Föld 2.0

Ha már Artúr király korában felfedezik a Kepler–452b-t, a kerekasztal lovagjai pedig fénysebességgel indultak volna, hogy megnézzék, azon a bolygón megtalálják-e a Szent Grált, nagyjából mostanra tudnák meg a választ. Vissza pedig mintegy 1400 év múlva, 3415-ben érnének a hírrel – feltéve, ha égi lovaik bírnák a fénysebesség tempóját. Mert a helyzet nagyjából ez: hiába talált a NASA Föld-típusú bolygóra, ha csak nem fedezzük fel a térugrást, vagyis nem nyitunk csillagkaput arra a világra, ami odatoppant bennünket, alighanem soha nem jutunk el arra a bolygóra. Még a Plútót fényképező New Horizons űrszondának is 26 millió évébe telne, hogy eljusson oda – pedig a szonda 59 ezer km/ óra sebességgel „száguld”.

A felfedezés ettől még szenzációs. Mint ahogyan az is, hogy a 2009-ben üzembe helyezett Kepler űrtávcső „ellát” egyáltalán odáig. Horvai Ferenc űrkutató-csillagász szerint a mai technológiai szinten már 13,7 milliárd fényévnyi távolságra „ellátunk”, vagyis meg tudjuk nézni a világmindenség peremét. Akadályt csupán az űrtávcsövek képfelbontási minősége jelent, de a nagyobb exobolygókat (csillag körül keringőket) látjuk vele.

A mintegy hatmilliárd évesre becsült Kepler–452b-ről annyit lehet tudni, hogy a Hattyú csillagképben található, valamivel nagyobb, mint a Föld, légkörének összetétele ismeretlen, a felszínén víz is lehet; a csillag pedig, ami körül 385 nap alatt tesz egy kört, éppen olyan távol van tőle, ami alkalmas arra, hogy élet lehessen rajta. A központi csillag tíz százalékkal több energiát sugároz a bolygóra, ami a Földétől jelentősen eltérő klímát feltételez.

Horvai Ferenc bár az optimisták közé sorolja magát, realistán közelít a felfedezéshez. Vagyis felesleges arról ábrándozni, tudnánk-e ott élni, hiszen „még a Marsra sem olyan egyszerű eljutni, pedig az itt van a szomszédban”. Az űrkutató-csillagász szerint az ember hajlamos arra, hogy a földi élethez hasonlóan képzelje el az életkörülményeket más bolygókon, miközben azok jelentősen eltérhetnek a miénktől. Ma már a csillagászok is úgy gondolják, hogy kevesebb és a mieinkétől eltérő feltételek is elegendőek az életfeltételek kialakulásához. Vannak például olyan kénevő baktériumok, amelyek kemoszintézissel alakítanak át energiát. Ezek a baktériumok magas nyomáson és hőmérsékleten is képesek élni: 120 Celsius-fokon például még vígan osztódnak, de a kilencven már hideg nekik. A víz misztikuma azonban – miszerint az élet kialakulásában nélkülözhetetlen szerepet játszik – még tartja magát, ám Horvai Ferenc ezen a területen is mérsékelt ujjongásra int: a Naprendszerben például a Földön nincs is olyan sok víz. A Jupiter Európa nevű holdján 110 km mély óceán húzódik a fagyott felszín alatt; a Szaturnusz Titán holdján pedig metán-etán óceán „hullámzik”.

Az életfeltételek tehát nem feltétlenül jelentenek azonos életkörülményeket. Kovács „Toochie” Mihály blogger, a Galaktika magazin tudományos szerkesztője szerint a Kepler–452b bolygó felfedezésének jelenleg nincsen sok gyakorlati haszna. Ha csak az nem, hogy a felfedezés lehetőséget ad arra, hogy „belenézzünk a Föld jövőjébe – már ha lenne módunk és lehetőségünk arra, hogy lássuk, milyen folyamatok zajlanak le a Kepler–452b-n. Másrészt el lehet gondolkozni azon, ha a 4,6 milliárd éves Földön eddig öt komolyabb kihalásról van ismeretünk, aminek következtében megváltozott az élővilág összetétele, és a többsejtű élet is mintegy 500 millió évvel ezelőtt jelent meg nálunk, akkor a hatmilliárd éves Föld 2.0-n is akár számos civilizáció fejlődhetett ki és tűnhetett el nyomtalanul.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!