Európa egyre feszültebb: hatalmas a nyomás az egyes országokon a menekültek tömeges érkezése miatt. Túlzsúfolt táborok, embertelen körülmények, megfélemlített lakosság – nagyjából ez jellemzi a kontinens menekültügyi helyzetét. És van néhány olyan, szívmelengető eset is, ami emberségből mutat példát, mindannyiunknak.
Két darab, egyenként ezerfős menekülttábor építését jelentette be múlt hét végén a kormány. Martonfa és Sormás lakói megütköztek a híren – velük senki sem egyeztetett, a területeken pedig semmiféle közműszolgáltatás nincs. A helyiek tiltakozása érthető: a két település megrettent, hiszen egyik lakosságszáma sem éri el a tervezett táborok férőhelyeinek számát. A kormányzati retorika pedig mindeddig semmi másra nem épített, mint a félelemkeltésre, így a démonizált menekültek jelenléte sem a Baranya, sem a Zala megyei településen nem kívánatos.
Németországra mint célállomásra különösen nagy teher hárul. A helyzet megoldást követel, méghozzá sürgősen, ugyanis a legutóbbi adatok szerint az év eleje óta 302 415 menedékkérőt regisztráltak az országban, míg tavaly egész évben összesen 202 ezer ember kért menedékjogot. A táborok túlzsúfoltak, néha akár 50 százalékkal több embert helyeznek el, mint ahány férőhely van. Ilyen légkörben viszont óriási feszültségek keletkezhetnek: az utóbbi néhány napban a Hessen tartománybeli Gießenben, Heidelbergben, Drezdában és a türingiai Suhlban is tömegverekedés tört ki, Bonnban pedig a rendőrség tett ártalmatlanná egy késelő menedékkérőt, míg egy Stuttgart melletti menekülttáborban az Iszlám Állam egy feltételezett terroristáját vették őrizetbe a német hatóságok.
Több férőhelyre lenne szükség, ám ezt ott sem olyan egyszerű megoldani. Elég csak arra az esetre gondolni, amikor a múlt hónapban a feldühödött (és korábban tüntetésekkel tiltakozó) lakosság úgy akadályozta meg, hogy a bajor Winden faluban menekülttábor létesüljön, hogy felgyújtották azt az épületet, amelyben elszállásolták volna a menekülteket. 125 férőhelyes létesítményről lett volna szó. De van pozitív példa itt is: Til Schweiger német színész például saját pénzén vásárolt egy elhagyatott tanyát, amelyet tervei szerint átmeneti otthonná alakítanak a menekültek számára. A héten már meg is kapták az engedélyt az intézmény létrehozására, ahol gyermekjátszótér és sportpálya is lesz.
A múlt héten az osztrák kormány is bejelentette: hetente 1600 új férőhelyre lenne szükség, hogy megoldják a menekültügyben beállt krízishelyzetet. Az év első hat hónapjában több mint 28 ezer menedékkérelmet nyújtottak be Ausztriában, háromszázzal többet, mint tavaly egész évben. A legtöbben, csaknem 7700-an, Szíriából érkeztek, mintegy 5800-an Afganisztánból és 3800-an Irakból. És miközben kisebb központok valóban nyílnak, az egyik legnagyobb befogadó állomáson, a Bécshez közeli traiskircheni menekülttáborban létszámstopot rendeltek el, miután másfél hónap alatt csaknem megduplázódott a menedékkérők száma, a 4500 ember egyharmadának nincs ágya – 1800-an közülük gyerekek. És van egy kisebb nemzetközi probléma is: a szlovákiai Bős községbe vinnének át innen 500 menekültet, hogy egy elhagyatott egyetemi épületben szállásolják el őket – a lakosok itt sem örülnek a hirtelen kialakult helyzetnek, ezért népszavazást kezdeményeztek a témában. Feszültségből az osztrákoknál amúgy sincs hiány: a karintiai Ossiach település polgármestere például indoklás nélkül leállíttatta egy tervezett befogadóállomás épületének felújítását, így az továbbra is alkalmatlan a kijelölt feladatára. Nem ilyen elutasító viszont Kurt Lentsch, az osztrák Nezsider polgármestere. Falujában ősszel szükségszállást alakítanának ki, előbb azonban lakossági fórumot tartanak. A polgármester levélben fordult polgáraihoz: „Olyan emberként, akinek volt szerencséje Ausztriában születni, és polgármesterükként is úgy látom, hogy közös felelősségünk segíteni ezeken az embereken, akik mindenüket elvesztették és az életükért rettegnek” – írta, és arra kérte a helyieket, hogy „adjanak nekik egy esélyt” – a menekülteknek.
