A kiállás ereje - A Beszélj róla! projekt révén több száz áldozat bukkant fel

A családon belül, gyermekek sérelmére elkövetett erőszak mértéke és felderítetlensége a magyar társadalom egyik legsötétebb szeglete. Fontos, hogy odairányítsuk a reflektorokat, de nem mindegy, hogyan tesszük. Erről árulkodik egy káros és egy hasznos kampány. Nemrég gyermekfilmek előtt mozikban vetítették az UNICEF kampányvideóit, amelyekben arról beszélnek gyerekek, hogyan kell védekezni, ha apa bántani akarja őket. A kampány széles körű felháborodást keltett mind szakmai, mind nyilvános körökben. A legfőbb vád az volt, hogy az apákat erőszaktevőként tünteti fel és összezavarja a gyerekeket, miközben az érintetteknek nem ad kulcsot a valódi megoldáshoz, előlépéshez.

„Pont a lényeg, a gyerek veszett el az elmúlt napok diskurzusaiban, a felnőttek estek egymásnak, holott a gyerekre kéne fókuszálni. Arra kell felhívni a felnőttek figyelmét, hogy a gyerekek a leginkább akkor vannak egyedül hagyva, ha a saját családjukban veszélyeztetik őket” – mondja Gyurkó Szilvia az UNICEF kampányáról.

A gyerekjogi szakértő szerint a megvalósítás nem volt végiggondolt és ezért olyan feszültségeket keltett, amik a kampány eredeti céljáról terelték el a figyelmet. Arról, hogy nem tekinthető normálisnak, ha egy gyereket bántanak a családban, hogy elő kell állni a történetekkel.

Ezt valósítja meg egy jóval sikeresebb kampány, a Beszélj róla! projekt. A honlap azért jött létre, hogy bárki elmesélhesse név nélkül a saját történetét. A Beszélj róla! történeteinek száma három év alatt elérte a 277-et, 1100 regisztrált fórumozó van, az oldal napi látogatószáma átlagosan 500, ez gyakran több ezerre nő. A honlapra a világ számos országából kattintottak már, több ausztráliai és új-zélandi látogatója is volt. „Egy ingyenes terápiát nyújtó civil szervezetnél korábban egy-két ember volt a várólistán, a honlap indulása után viszont száz fölé ugrott a számuk. Végül be is szüntették a tevékenységüket, mert ennyi érdeklődőre egyszerűen már nem volt se pénzük, se kapacitásuk. Mindez pontosan jelzi, mekkora igény van arra, hogy beszélni lehessen a témáról” – mondja Berkesi Zsuzsanna, az egyik projekt egyik létrehozója. Azt mondja, sok áldozattól érkezik visszajelzés, hogy a honlap (a saját történetük megírása, mások történeteinek olvasása, a fórumon való részvétel) erőt, bátorítást ad nekik.

A nyilvánosságra hozott történetek erejét mutatja egy e heti esemény: Kiss László úszóedző áldozatának kiállása után újabb uszodai erőszakra derült fény, közel 30 év után mesélte el egy nő, hogy edzője megerőszakolta 9 éves korában. Hogy mindezek az elmesélt történetek milyen előrelépést hozhatnak?

„Nehéz kézzelfogható eredményt felmutatni, mivel nagyon hosszú a folyamat az elkövetéstől a felismerésen át a segítségkérésig. Minden tizedik gyerek érintett itthon, de óriási a látencia, azaz az esetek nagy része nem kerül felszínre” – mondja Víg Sára, a Beszélj róla! pszichológusa, akit az elmúlt három évben érzékelhetően többen keresnek meg. Úgy véli, a honlapon kívül a társadalmi közbeszéd részévé váló ismert ügyek (Sipos Pál, Kiss László) is segítik, hogy a téma ne legyen tabu. „A megelőzés első lépése, hogy beszélni kell róla. Ugyanis a hallgatás magányra ítéli és megbetegíti az áldozatot. Még mindig gyakori az áldozathibáztató magatartás, emiatt bizalmatlanok az áldozatok a hivatalokkal szemben, nem kérnek segítséget a pedagógustól, gyermekvédelmisektől, pedig ha egy pedagógus észreveszi a jeleket, és mer lépni, azzal már sokat tett azért, hogy az áldozat megfelelő szakemberhez kerüljön” – mondja a pszichológus.

Gyurkó Szilvia szerint a gyermekvédelmi rendszerben óriási hibák vannak, amelyeknek a részletes feltárása, elemzése és megnevezése a mai napig várat magára. Az egyes ügyekben elkövetett konkrét hibákon, mulasztásokon, nehézségeken túl, olyan rendszerszintű problémák vannak, amik kódolják a rossz gyakorlatokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!