem a most menő társakkal. Még egy gondolat erejéig visszatérve arra, hogy mivel töltöm az időt: hogyha éppen nem edzem vagy versenyzem, főiskolára járok, a Budapesti Vendéglátóipari Főiskolamenedzseri és turisztikai szakára.
Mikor kezdődik a hazai versenyidény?
– Ha jól tudom, akkor június elején a válogató-verseny lesz az első igazi megméretésem, és remélem, hogy valamelyik számban sikerül elérnem olyan eredményt, hogy édesapám büszke legyen rám, és hogy én is előbbre tudjak lépni.
Az édesapját az elmúlt percekben több alkalommal is szóba hozta. Mit tud az ő versenyzői múltjáról?
– A 80-as évek derekán a világ legjobbjai közé tartozott, nagyon fiatalon már felnőtt egyéni világbajnok volt, majd Szöulban tagja volt az olimpiai aranyérmet nyert négyesnek, és a későbbiek során a világbajnokságot nyert négyesnek is. Nagyon büszke vagyok, hogy ő irányítja az edzéseimet, de ahhoz, hogy megközelíthessem sikereit, még nagyon sokat kell fejlődnöm és tanulnom.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!