Amióta kitört a szíriai konfliktus (2011 áprilisa), Törökországba több mint 1,8 millió ember menekült át, otthonát hátrahagyva. 25 táborban 278 ezer menekült él jelenleg is, a többiek pedig az ország más településein, gyakran embertelen körülmények között. Mégis: a török elnök, Recep Tayyip Erdogan élesen bírálta az európai menekültügyi stratégiát, és hangsúlyozta – náluk, ha nem is otthonra, de menedékre talál az, aki átjön a határon. Csakhogy a „nyitott kapuk politikája” egyre több konfliktushoz vezet a helyiek és a szír menekültek között, a hatóságok mellett már önbíráskodó csoportok is igyekeznek gátat szabni a menekültek időnkénti túlkapásainak. Így történt akkor is, amikor egy délkelet-törökországi városkában, Sanliurfában egy szír csoportot lopáson kaptak, s a helyiek lerohanták a menekülttábort, hogy megrendszabályozzák a migránsokat. Hasonló összecsapásokban már többtucatnyian sérültek meg az országban. És egy kis emberség az embertelen körülmények között: a minap 4000 szíriai menekültet vendégelt meg egy török pár, házasságkötésük napján a törökországi Kilisben.
Törökország azonban nem célország, ám a továbbmenés elég nagy akadályba ütközik: Bulgária kerítést emelt, hogy megfékezze a török oldalról érkező illegális határátlépőket. Bojko Boriszov miniszterelnök szerint ugyanis országa nincs felkészülve a menekültügyi helyzet fokozódására. Törökország viszont így kénytelen tovább fejleszteni táborait, nemrég bejelentették, hogy újabb, 55 ezer fő befogadására alkalmas intézménykomplexumot építenek.
A bolgár határzár egyik egyenes következménye viszont az, hogy a Törökországban már Európa kapujába érkező migránsok kénytelenek változtatni útvonalukon, s így sokkal veszélyesebb vizekre eveznek (szó szerint): a Földközi-tenger irányából próbálkoznak. 2014-ben 219 000 ember vállalkozott erre az útra, 3500-an haltak meg. Idén máris 2000 körül jár a halálos áldozatok száma. Görögország pedig lassan szintén megtelik – csak idén több mint 60 ezren érkeztek már a tengerparti országba, ahol embertelen körülmények várják őket: gyakran nincs áram, sem meleg víz, az illemhelyek megteltek és túlcsordulnak, a fekhely gyanánt használt matracok koszosak és hemzsegnek az élősködőktől, legalábbis az Amnesty International beszámolói szerint. Nem csoda, hogy többségük szinte azonnal tovább is akar állni.
Hasonló a helyzet Olaszországban és Franciaországban is, ahová a tengeren keresztül érkeznek az Afrikából menekülő tömegek – Matteo Renzi olasz kormányfő nemrég már azzal fenyegette Európát, ha nem sikerül rendezni a migránskérdést számukra is megnyugtatóan, előállnak egy B tervvel. Franciaország azonnal bejelentette, hogy kész segíteni az olaszoknak – mindeközben szigorúbban őrzik határaikat, viszont igyekeznek megfelelő befogadó intézményeket létesíteni, és felszámolni a sátortáborokat.
Üdítő példának pedig álljon a sor végén a minden menekültet szívesen látó Svédország, ahol jelenleg 48 ezer ember él menekülttáborban, ezen túl 28 ezer vállalta, hogy megoldja a lakhatását (kint élő rokonainál, ismerőseinél). A menekültkérelmet az országban nagyjából fél év alatt bírálják el, a migránsok háromnegyede pedig megkapja a menekültstátust (példaként: Magyarországon a kérelmezők 1 százaléka örülhet ugyanennek), és később sem engedik el a kezüket, állami pénzen tanulhatnak, képezhetik magukat, mivel Svédország álláspontja egyértelmű: az ország javát, gazdasági fellendülését segíthetik a külföldről érkező, de hatékonyan és jól integrált menekültek is.
És itt érdemes visszakanyarodni Magyarországra.
Ami ugyan nem célország, de ahol jelenleg nincs elegendő hely a menekültek befogadására, akik így kénytelenek köztereken meghúzni magukat. A főváros politikája egyértelmű: stratégiát dolgoznak ki arra, hogy hogyan tudnak emberségesebb körülményeket teremteni (mondjuk olyan helyeket, ahol mosdani, aludni, enni lehet), amíg a menedékkérők tovább nem indulnak. Ám ugyanebben a városban ki is tiltják őket a közterekről, hogy a lakosságot „megvédjék” a fertőzésektől, és ki tudja még, mitől. Csakhogy a II. János Pál pápa téren, ha valaki arra jár, mégsem szomorú, meggyötört arcokat lát. Hanem olyan embereket, akik már annak is tudnak örülni, hogy egy közép-európai főváros parkjában üldögélve várhatják további sorsukat. És rengeteg civilt, akik önként, jó szándékból viszik nekik az élelmiszert, tiszta ruhát, tisztálkodószereket. És ami még fontosabb: a jó szót, a barátságos mosolyt, az együttérzést. Erre a pozitív példára legyünk mi is nagyon büszkék.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
