Nem kell kristálygömb vagy hókuszpókusz ahhoz, hogy Erdogan győzelme után baljós jeleket lássunk feltűnni Törökország közelebbi jövőjében, elég ahhoz a tiszta ész is. Semmi jóra nem számíthatunk arrafelé. Baj lesz, méghozzá többféle és nagy.

 

Miről szólt valójában a múlt hét végi törökországi választás? Tavaly novemberben eldőlt, hogy Törökországban bevezetik a parlamenti helyett az elnöki köztársaságot. Ez röviden azt jelenti, hogy a mindenkori elnök átveszi a miniszterelnök funkcióját, ő nevezi ki és váltja le a kormánytagokat, dönt a rendkívüli állapot bevezetéséről és megszüntetéséről, valamint kormányozhat minden parlamentáris konzultáció nélkül, pusztán elnöki rendeletekkel. Gyakorlatilag akármeddig, tehát élete végéig is olyan hatalmat élvez, mint a hajdani fényesorcájú padisah. A mostani elnökválasztás élesítette a helyzetet, melyben a teljhatalom aranyalmaként hullott Erdogan ölébe.

Nincs megállás

Ez nyílt diktatúrát jelent, és nem is csoda, hogy nem túlzottan nagy többséggel szavazták meg: a szavazatok 99,9 százalékának összeszámlálása alapján a hivatalban lévő államfő, Recep Tayyip Erdogan a voksok 52,4 százalékát szerezte meg az előrehozott választáson. Ugyan a hivatalos török hírforrások elsöprő győzelemről harsognak, de azért ez minimum kétséges: a többséget csak 2,4 százalék garantálja, és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői szerint sem voltak egyenlőek a feltételek az indulók számára.

Az ember azt hinné, hogy most, a választás után, amikor már nincs is miért harcolni, enyhülnek a gülenisták elleni kirakatperek, de erről szó sincs: két nappal a választások után újrakezdődtek a letartóztatások, most éppen 138 személy ellen adtak ki körözést. Éspedig főként egyenruhás testületek tagjai ellen, a listán szerepel négy rendőrkapitány, két rendőrparancsnok, 23 rendőrbiztos, a csendőrség hat tiszthelyettese, a parti őrség egyik őrnagya, sőt 38, időközben elbocsátott hadapród is. Eddig nagyjából 159 ezer embert vettek őrizetbe, közülük 48 ezret helyeztek előzetes letartóztatásba, de nem enyhül az ügyészek buzgalma, nem szab nekik gátat a győzelem.

„Köszönetmondás”

A héten már nagy nyilvánosság elé is került a „kormány ellenségeinek” listája. Ezt nem a kormányzó párt, hanem annak koalíciós szövetségese, az MHP tette közzé, éspedig azokról a kormánypárti és ellenzéki újságírókról, egyetemi tanárokról és közvélemény-kutató cégek vezetőiről, akik véleményük szerint bírálták őket a vasárnap tartott választások előtt. A 70 nevet tartalmazó listát az MHP egész oldalas hirdetés formájában, „köszönetmondás” címmel jelentette meg számos sajtóorgánumban, köztük a kormány közeli Sabahban és a nagy múltú Hürriyetben is. A MHP-hez közeli Bengütürk televízióban fel is olvasták a névsort. A párt azt írta: „megállás nélkül becsméreltek, könnyedén vádaskodtak és fáradhatatlanul mélyítették az MHP-vel szembeni ellenszenvet. Sokkal tartozunk nekik. Amit tettek, írtak és mondtak, nem felejtjük soha.” Tehát jön a leszámolás.

Akkor pedig a jelek szerint a belpolitika nem sokat változik, ráadásul mivel a kurd kisebbség nem jutott megfelelő képviselethez (és ha hozzá is jut, az ebben a rendszerben nem sokat tehetne érte), várható, hogy az üldözésük, az ellenük bel- és külföldön folytatott hadműveletek továbbra sem lanyhulnak. Erdogan hivatkozhat ez esetben arra, hogy ígéretet tett Szíria „felszabadítására”, melynek része lehet a hadsereg kurdok elleni bevetése is. Tulajdonképpen neki erre is jó az egész szíriai konfliktus, valamint arra, hogy Törökország katonai középhatalmi pozícióját hangsúlyozza. 

Ahol szorít a cipő

De mi történik eközben a gazdasággal? Ott lesz a legnagyobb probléma. A török líra árfolyama a választások hatására ugrált kicsit, de aztán visszatért a korábbi tendenciához, és töretlenül gyengül. Ezen nem fog segíteni az elnöki rendszer, ártani viszont sokat árthat, ugyanis csak a jegybanki kamatemelés segíthetne a nemzeti valután, de pont azt tiltja az erdogani elv, mely szerint „az alapkamat az infláció anyja és apja egyszerre, és minden gazdasági probléma okozója”. Márpedig a török gazdaság dolláralapú kölcsönökön nyugszik, nem kellően termelékeny, jelentős fizetési és kereskedelmi mérleghiánnyal működik, tehát több árut vesznek annál, mint amennyit exportálnak, a különbséget pedig külföldről felvett hitelből finanszírozzák. Ez már nem is hosszú, hanem rövid távon fog vezetni az összeomláshoz, de ez – úgy tűnik – a padisahot nem érdekli. A hivatalos verzió szerint a török gazdaságot „külföldi üzleti körök” támadják.

Hát, ilyen szép, fényes a török jövő: diktatúra várható, etnikai alapú fegyveres konfliktusok és gazdasági csőd. Az ország megállíthatatlanul menetel a krízis felé, és aki ezt jelzi – azonnal becsukják.

Reméljük a legjobbakat – mást úgysem tehetünk.

Nincs megállás Törökországban – Két nappal a választások után újrakezdődtek a letartóztatások és a gülenisták elleni eljárások. A gazdaság helyzetén aligha segít az elnöki rendszer, ártani viszont nagyon sokat árthat.

Címkék: Törökország

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!