Újabb konfliktust vállalt az EU-val Orbán Viktor, amikor ankarai látogatásán látványosan az Európában szalonképtelenné vált Erdoğan elnök mellé állt az unió és Törökország vitájában.
Soros-aktivistákat vettek őrizetbe Törökországban. Ezzel írta meg a 888.hu, hogy egy kiberbiztonsági és adatkezelési tréningről a rendőrség elhurcolta az Amnesty International törökországi igazgatóját és aktivistáit. A miértre egyelőre nincs hivatalos török magyarázat. Ahogy arról sincs érdemi mondás, miért közeledik Orbán Viktor mindenáron a török rezsimhez.
Az a magyarázat, miszerint hamarosan 5 milliárd dolláros (azaz körülbelül 1350 milliárd forintos) árucsere-forgalmat bonyolíthat a két ország, irreális: jelenleg ez a tétel mintegy 60-70 milliárd. A gazdasági ráción túl persze lehet az eszmei rokonszenvvel érvelni, például a jelek szerint hasonlóan viszonyul a hatalomkritikus civil világhoz Erdoğan elnök és Orbán miniszterelnök. Ez önmagában azonban kevés. A választ valószínűleg mindkét rezsim esetében az EUhoz fűződő kapcsolatának milyenségében kell keresni.
Emlékeztetőül: Orbán és Erdoğan barátkozása kissé túlságosan is látványosra sikeredett.
Találkozójuk protokollképe, amin a két férfi közvetlen közelről mosolyog egymás arcába, miközben két kézzel kapaszkodik a másikba, leginkább az abszurd kategóriába sorolható. A miniszterelnök már akkor pontosan tudta, hogy gesztusát nem nézik jó szemmel az EU-ban, mégis úgy fogalmazott: Magyarország kitart a barátai mellett, „ha kényelmetlen is”. Márpedig Törökország és az európai közösség konfliktusa borítékolható: alig egy héttel a magyar kormányfő látogatása után az Európai Parlament (EP) Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztésére szólított fel, amennyiben Ankara végrehajtja az alkotmányreformot.
A strasbourgi ülésen elfogadott határozat szerint a javasolt módosítások összeegyeztethetetlenek az EU-tagsággal. Hogy Ankarának miért hasznos a magyar barátság, az a török lapokból kiolvasható: az Orbán-vizit kapcsán azt hangsúlyozták, milyen méltó dolog, hogy egy uniós ország így viszonyul az Erdoğanrezsimhez.
Azaz Ankara abban bízhat, hogy Magyarországban csatlakozási szövetségesre/ lobbistára lel. Orbán pedig zsaroló potenciálját erősítheti a törökökkel, hiszen maga is számos olyan jogszabályt menedzselt az utóbbi fél évben, ami sérti az unió alapértékeit (lásd a civilek elleni törvény, a lex CEU). Hogy a két politikus jól számol-e, azt majd az idő eldönti.
Mindenesetre úgy tűnik: Orbán tudatosan építi a török szövetséget. Már azzal is magára maradt Európában, hogy gratulált Erdoğannak az áprilisi népszavazáson elért győzelméhez. Az igenek csekély többsége utat nyitott a török elnöknek a teljhatalom felé, ráadásul az sem biztos, hogy tisztességes körülmények között: az ellenzék azt állította, hogy 2,5 millió hivatali pecsét nélküli szavazócédulát számoltak el érvényesnek, hogy meglegyen az áhított többség.
Az Orbán és Erdoğan közötti hasonlóságok szembeötlők. A Mannheimi Egyetem politológusprofesszora, Thomas König szerint mindketten „a hatalom monopolistái”, protekcionista autokráciává változtatnak nyitott demokráciákat.
Politikájukban közös a sajtó szabadságának és a bíróságok jogkörének korlátozása, az oktatás egyirányúsítása, az ellenzék kikapcsolása, a demokratikus hatalommegosztás felszámolása.
Simonyi András volt washingtoni magyar nagykövet harmadikként Putyin orosz elnököt is ide sorolja. Szerinte népeik félelmeire, nacionalizmusra és idegengyűlöletre alapoznak, és előszeretettel utalnak a régi, letűnt idők nagyságára és dicsőségére. És sikerrel építenek híveiknek arra az érzületére is, hogy a Nyugat cserbenhagyta őket. Persze a nagy barátságnak lehet egy nagyon egyszerű oka is. Orbán és Erdoğan azért örült egymásnak ennyire, mert Európában nem maradt sok más barátjuk. Egyikük sem remélhet egyhamar szíves meghívót Berlinbe vagy Párizsba.
Recep Tayyip Erdoğan már 14 éve irányítja Törökországot. Az áprilisi népszavazás – vitatott körülmények között – megnyitotta előtte az utat a teljhatalom felé. Módszereiért azelőtt sem rajongtak Nyugaton, de igazán vállalhatatlanná a tavalyi puccskísérlet után vált az elnök.
Már másnap olyan tömeges megtorlás kezdődött, hogy sokan megkérdőjelezik, valódi katonai hatalomátvételi kísérlet történt-e,vagy csak provokáció, amely ürügyet adott a rendkívüli állapot bevezetésére.
Azóta több hullámban katonákat, rendőröket, bírákat, ügyészeket, köztisztviselőket, tanárokat és újságírókat függesztettek fel, rúgtak ki, börtönöztek be. Április végéig 160 ezer embert állítottak félre, és a folyamat még mindig nem ért véget. Az érintettek legnagyobb részének semmi köze sem volt az állítólagos puccshoz. Az őrizetbe vettekkel embertelenül bánnak, jogvédők szerint gyakori a kínzás a török börtönökben.
Türk ve macar kardestir.
A törökök általában „testvér-, rokon- vagy legalább ősi baráti népként tartják számon a magyarokat”, állítja Erdal Şalikoğlu, az Egri csillagok török fordítója. Hasonló következtetésre juthat az is, aki a címben idézett szavak segítségével („török és magyar édestestvérek”) próbál alkudozni az isztambuli vagy a berlin–kreuzbergi bazárokban.
A török gyerekek már az iskolában találkoznak a rokonság eszméjével, és egészen mást tanulnak a közös történelemről, mint mi. Mohács is nagyon mást jelent nekik: azt, hogy az Oszmán Birodalom európai térhódítása voltaképpen a Habsburg-gyarmatosítástól óvta meg a magyarságot a 16–17. században. Ám ez az értelmezés nem a török hódoltság korából ered, hanem jóval későbbről, a romantikáért rajongó 19. századból. A magyarok az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után tömegesen menekültek a szultán birodalmába, sokan karriert csináltak, és nagyban hozzájárultak az ország modernizálásához. Később, a kiegyezés után is szívesen hívtak magyar szakembereket. Gróf Széchenyi Ödön, a „legnagyobb magyar” fia Konstantinápoly tűzoltóságát szervezte meg.
Fontos megérteni: a magyarok törökországi népszerűsége éppen a nyugatosságukból ered, a polgárosodást, az európai gondolkodást és szokásokat közvetítették a kialakuló török középosztálynak.
A két világháború között már inkább a pántürk eszme, a turanizmus éltette a török–magyar barátság (sőt testvériség!) gondolatát. Ezt a kellőképpen képlékeny elképzelést pedig rendre aktuálpolitikai céloknak rendelték alá – Magyarországon is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!