Nem csak a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. működése múlta alul az eddigi várakozásokat: a 8 darab, összesen 27 millió forintért megvett lakás ugyanakkor még mindig nagyobb segítség, mint az ócsai lakópark, amelyben már állniuk kéne a házaknak, de még egy kapavágás sem történt.
A kormány otthonvédelmi programjának ezen részei pont a legkilátástalanabb helyzetben lévőkön segítene – vagy segített volna. Csakhogy az időzített adósságbomba már nem hogy ketyeg, de fel is robbant, bizonyítják ezt az elárverezett lakások, s a valóban legutolsó szalmaszálra, az ócsai lakóparkra várók egyre nagyobb száma – mondja lapunknak a Banki Hitelkárosultak Egyesületének főtitkára. Lénárd Mariann szerint felesleges egy hagymázas, „megbélyegzett” lakópark, amely csak a kiválasztott beruházónak lesz jó. Másoknak nem, különösen nem azoknak, akik már mindenből kiszorultak: ilyen a gazdagoknak kitalált végtörlesztés és a még reménykedők árfolyamgátja, amely maga előtt görgeti a svájci frank rögzített 180 forintja és a mindenkori árfolyam közti különbséget – pár év múlva megfizetendően. Ma 150 ezer családnak van napi gondja a törlesztéssel, a hitelvisszafizetések 60-65 százaléka problémás, csúszik, akár a veszélyzónáig, a 90 napig. Ők azok, akik vágynak maguknak egy kis jövőképet építeni Ócsából is. De mi lesz, ha a letiltások elviszik jövedelmük 33-50 százalékát is? Az „elsétálási jog” – hogy otthagy mindent, de ne kövesse tartozása – és a csődgondnok magáncsőd esetén eddig nem lett az otthonvédelem jogszabályi keretei közé foglalva, pedig ezek inkább segíthetnének. Ma csak folyik ki a pénz – a főtitkár szerint – a végrehajtók és a jól értesültek zsebébe. De még erre is várni kell: az 50-80 négyzetméteres, állami tulajdonban lévő házak majdani bérlői, akik a mostani ingatlanmizériában voltak kénytelenek érték alatt eladni otthonaikat, egyelőre nem kapják meg ezt az állami segítséget. A Pest megyei, tízezer lakosú városka határába, az alsópakonyi prérire tervezik az első ütemben 80, majd összesen 500 olyan gyorsan, mindössze 13 hét alatt felhúzható könnyűszerkezetes ház kivitelezését, amelyek a későbbiekben, ki tudja milyen feltételekkel kiválasztandó családoknak adnának új otthont a régi helyébe egy kis kerttel, ahol ezt-azt meg is tudnának termelni maguknak. A belügyi és nemzeti fejlesztési tárca pályázatot írt ki a lakóparkra, ám már két forduló sikertelen volt. A harmadik talán augusztus végére zöld utat ad az igazán „zöldmezős” beruházásnak. Az épületeknek – a korábbi elképzelések nyomán – már állniuk kéne, de a területen mindössze a majdani utcák vannak kijelölve, a gazos homokból 68 darab villanyoszlop meredezik ki, jelezve: itt kérem, közvilágított belterület lesz. Valamikor. A katasztrófavédelem közmunkásokkal fogja felépíttetni a sorstársak otthonait. Horváth Tamás ócsai alpolgármester elmondta, bár minden tárgyalásba- döntésbe bevonják őket – s ugrásra készen állnak, hogy átadják a területet –, senki nem tudja még, kik költöznek majd oda, de azt sem, hogy ki fogja majd működtetni a hitelkárosultak telepét. Csak remélik, hogy a családok felnőtt tagjai dolgozni fognak, s nem terheli majd évi 1,5 milliárd forintnyi költségvetésüket netán sok új segély. Iskolájuk, gimnáziumuk van, várják a gyerekeket, akiknek persze nem lesz könnyű kiszakadni a régi környezetükből.
Arra azonban természetesen ő sem tudott választ adni, hogy a majdani beköltözők vajon miként fizetik a bérleti költségeket, a közlekedést, a közműdíjakat, vagy a családot követő tartozást (hiszen a banknak többel tartoznak már, mint amennyiért meg tudtak szabadulni lakásuktól), ha ez éppen a válság miatt eddig sem sikerült.
Ingatlanfronton jártas jogász-közgazdászok szerint nem fog menni az idei nagy, 8 ezer lakásvásárlásos állami hajrá a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programjában. Nem csak a bankok ellenérdekeltek, amelyek még a rossz ügyfelelet is szívesen megtartanák egy kis engedménnyel a jövőbeni, 10-20 évig felszámítható kamatokért, hanem azért sem, mert nem lehet ilyen háromszereplős ügyletekből – értékbecsléssel együtt – ennyit egy fél év alatt lezavarni. A tömeges hitelkárosultságot megelőzendő az államnak szociális bérlakásprogramba kellene kezdenie, mert nem jó, hogy nálunk a lakások 95 százaléka magántulajdonban van, míg az uniós országokban ez az arány 60 százalék körüli. Ma hazánkban, aki lakni szeretne, csak kettő közül választhat: életfogytiglani eladósodás a sajátért vagy drága, bizonytalan albérlet – lehetőleg a tulajnak zsebbe fizetve, tisztességes szerződés nélkül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
