A Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai évtizedek óta minden ősszel felteszik a kérdést: „Vajon ma kit látna meg Szent Márton, akin segítene?" A tematikus héten csak a kiválasztott témával foglalkoznak.

 
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium otthona a segítőkészségnek is - Fotó: Németh András Péter

"Minden évvel többek" című riportunkban Hardi Titusz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója. elmondja az alaptörténetet: "– Egyszer, télvíz idején Szent Márton egy didergő, mezítelen koldust látott, akiben Krisztusra ismert, ezért beborította a köpenyével Jézus tanítását megvalósítva: Idegen voltam, befogadtatok, éhes voltam, ennem adtatok, szomjas voltam, innom adtatok. Mi is ezen tanítás mentén szervezzük a témaheteinket.”

Volt már fókuszban a fiatalkorúak börtönhelyzete, a hajléktalanság, a vörösiszapkatasztrófa, de a szenvedélybetegség és a cigányság is. Tavaly a menekültek adták a témát. A vámosszabadi és a bicskei menekülttáborból érkeztek családok, akikkel tolmáccsal, illetve angolul beszélgettek, és jöttek szakértők és segítők is.

Az igazgató azt tapasztalja, hogy a bencés diákok a „magyar keresztény átlag prekoncepcióit és a szülőktől kapott ideológiákat hozzák magukkal. Ezekkel kell megküzdenünk. Például a cigányság témaheténél falat éreztem a diákság és köztem, izgultam is nagyon, hogy mi lesz. Csodálatos volt megélni, hogyan fordult át a gondolkodásuk."

Az igazgató azt is elmondja: "...ha nincs a tavalyi menekültes témahetünk, nem tudtuk volna idén befogadni azt a szír családot egy éjszakára, akik Németországba akartak menni." (A pannonhalmi gesztus nagy visszhangot keltett, különösen annak fényében, hogy Erdő Péter és Kiss-Rigó László friss nyilatkozatai egészen más hozzáállást tükröztek a segítségre szoruló menekülők iránt - a szerk.)


L. Ritók Nóra felfedezettje Pannonhalmára került: István új sorsot kapott a
gimnáziumban


„Két éve egy halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású fiút vettünk fel, olyan lemaradásból érkezett, hogy szinte elmondhatatlan... A fiú ma már 11.-es és semmi probléma nincs vele" - említi munkatársunk, Krausz Viktória riportjában az igazgató. A cikkből megismerhetjük István sorsát is:

"...ő érkezett „legmesszebbről” Pannonhalmára. Egy Hajdú-Bihar megyei faluban nőtt fel három testvérével, de miután tízéves korában elveszítette édesanyját, vizet hordott, kapált, nevelgette testvéreit. Azt mondja, hogy a sok nélkülözés közepette leginkább maga a gyerekkor hiányzott neki. „Ki akarok törni az előítéletekből. Tudom, ehhez sok kitartás és erő kell, de szeretnék továbbtanulni, és majd történelemtanár lenni. A családomon kívül szeretném, ha Nóri néni is büszke lenne rám” – mondja István, utalva arra, hogy L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője figyelt fel rá még a falusi általános iskolában, és az ő segítségével, valamint egy budapesti támogatónak köszönhetően járhat a pannonhalmi gimnáziumba.
„Eleinte nagyon nehéz volt, kilógtam innen, de az osztálytársaim rengeteget segítettek. Egyszer-kétszer volt, aki lecigányozott, de nem szóltam vissza és árulkodni sem mentem. Ma már teljesen elfogadnak, sok barátom van, a budapesti pártfogómnak köszönhetően ugyanolyan ruhákba járok, mint ők, és nagyjából utolértem őket a tanulásban is. Nyáron levendulát arattam, a pénzt pedig hazaadtam, jó lenne, ha a testvéreim is tanulnának.”


Megtanulnak jónak lenni - A pannonhalmi diákok nem a bigott szabályokban,
inkább a párbeszédben hisznek. 

A pannonhalmi riport, "Minden évben többek" címmel a november 21-én megjelent, és vasárnap is kapható VH-ban található.
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és a nyitva tartó árusoknál vasárnap is megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!