Aki meg akarja érteni, milyen következményekkel jár majd a kormány frissiben bejelentett béremelési programja, az gondoljon vissza a 16 százalékos adókulcs bevezetésére. Az szja egységesítése és csökkentése kiszakított mintegy 500-600 milliárd forintot a költségvetésből, illetve csökkentette azok fizetését, akik az országos nettó átlagbérnél (mintegy 140 ezer forint) kevesebbet kerestek (ebbe a fizetési kategóriába tartozott a munkavállalók 70-80 százaléka), míg a nettó átlag másfélszeresét vagy annál többet kasszírozók jól jártak.
Most gyakorlatilag ugyanez zajlik: ismét eltűnik a büdzséből pár százmilliárd forint, a kis- és középvállalkozások szívnak, a multik pedig aratnak.
Persze nem véletlenszerűen alakult így: a cél a bevételkiesés minimalizálása, illetve a szavazatok maximalizálása volt. A multik megugrott bérköltségeit fedezte a kabinet a társasági adó csökkentésével.
Persze nem szívjóságból: e vállalkozások produkálják a GDP több mint 50 százalékát, illetve az export több mint 80 százalékát – utóbbinak köszönhetően nem borult még fel a büdzsé. Ezzel szemben a kis- és középvállalatokat nehéz helyzetbe hozta, ugyanis járulékcsökkentés ide vagy oda (lásd táblázatunkat) a megemelendő minimálbér után összesen 10,5, a felpumpált garantált bérminimum után pedig 20 százalékkal kerülnek többe a munkáltatónak az eddig ennyit kereső alkalmazottak. A kabinet számításai szerint 1,2 millió ember kap kötelező béremelést – ezek zöme a kkv-knál dolgozik.
A kormányzati mondás szerint az említett pluszköltségek kigazdálkodhatóak, csupán hatékonyságnövelésre lenne szükség. Magyarán hasonló ütemben kéne új piacokat szerezni (erre nincs esély), vagy a termék/szolgáltatás előállításának árát ennyivel kellene csökkenteni.
Utóbbi cél elérésére két mód kínálkozik. Az egyik, hogy a munkáltató a nagyobb bérért cserébe intenzívebben terheli alkalmazottját, és/vagy dolgozói egy részétől megválik. A kormányzat szerint ez nem gond, a munkaerőhiánnyal küszködő piac seperc alatt felszívja az elbocsátottakat. Ez viszont csak korlátosan igaz: leginkább Közép-Magyarországon és a Dunántúlon – érdemi szakképzettséget igénylő munkák esetében.
A béremelés másik forrása a cafeteria elspórolása lehet – ez viszont azt jelenti, hogy a reméltnél 5-10 százalékkal kevesebbet vihetnek haza a dolgozók. Illetve azoknál a cégeknél, ahol jelentős a minimálbérérért és a garantált bérminimumért robotolók aránya megeshet, hogy a többi munkatárs bérét nem emelik, hogy meglegyen a fedezete.
A megemelt minimálbért és garantált bérminimumot előreláthatólag számos önkormányzat nem lesz képes kigazdálkodni, így felerősödhet az a trend, miszerint a helyhatóságok elbocsátják alkalmazottaikat, majd közmunkásként, havi nettó 51 ezer forintért foglalkoztatják vissza őket.
A mezőgazdaság, az építőipar a kiskereskedelem képtelen kitermelni a kötelező béremelést. Utóbbiban például a vállalkozások kiadásainak a személyi jellegű ráfordítás az üzemelési költség több mint 50 százalékát is kiteheti, így több ezer apró cég mehet csődbe.
Az állam maga is kénytelen jó példával elöl járni. Kiegyezett a szociális szféra dolgozóival: a gyakorta a létminimumszint alatt tengődő szakemberek 2018 januárjáig átlagosan 33 százalékos béremelésben részesülnek, így a köztisztviselők és Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete elállt a hétfőre tervezett sztrájktól. Ám a kormány feje most újabb munkabeszüntetés miatt fájhat: jelenleg a vízközmű-szolgáltatók dolgozói fenyegetőznek azzal, hogy elzárják a csapokat, ha nem kapnak 30 százalékos béremelést.
(Az utóbbi két évben 2,5 százalékkal gyúrták ki bérüket, sokuk kereste nem sokkal ugorja meg a nettó 100 ezer forintot.) Zsarolópotenciáljuk jelentős, ha sztrájkba lépnek, több százezer ember maradhat víz nélkül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!