A jelenlegi német kormányválságot két hétre, az uniós csúcsig elnapolták, de az egyetértés csak látszólagos a kancellár és a CSU-s belügyminisztere között. De lássuk, miről van szó, mi az, ami éket vert a CDU és a CSU közé?!
Nem kissé fajult el múlt csütörtökön Angela Merkel német kancellár és belügyminisztere, Horst Seehofer (CSU) vitája a menekülthelyzetről, odáig jutottak, hogy a belügyminiszter kilátásba helyezte: a kancellár engedélye nélkül is megvalósítja elképzeléseit. Szerinte ugyanis meg kell tagadni a belépést a határon a menedékkérők bizonyos csoportjaitól, elsősorban azoktól, akiket máshol már nyilvántartásba vettek vagy elkezdték menedékjogi eljárásukat. Ezt Merkel, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke ellenzi, szerinte egyoldalú, nemzeti intézkedések helyett EU-s szintű szabályozást kell kidolgozni.
A két álláspont bizony antagonisztikus ellentétben áll egymással, de ez a szembenállás nem ma kezdődött. Németország nagyon nehéz helyzetbe került annak idején, 2015-ben, mikor részben Magyarországon keresztül tömegesen özönlöttek hozzájuk a menedékkérők. (Erre nem kis részben maguk bátorították az embereket.) Azokat, akik elvileg mind a szír polgárháború elől futottak, de a gyakorlatban egy részük afgán volt vagy perzsa, akik egyszerűen szírnek mondták magukat. Angela Merkel történelmi humanitárius lépést tett ekkor: közölte, hogy a polgárháború összes menekültjét befogadja Németország, válogatás nélkül.
A szíriai helyzet megoldása késlekedett, a vártál sokkal több menekülő érkezett, és a német menekültügyi hatóságok nem voltak képesek kezelni a rájuk nehezedő terhelést. A Wilkommenskultur 2015-ös lelkesedése lassan szkepszisnek adta át a helyét: Horst Seehofer már 2016-ban kritikával illette a rendszer működését, illetve működésképtelenségét. A menekültellenesség főleg a kis településeken és az ország keleti régióiban ütötte fel a fejét. A közvélemény-kutatások szerint azonban még ekkor is a lakosság több mint 50 százaléka jónak találta a német kormány politikáját. Azonban az év júniusáig tizenhatszorosára, 63-ról 1031-re nőtt a menekültszállások ellen elkövetett bűncselekmények száma, míg összesen a rasszista, erőszakos bűncselekmények száma majdnem kétszeresére, 693-ról 1295-re növekedett. Augusztusban az uniós támogatási pénzek megvonását sürgették egyes német európai parlamenti képviselők azoktól a tagországoktól, amelyek nem tanúsítanak szolidaritást az EU menekültpolitikájában. A közhangulatot látványos bűnügyek hírei és álhírei izgatták, megjelent az AfD és a Pegida, melyek „aggódó polgárok szervezeteiként” kívántak fellépni a menekültek befogadása ellen. 2017-re vége lett a kritikus állapotnak, melyben ételhez és fedélhez kellett juttatni az érkező menekülőket, és elkezdődött a „hogyan tovább” kora, ki kellett találni, mihez kezdjenek magukkal a menekültek és mihez kezdjen velük a német állam.
A mostani konfliktus megoldódni látszik – ha megoldás az, hogy a szigorítást két hét alatt, „fokozatosan vezetik be”, annak érdekében, hogy „lehetőséget adjanak Merkelnek a szükséges európai egyeztetésekre”. Legalábbis egyes, magukat megnevezni nem kívánó CSU-források ezt állítják. A legfrissebb hír szerint Merkel a CDU elnökségének ülése után úgy nyilatkozott, hogy július elejéig tárgyalásokat kell folytatni Németország európai partnereivel a menedékkérők visszafordításának kérdéséről. Ebbe a képbe viszont tökéletesen illeszkedik Orbán Viktor minapi meghívása Berlinbe – más kérdés, mi lesz a tárgyalások eredménye, ugyanis előreláthatóan nem fog egymáshoz közeledni a magyar és a német álláspont.
Ebben az ügyben valóságos csoda lenne, ha kompromisszum születne.
Németország kapui záródnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
