- „Ha nem akar, mit csináljunk?”
- Nemcsak a németek kötnék feltételekhez az uniós támogatásokat
- Új eszközök kellenek az európai értékek és a jogállamiság fenntartásához
- Magyarország úgy tesz, mintha lenne takargatnivalója – Interjú Sylvia-Yvonne Kaufmann európai parlamenti képviselővel
– A német gazdasági minisztérium az uniós elvek betartásához kötné az EU-s források kiosztását. Készülhet Magyarország és Lengyelország arra, hogy 2020-tól kevesebb uniós támogatásban részesül?
– Jelenleg feltételes módban megfogalmazott ötletről van szó. Ugyanakkor a jövő nagy kérdése az, képesek leszünk-e a közös értékek mentén tartani az EU-t. Csak másodsorban vetődik fel, hogy ezt milyen eszközökkel érhetjük el.
– Ez a németek személyes ügye?
– Biztos vagyok benne, hogy nem csak a német minisztérium vetette fel ezt a problémát. Természetes, hogy a téma egyre többször bukik ki Németországban, hiszen úgy tűnik: Magyarország és Lengyelország nem az európai értékekhez igazodik – és menekültügyben is több vitánk van (lásd keretes írásunkat). De más tagállamokban, illetve Brüsszelben is foglalkoznak majd azzal, hogy a következő hétéves költségvetési ciklusban változzanak-e a kohéziós politika feltételei. Mi, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója is külön, a 2020–2026-os költségvetésen dolgozó munkacsoportot hoztunk létre, és nyilván tárgyalni fogjuk, miképp lehetne jobban hasznosítani a strukturális alapokat. A jogállamiság tiszteletben tartása egy lehet a feltételek közül.
– Nem elegendő például a jogállamiságeljárás, amelyet Lengyelországgal kapcsolatban folytat az Európai Bizottság?
– Az integráció történetében először vitatkoznak az európai intézmények egy tagállami kormánnyal a jogállamiságról. Ezzel teljesen egyetértek, mivel aggasztónak tartom, hogy a lengyel kormány nem veszi figyelembe saját alkotmánybíróságának döntéseit. Nagyon remélem, fel tudjuk majd oldani ezt az ellentétet. Ugyanakkor muszáj lesz cselekedni, ha valami hasonló vagy esetleg még súlyosabb jogsértés történik. Fel kell készülni arra, hogy amennyiben az uniós jog keretein belül nem lehet odahatni, szükség lehet egy másfajta mechanizmusra is, például olyanra, ami a támogatásokat alkalmazza eszközként.
– Hogyan lehet mérni vagy osztályozni a jogállamiság megsértését, hogy azt aztán majd a támogatásokból levont eurókra váltsák át?
– A környezetvédelem vagy élelmiszerbiztonság terén például létezik egy uniós szabályrendszer, aminél meg tudjuk nézni, a tagállamok betartják-e a feltételeket vagy sem. Ha nem, akkor szankciókat alkalmazunk. De a jogállamiság, a demokrácia vagy jogegyenlőség területein nyilvánvalóan nehéz fekete-fehér kritériumokkal dolgozni. Ahhoz viszont, hogy politikai célokból ne lehessen az értékeléssel visszaélni, objektív feltételek kellenek. Ez nagyon bonyolult és érzékeny kérdés, ezért kell róla vitázni.
– A 2020-as költségvetés lehet majd a „második sebességbe” tartozó országok megkülönböztetésének újabb eszköze?
– Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a kétsebességes Európa gondolatának. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy együtt tartsuk a 27 tagországot. Ennek ellenére a Lisszaboni Szerződésben lehetőség van a megerősített együttműködésre. Ha 27-en nem tudnak egyezségre jutni, akkor, akik akarnak, előre mehetnek.
– Mint az európai ügyészi hivatal esetében, amit Magyarország nem támogat.
