A Disney sikerének egyik titka mindig is az volt, hogy nem is próbálta átvágni az amúgy csalhatatlan értékítélettel bíró gyerekeket. Az E. T. A. Hoffmann-mese elemeit tetszőlegesen átértelmező és remixelő Diótörőjükről viszont még egy hatéves is megmondja, hogy egy méregdrága cukormázba csomagolt, óriási katyvasz. Tetszetős és üres, akár egy Fabergé gyártmányú Kinder-tojás, meglepi nélkül.
Míg az Egérkirály egy számítógéppel generált, ritka ocsmány és rémisztő szörny lett, aki a Karib-tenger kalózai 9. új főgonosza lehetne, a főhős a filmben már el is temetett Marie Stahlbaum lánya, Clara, egy kissé magánakvaló „feltaláló” kislány. Könnyedén szereli meg a bonyolult óraszerkezetet, ám egy habos-masnis báli ruhának mégsem tud ellenállni, hiszen ő is hercegnő – az utóbbi évek öntudatosabb Disney-hősnőihez képest a regresszió jeleit mutatja, és fényévekre van a Leia hercegnő-kaliberű szerepmodelltől. A köréje épített történet a birodalmak harcáról sem egy Csillagok háborúja, a pszichológiai üzenet – vissza kell találnia önmagához és a családjához, hogy az édesanyja elvesztése miatti gyászt feldolgozhassa – egy szerencsesüti-cetlire felférne.
A legjobb részeket a Csajkovszkij-Petipa mesebalettből vették át, persze itt is aduászokat bedobva: feltűnik Misty Copeland, a világ első fekete prímabalerinája és Szergej Polunyin, „a Bolsoj fenegyereke” is, akik ironikus módon nagyobb művészek, mint a Drosselmeyer szerepére beugró Morgan Freeman vagy a vattacukorhajából falatozó Cukorsüveg tündér, Keira Knightley. A Rőtanyó Helen Mirrent is megfosztották a játék lehetőségétől az akciófilmes tempóval és a számítógépes látványvilág mindent felülíró „csodájával”. Pedig igazi karácsonyi mese lehetne (az eredeti az is), hiszen van benne varázslat, bölcsesség, szépség, hűség, nemesség, ami a táncjelenetekben fel is csillan, és bár a zene nem áll meg, bámulatos módon minden zavaró csinnadratta elnémul.
FOTÓ: FORUMHUNGARY
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
