12 pont a forradalomról

1. „Miért nem rúgtuk már mi is régen s...be a két Lajosunkat” – állítólag így kommentálta 1848-ban a párizsi forradalom kitörésének hírét Széchenyi István. És bár akkor még élesen bírálta Batthyány és Kossuth lanyhaságát, március közepén már úgy gondolta: kockáztató politikájuk olyan sokat hozott az országnak, mint amennyit az ő visszafogott tempójában 20 év alatt sem értek volna el.

2. A mai napig folyik a vita: hogy is néz ki egy rendes magyar kokárda? A legenda szerint Szendrey Júlia „rontotta el” Petőfi kokárdáját, melyet saját kézzel, gyöngyökből hímzett, ám amelyen kívül volt a zöld, s belül a piros szín, miközben épp fordítva lenne a helyes sorrend. Erre bizonyítékok nincsenek, legalábbis a korszakból, az 1848-as törvény pedig kívül piros, belül zöld sorrendet állapít meg. Ha otthon, szalagból készítjük a kokárdát, meghajlítva kis farokkal (ennek neve egyébként szalaghal), erre érdemes figyelni.

3. A forradalom legismertebb jelenete: Petőfi Sándor március 15-én kiáll a Nemzeti Múzeum lépcsőire, és elszavalja a Nemzeti dalt. A legenda a költeményt megzenésítő Kálózdi János-féle kotta első kiadásakor vált elterjedtté – az ennek címlapján látható metszet ugyanis így ábrázolja Petőfit. A zeneművet 1848. április 22-én adták ki. Petőfi naplója szerint három helyen szavalt csupán: a Pilvaxban, az orvosi egyetem udvarán és a Seminarium téren.

4. Hasonlóan híres, ám szintén kozmetikázott mozzanat, ahogy Kossuth Lajos imát mond a kápolnai csatatéren elesett honvédok sírja felett. Csakhogy a magasztos ima szövegét a hagyománnyal ellentétben nem Kossuth írta, hanem Roboz István egykori pápai diák.

5. Legendás jelenete a forradalmi napnak a Bánk bán előadása a Nemzeti Színházban is. Petur szerepében a kor ünnepelt színésze, Egressy Gábor állt a színpadon, szövegét azonban nem mondhatta végig, a közönség ugyanis a Nemzeti dalt akarta hallani. Egressy nagy örömmel tett eleget a kérésnek, ám előbb kiszaladt, hogy átöltözhessen, és méltó ruhában szavalhassa a költeményt.

6. A forradalomnak saját vicclapja is volt: a Charivair-Dongó, melyet Petőfi közeli barátja, Lauka Gusztáv író jegyzett. Ő a szabadságharc bukása után rövid ideig bujkált, ám időközben kiderült, hogy nem is üldözik. Ez volt egyébként a mindenből viccet csináló humorista tragédiája: nem csak a barátai, még az ellenségei sem vették komolyan. Furcsa módon a kiegyezés előtt hivatalt vállalt az önkényuralmi apparátusban, később levéltáros lett.

7. Petőfi, Jókai és Vasvári Pál mellett mindenképp érdemes a márciusi ifjak közül kiemelni Bulyovszky Gyulát is, aki ott volt azon a bizonyos reggelen Petőfi lakásában, ahonnan a forradalom indult. Ő a dicsőségen kívül szerelmet is talált: a szabadságharc forgatagában figyelt fel a fess fiatalemberre az Európa-szerte ismert és ünnepelt színésznő, Szilágyi Lilla, akivel még ebben az évben össze is házasodtak. Bulyovszky a forradalom leverése után visszavonult és publicistaként kereste kenyerét.

8. Petőfi Sándor óriási lelkesedéssel rohangált hatalmas karddal az oldalán a harcok idején. Ez a kard azonban, amely csaknem akkora volt, mint a költő, elveszett, ám a századosi kardja, úgy tűnik, megmaradt az utókornak. A Hadtörténeti Múzeumban őriznek egy jatagánt, amelyet legalábbis felirata szerint Bem ajándékozott Petőfinek, aki viszont továbbadta azt Egressy Gábornak.

9. Sokáig egyáltalán nem lehetett ünnepelni március 15-öt – érthető okokból. 1851- ben néhány Heves megyei birtokost és értelmiségit súlyos börtönévekre ítéltek pusztán azért, mert Pók György úr présházában néhány kupa borral kívántak megemlékezni az évfordulóról. Ebben az időszakban a hatalom már-már hisztérikusan üldözte a forradalom relikviáit – még az eseményekre emlékeztető kalap- vagy szakállviselés is súlyos büntetést vont maga után. 1860-ban a pesti diákok, kézművesek és legények nagy megmozdulást szerveztek. A mintegy 500 fős tömeg a Kerepesi temetőbe indult, ahol azonban sortűz fogadta őket. Megsebesült Forinyák Géza elsőéves joghallgató, három hét múlva pedig belehalt sérüléseibe. Temetésén tízezer ember tüntetett némán az elnyomás ellen.

10. Sokáig úgy tudtuk, a szabadságharc utolsó kinevezett tábornoka Gál Sándor volt. Az 1849. július 29-én kelt dokumentumról csak nemrég derült ki, hogy valószínűleg Kossuth dátumozta vissza, aki 1852-ben titkos küldetésre küldte volna Gált Törökországba. Így viszont, úgy tűnik, a szabadságharc utolsó előléptetettjei 1849. június 26-án Leiningen-Westerburg Károly, Kmety György és Pikéthy Ágoston voltak.

11. A magyar szabadságharc hóhéraként elhíresült Julius Haynaut kegyetlenkedései miatt Európa-szerte közutálat övezte. Ékes példája ennek 1850-es londoni utazása. Ellátogatott ugyanis egy sörfőzdébe is, ahol azonban meglehetősen pórul járt. Egyes legendák szerint magyar munkások ismerték fel a bajuszáról, mások úgy tudják, hogy a vendégkönyvből derült ki a neve – mindenesetre a felbőszült dolgozók lapátokkal és seprűkkel alaposan elverték.

12. A forradalom után a legméltatlanabb sors Görgey Artúrnak jutott. A tábornok 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, s így árulóként vonult be a történelembe (amit erősített Kossuth vidini emigrációjából írt meglehetősen igazságtalan levele is), bár mára tudjuk, hogy az őt ért vádak alaptalanok. Kétségkívül a szabadságharc legtehetségesebb hadvezére volt, mégis az elbukott háború bűnbakjává tették, sorsát méltósággal viselte 1916-ban bekövetkezett haláláig.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!