– Igen kényessé teszi az ügyet, hogy rengeteg uniós pénz érkezik Magyarországra, miközben a hivatal egyetlen feladata az lesz, hogy fellépjen az uniós támogatásokkal való visszaélések ellen. Magyarország nem vesz részt benne, közben a kétsebességes Európától retteg. Ez igazán érdekes, és lássuk be, ellentmondásos hozzáállás.
– Megvalósulhat a Bizottság legfrissebb ötlete, amely a kohéziós támogatások kifizetését az ügyészi hivatalhoz kötné?
– 2020-ig még sok idő van, de ezek az ügyek szorosan összetartoznak. Minden országban törvény biztosítja a költségvetés átláthatóságát, mégis milliók tűnnek el. Ha a magyar kormánynak nincs takargatnivalója, miért nem akarja az ügyészséget?
– Az eurózóna is mélyebb együttműködés felé kezd elmozdulni. Mi várhat azokra, akik kimaradnak?
– Emmanuel Macron francia elnök szándékai elég egyértelműek, és úgy látom, Németországban és más államokban is egyetértenek vele. A Bizottság jó időben mozdult annak érdekében, hogy az eurózóna tovább fejlődhessen. A közvéleménynek meg kell vitatnia, mit választanak a javaslatok közül. Szerintem az EU-ból vagy a közös piacból való kilépés már nem járható út. Mélyebb integrációra van szükség az eurózónában. Jelenleg 19 országban használjuk a közös pénzt, és várjuk a többieket. Magyarország, Lengyelország, Csehország és a többiek mind aláírták a szerződést, ami azt mondja, az euró a közös pénzünk. Az tehát a kérdés, mikor csatlakoznak ezek az országok az euróövezethez. Magyarországnak el kell döntenie: kivárja, mások hogyan alakítják az ügyeket, vagy ő maga is csatlakozik a reformfolyamatokhoz. Senki nem kényszerítheti erre. Ha nem akar, mit csináljunk vele?
– Akkor mégiscsak megvalósul a „kétsebesség”?
– Az az igazán jó az EU-ban, hogy elhatároztuk, valamit együtt véghez viszünk. Senkivel nem erőszakoskodtunk emiatt. Az új irányokról hosszasan lehet gondolkozni, de a végén együtt kell döntenünk. Ha valaki nem akar a közös döntéshozatalban részt venni, annak egészen más elképzelése van Európáról, mint amiben én hiszek.
Sylvia-Yvonne
Kaufmann
német európai parlamenti képviselő, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének frakciójában politizál. 1999 óta tagja az EP-nek, főként jogi és alkotmányos ügyekkel foglalkozik, 2004 és 2007 között alelnökként is szolgált. Japán szakon doktorált, az 1990-es évek elején kezdett politikai karrierje előtt a térség külpolitikai elemzőjeként dolgozott a Humboldt Egyetemen és más kutatóintézetekben.
Hiába épít putyini modellt
Orbán Viktor, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke mégis ellenzi a német javaslatot. Harangozó Gábor szerint (vele készült interjúnkat a június 10-i Vasárnapi Hírek 8. oldalán olvashatja) azért, mert az EB attól fél, ha deklarálják, hogy amelyik ország nem tartja magát a közösségi normákhoz, azt nem finanszírozza az EU, akkor Orbán kivezeti az országot az unióból. És ez szétfeszítheti az egész EU-t: egyrészt a lengyelek is mehetnek, másrészt sok nyugat-európai ország szívesen szabadulna azoktól, akik hátráltatják a szorosabb együttműködést.
Magyarán: a pénzmegvonás nem erősíti, hanem gyengíti az integrációt. És a kétsebességes Európa létrejöttét segíti, amiben a körön belüliek úgy hasítanak, mint a francia TGV, a peremországok meg úgy döcögnek, mint a felcsúti kisvasút.
Egy rendszerben derítik fel
Húsz uniós tagállam igazságügy-minisztere jelezte csütörtökön:
felhatalmazást adnak az újonnan létrejött európai ügyészi hivatalnak ahhoz, hogy az országaikban nyomozzon a pénzügyi csalással kapcsolatos ügyekben.
