Ezrével íratták a szülők a gyerekeiket állami helyett alapítványi iskolákba az utóbbi években, ezért nem csoda, hogy nagy riadalmat keltett az államtitkár nemrégiben tett nyilatkozata, miszerint a kormány újabb szigorításra készül a területen. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke szerint a szigorítás valójában államosítást jelent, de csak a szakképző intézményeket fenntartó alapítványokat érinti.
Több tízezer szülő és tanár rezzent össze, amikor Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár a múlt héten az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy szigorodhat az alapítványi és magániskolák szabályozása.
Na de hova szigorodhat még? – tehetjük fel a kérdést, annak ismeretében, hogy az Orbán-kormány 2011 óta évről évre újabb és újabb csapásokkal sújtja az alapítványi iskolákat. Előbb átalakították a finanszírozásukat, utána csak hosszadalmas procedúrát követően kötöttek köznevelési megállapodásokat velük, már amelyikkel persze. A miniszterelnök felfogásától idegen minden olyan struktúra, amit az állami intézményfenntartó központból nem tud kontrollálni, márpedig az alapítványi iskolák ilyenek. Sikerrel revolverezte őket: az egykor sokszínű kínálat mára átalakult. Sok alapítványi iskola egyházi fenntartásba került. A legnagyobb sallereket az alapítványi fenntartásban működő szakképző intézmények szenvedték el. Kis túlzással azt is mondhatnánk: az alapítványi iskoláknak ezt a szegmensét gyakorlatilag kivégezte az Orbán-kormány.
Az alapítványi iskolákat idén januárban egyszer már sokkolta a kormány egy olyan rendelettel, amely a megjelenése napján hatályba is lépett. A jogszabály új feltételeket szabott a nem állami fenntartású intézmények számára ahhoz, hogy lehívhassák a központi támogatást – és erre mindössze két napot biztosítottak.
Így nem csoda, hogy Czunyiné múlt heti nyilatkozata nagy riadalmat váltott ki. Az államtitkár a szigorítási terveit három olyan esettel támasztotta alá, amelyekben hatóság vizsgálja a fenntartó büntetőjogi felelősségét. Azt érzékeltette, hogy azért van szükség a szigorításra, mert lám-lám, ilyen zűrzavar van az alapítványi iskolák körül.
„Olyan intézményekkel példálózott az államtitkár, amelyeknek az ügyeiről régóta tudunk, ráadásul nem tagjai az egyesületnek sem” – nyilatkozta lapunknak az ügy kapcsán Horn György, az Alternatív és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke, aki szerint az ilyen esetek hamar kiderülnek a bürokratikus kontroll miatt. „A tanulói létszámmal akkor lehet variálni, ha ebben a hivatal is benne van. A központ ugyanis olyan szinten tartja nyilván a tanulókat, hogy lehetetlen így csalni. Minden egyes gyereket évente kétszer kell lejelenteni, az államapparátus a belépéstől a kilépésig mindent tud róla, vagyis a túloldalon kell valaki, aki együttműködő partnere a csaló intézménynek” – fogalmazott. Horn György azt is hangsúlyozta, hogy az alapítványi művészeti iskolák már a kétezres évek elején átestek egy szűrő folyamaton, így a finanszírozási rendszer jól átlátható és egyértelmű.
Semmi szükség tehát új szabályozásra, már nincs mit szigorítani, erre semmilyen ésszerű okot nem lát. Az AME-vel az államtitkárság erről nem tárgyalt. Ráadásul az állam folyamatosan vonja ki a pénzt a közoktatásból, viszont az alapítványi iskolák kevesebbe kerülnek a költségvetésnek, mint az állami iskolák. A kormánynak tehát éppen az lenne az érdeke, ha egyre több alapítványi iskola működne. Előreláthatólag így is lesz: a talpon maradt iskolákba óriási a túljelentkezés, egyre több szülő menekíti ki az egyre rosszabb tárgyi feltételek közé süllyedő, súlyos működési zavarokkal küszködő állami iskolákból a gyerekét.
Más a helyzet a szakképzésben: az állam csak akkor ad finanszírozott keretszámokat a még megmaradt alapítványi iskoláknak, ha önként felajánlják, hogy tagozatként csatlakoznak a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó szakképző centrumokhoz. Ez lényegében azt jelenti, hogy az alapítványi fenntartásban lévő szakképző iskolákat államosítani akarja a kormány.
Ha József Attila élne, ő is kakasos lenne – ez lehetne a Zöld Kakas Líceum mottója. A József Attila lakótelepen megbújó iskola esélyt ad azoknak a gyerekeknek, akiket már mindenhonnan elutáltak. Ők azok, akik képtelenek egyentankönyvekből egyeniskolákban tanulni és az egyengyerekek közé beilleszkedni. Ha nem lenne a Zöld Kakas, akkor ezek a gyerekek nem tudnának érettségit tenni, szakmát szerezni. Ez az alapítványi fenntartásban működő iskola értük van, immár húsz éve. Mivel ilyen speciális feladatot látnak el, könnyen sejthető, hogy a kormány nem igazán kedveli őket. Sosem dúskáltak a pénzben, de 2010 óta évről évre drasztikusan romlik az iskola anyagi helyzete. Az úgynevezett szakmaszerkezeti döntés – abszurd módon minden évben meghatározza a minisztérium, hogy mely szakmákat támogat és melyeket nem – a Zöld Kakast hatványozottan sújtja. És ha mindez nem lenne elég, a fideszes önkormányzati vezetés is megnehezíti az életüket. Ebbe az iskolába járnak olyan diákok is, akik nagyon súlyos családi problémákkal küszködnek, ez időnként krízishelyzeteket teremt. Előfordul az is, hogy nincs hová hazamenniük. A Budapest Beacon portál értesülései szerint éppen erre próbáltak megoldást találni az iskolában, amikor az önkormányzathoz fordultak segítségért. Szerették volna elérni, hogy Ferencváros biztosítson számukra krízislakást. Mivel a Zöld Kakasban nincs tornaterem, azt is indítványozták, hogy a kerület más oktatási intézményeihez hasonlóan az ő tanulóik is használhassák a kerület fenntartásában működő korcsolyapályát és uszodát. Nem kell sokáig találgatni: mindkét kérést elutasította a képviselő-testület.
Ez a példa is mutatja, ahogyan az állami, úgy az alapítványi iskolarendszer is kettészakad. Az elit, hogy kimenekíthesse a rossz állami iskolából a gyerekét, megfizeti hozzájárulás formájában a tandíjat az alapítványi iskolában. A hátrányos helyzetű tanulókat fogadó alapítványiak ezt nem tudják megtenni. Így ezen iskolák közül omlanak össze egyre többen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
