Schiffer András, úgy tűnik, feladta. Az LMP alapítója, társelnöke és frakcióvezetője váratlan gesztussal kivonul a politika frontvonalából. Rájött talán, hogy nem lehet más a politika? Vagy csak a pártjával gyűlt meg a baja? És van-e jövője nélküle az LMP-nek? Kérdéseinket a párt legfontosabb háttéremberének, az LMP alapítványát is vezető Róna Péter közgazdásznak tettük fel.
– Schiffer András önnel beszélte meg, hogy megy az LMP éléről. Egyetértett vagy marasztalta?
– Schiffer Andrást a barátomnak tartom. Láttam, hogy egyre jobban küszködik, vergődik. Az embert néztem, és így helyeseltem, hogy kivonul a politikai életből.
– Mi volt Schiffer küszködésének oka?
– Megfogalmazta az Indexnek adott interjújában.
– Önnek se mondott mást?
– A lényeg az volt, hogy sem a jobb-, sem a baloldal nem képes kivezetni az országot ebből a siralmas helyzetből, az LMP-nek – meggyőződése szerint – viszont van megfelelő megoldása, paradigmája – csak éppen nem megy át.
– És mi is az, ami nem megy át?
– A baloldal eszmevilága rég kiégett, Gyurcsány Ferenc bukásával vége is lett – azóta az úgynevezett liberális-baloldalon semmilyen paradigma nem állt össze. A jobboldal egy avítt, horthysta rendszer visszaállítását szorgalmazza. Ez az országot a tragédia felé sorolja. Az LMP feladata, hogy a helyzet drámaiságát megvilágítsa, és kivezető utat mutasson. De azt nem teheti meg, hogy különböző ígéretekkel becsapja a választókat, ahogy az utóbbi huszonöt év politikai elitje tette.
– Schiffer távozása nem azt üzeni: feladta, mert nem lehet más a politika?
– Nem feltétlenül. Fontos dolgot alkotott. Ennyire tellett az energiájából és a képességeiből. Az LMP-ben vannak mások, akik ezt tovább tudják vinni.
– Biztos? Sokan attól tartanak, hogy a húzóember nélkül maradt kispárt eljelentéktelenedik.
– Nézze, a politikai életben sok minden lehetséges. Ez is, de az is, hogy a Fidesz összeomlik. Nem tartom az LMP megroggyanását valószínűbbnek, mint a Fideszét – a kormánypártot például könnyen tönkreteheti a burjánzó korrupció. A Jobbik belső konfliktusaitól hangos a sajtó, a szocialistáknak pedig egy karizmatikus vezéregyéniségük sincs. Egyszóval az LMP sok tekintetben jobb helyzetben van, mint a többiek.
– Csak éppen mindig kérdéses, hogy a támogatása elég-e a parlamenti küszöb megugrásához.
– Persze erősödnie kell, de a többiekkel szemben mégiscsak van egy koherens filozófiája, programja. Ilyen értelemben az LMP-ben nem dúlnak vad harcok. Személyi konfliktusok mindig is lesznek, de a kimenetelük nem vezet ideológiai szakadáshoz.
– Magyarán egy vezetőváltás nem fordítja meg a párt politikai irányát?
– Így van.
– Nem a schifferi örökséget tagadja meg Széll Bernadett társelnök, amikor azt mondja: az LMP a jövőben az MSZP-vel és a Jobbikkal is együttműködhet?
– Ez Széll Bernadett szavainak a kiforgatása. Szó sincs általános szövetségkötésről, legföljebb annyiról, hogy konkrét ügyekben bármelyik párt támogathatja az LMP-t.
– Például?
– Például ha beszállnak a paksi bővítés leállításába.
– És mi a helyzet egy harmadik párttal, az LMP-ből kiszakadt PM-mel, amelyik sajtóhírek szerint szívesen visszatérne, most, hogy Schiffer elment. Keblére ölelné az LMP a szakadárokat?
– Ilyen visszatérési szándékról nem tudok. Mindenesetre azt tanácsolom az LMP-nek, legyen jóindulatú, jóhiszemű, és nyitott.
– Nyilván ez nagyban függ az új társelnök személyétől. Tudja már, ki az?
– Nem veszek részt a döntéshozatalban, az én tisztem az LMP-nél a programalkotás, az ideológia kimunkálása volt.
– Nem vitatom, de akkor is ön volt Schiffer tanácsadói körének doyenje, nyilván van rálátása a következő társelnökre.
– Van. De nem kívánok válaszolni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!