A 2000 óta tervezett uniós hivatal legfontosabb feladata az lesz, hogy a határokon átívelő áfacsalási ügyeket felgöngyölítse. Magyarország, Lengyelország, Hollandia, Svédország és Málta nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, illetve egyéb okokból Nagy-Britannia, Írország és Dánia sem vesz részt benne.
A tartózkodás a jövőben sok gondot okozhat az érintett országoknak, mivel a Vera Jourová, az Európai Bizottság igazságügyekért felelős biztosa felvetette, csak azok az államok kaphatnának uniós támogatásokat, amelyek elismerik az ügyészi hivatal joghatóságot.
Már a Szaharában
Olaszország és Szlovénia határán jártam a minap, ahol sok olyan menedékkérő táborozik, akik az olasz kormánytól remélnek menekültstátuszt, miután Ausztriában és Németországban elutasították kérelmüket – mondta szerdán Brüsszelben újságírók előtt Antonio Tajani.
Az Európai Parlament olasz elnöke szerint ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy az uniós országok összehangolják bevándorlási és menekültügyi szabályozásukat. Nem minden országban azonos például a veszélyesnek, illetve biztonságosnak ítélt harmadik országok listája. „Ha ez nem lesz egységes, az lesz a vége, hogy menedékkérők keringenek majd Európában és próbálnak olyan országot keresni, ahol befogadják őket” – mondta a néppárti politikus.
Tajani szerint emellett kulcsfontosságú, hogy az Európai Bizottság által hozott szabályokat a testület tartassa be minden tagállammal: azaz a Görögországban és Olaszországban rekedt menekültekből minden ország fogadjon be annyit, amennyit a döntés alapján szükséges.
„Arra ösztönözzük a Bizottságot, hogy kényszerítse rá a tagországokat ennek a betartására, és ha erre nem hajlandóak, akár kötelezettségszegési eljárást is indítson ellenük.”
Arról, hogy vajon a Bizottság mit tehet a visegrádi országokkal – különösképpen Orbán Viktor rezsimjével –, melyek nem hajlandóak befogadni a kvótarendszer alapján a menedékkérőket, Tajani úgy vélekedett: ilyen esetben meg kell kezdeni a kötelezettségszegési eljárást, ami vagy ahhoz vezet, hogy megoldódik a probléma, vagy ahhoz, hogy pénzügyi szankciókat szabnak ki az adott országra. „Mi csak azt akarjuk, hogy a szolidaritás elve érvényesüljön.”
Azt a német tervet, amelyik 2020 után megvonná az uniós támogatásokat azoktól az államoktól, amelyek nem tartják be a közös döntéseket, illetve a jogállamiság terveit, az EP elnöke úgy kommentálta: alapvetően az a lényeg, hogy a kötelezettségeiket nem teljesítő országok fizessenek annyit, amennyi kárt okoztak.
Az Európai Parlament egyébként június 21-én – a legközelebbi uniós csúcs előtt – konferenciát tart a migráció kérdéséről, amire az uniós kormányok képviselőin kívül meghívják a témával foglalkozó civileket, illetve az afrikai országok képviselőit is. Tajani szerint ugyanis fontos előre gondolkodni – legalább 20 évvel. A klímaváltozás, az éhínség, az etnikai konfliktusok, illetve a Boko Haram és a hozzá hasonló szélsőségesek miatt százezrek hagyják el lakhelyüket. Márpedig, ha az emberek Afrikában elveszítik a reményt a normális életre, akkor felnyalábolják a gyerekeiket és elindulnak északra, át a Szaharán és a Földközi-tengeren.
„Ha nem cselekszünk, még többen halnak meg a sivatagban és a tengeren” – figyelmeztetett Tajani. Épp ezért például nagyon fontos lenne fogadóállomásokat felállítani már a Szahara déli részén, ahol a menedékkérők ételt, gyógyszert és biztonságos menhelyet találhatnak. „Ez nagyon sok milliárd euróba fog kerülni, és egyetlen ország nem tudja megoldani. Ezt uniós szinten kell megoldani.”
Kőműves Anita
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!