Ott vannak a szeren -
Bödőcs Tibor: Nincs idő gólörömre, Biatorbágy, Juhász Ferenc Művelődési Központ, szeptember 22.
Mi sem jelzi jobban, mennyire népszerű a búcsúszentlászlói humorista, minthogy új önálló műsorának országjáró körútján a fellépések helyszínein többnyire dupla előadást „kénytelen” tartani, hogy meg tudjon felelni a nevetési ingereknek, igényeknek. És ezek a helyek nem afféle röhejes, pár tucatnyi renitenst befogadni képes klubhelyiségek, hanem művelődési házak színháztermei. Így történt, hogy a Matuska-viadukt fémjelezte településen péntek este kéthuzamban összesen vagy 400-450-en követhették figyelemmel Bödőcs Tibor one man show-ját, és magamat is beleérte, mindenki a könnyeit törölgetve távozott a faluházból a több mint másfél órás poéncunamit követően. (Sokan zsebkendő helyett az immár a szépirodalomban is jeleskedő előadótól frissen beszerzett Addig sem iszik című paródiakötettel próbálták felitatni a szemük sarkát.)
A könnyek csordulását persze a hahotázás és kacaj körítette mámor váltotta ki, mely jótékonyan körbeölelte aztán auraként még pár napig az embert, hogy elválassza a nagy magyar közös valóságunk ködös abszurditásától.
Tényleges kábítószerként hatott, kellemes bódulatként, ami egyenes következménye volt mind az „előzenekari” szerepet felvállaló Hajdú Balázs füves belassultságot imitáló előadásmódjának, mind a főszereplő Bödőcs szétspeedelt, kicsit kapkodós-zaklatott, energiadús performanszának.
Hajdúhoz tényleg idegek kellenek, a tv-ben mindig elkapcsolok, ha feltűnik, mert olyan, mint egy vigyorgó, betépett óvodás, akit persze nem lehet lecsapni, és a szavai lassított felvételként úsznak elő, majd tűnnek tova egy nyálbuborékban – de hát ez az ő csiga-poétikája (slow humor; ő az X-menek anti-Higanya, mire kikel az ágyából, lemegy a nap). Ám ez a „fordított” hatásmechanizmus (nem a tantusz esik le lassan, hanem a poén szakad ki nehezen) meglepő módon élőben jól működött, vagy én voltam már túl fáradt…
Ellenben, amikor a nyakigláb Bödőcs becaplatott és elkezdte osztani a NER-t (Orbán, Semjén, Mészáros, Habony bizonyára vízért könyörögve csukladoztak), mintha magam is bélyeget nyaltam volna, úgy felélénkültem.
A baromi erős, a fullasztó közállapotokat fuldokló nevetéssé átlényegítő közéleti-politikai szett után újdonságként éltem meg, hogy nem a búcsúszentlászlói kocsma felé vesszük az irányt, hanem a kábítószer-használók észjárásával analóg módon működő két és fél és öt és fél éves kisgyermekek apukájának megrázkódtatásként átélt, de már humorba csomagolt mindennapjaiba nyerünk betekintést.
Hogy aztán a homokozóba is újra és újra betegye a lábát a politika, mert hiszen a kipellengérezett oktatás- és egészségügyi helyzet anomáliáiért felelősök nemcsak a hálószobáinkba merészkedtek korábban sem.
Van még pár szituáció, mondat, amit nem árt majd a televíziós felvétel előtti fellépések során csiszolgatni, esetleg elhagyni (kerítésszaggató „zalai niggerek”), de az a riposzt, amit Bödőcs mutatott, amikor egy első sorokbéli tahó műsor közben telefonált a feleségével, példás és rutinos előadóra vall, aki nemcsak a humorát, de a méltóságát sem veszti el.
"Miért nem gúnyolódunk az ellenzéken?
Amiért a paralimpikonokon sem."
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!