Ha szóba kerül az Egyesült Államok kivonulása az iráni atomalkuból, az első, ami eszünkbe jut, hogy olyan ez a kebab, mintha kimcsi (az egyik legismertebb koreai étel) volna: másként szólva, olybá tűnik, mintha Teherán Phenjan receptkönyvéből próbálna főzni. Tény, hogy vannak hasonlóságok, de teljes analógiáról nem beszélhetünk.

 

 „Teherán készen áll az urándúsításra, ha Washington felmondja a 2015- ben kötött többhatalmi atomalkut” – hangsúlyozta újságíróknak Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter New Yorkban. És lássunk csodát, Washington fel is mondta az egyezményt kedd este. Ez azonban nem Mohamed Dzsavád Zaríf látnoki képességeit bizonyítja, hanem azt, hogy jól tudta: az egyezménnyel sok minden nincs rendben, és Trump elnöknek komoly kifogásai vannak. Ám így lehetőség nyílna a phenjani módszer alkalmazására? Irán létező vagy nem létező nukleáris fegyverekkel politikai krízist támaszthatna, majd látványos gesztussal lemondva az atomhatalmi státusról, gazdaságilag megerősödve léphetne tovább?

Sajnos nem ennyire egyszerű az egész. Ezt az egyezményt már eredetileg is a szükség szülte, nagyon nehezen született meg, és Trump elnök – főként, hogy Obama közbenjárásának volt köszönhető a létrejötte – régóta támadja. Lássuk az érveit!

Trump „borzalmas, egyoldalú meg- állapodásnak” nevezte az atomalkut, amely a mostani, „rothadó formájában” nem tudja megakadályozni az iráni atomfegyver kifejlesztését, ami a célja lenne, nem hozott békét és nem is fog. Azt mondta, hogy szerinte Irán továbbra is uránt dúsított. Márpedig ez egy olyan állam esetében, mely leplezetlenül támogatja a Hezbollah tevékenységét, mely sokak szerint terrorszervezet, több mint veszélyes. Irán középhatalmi tényezőként próbálja meghatározni részint saját magát, ré- szint a közel- és közép-keleti térség politikáját, és ebben nyújtanak neki aktív segítséget a Hezbollah terroristái: elképzelni is rossz, mi történne, ha ilyen emberek kezébe atomfegyver jutna. Nem sokat haboznának a bevetésével. Épp ezért az iráni atomprogram meggátolása vagy lassítása világszinten is elsődleges érdek.

Feltehető a kérdés: hiszen a most felmondott atomalku ezt a célt is szolgálta, nem?

Nem egészen. A megállapodás célja annak szavatolása volt, hogy az iráni nukleáris programot nem használják katonai célokra. Ezért cserébe az aláíró felek – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína és az Európai Unió – feloldották a korábban Irán ellen alkalmazott gazdasági szankciókat, legfőképpen a kőolajtermékek kereskedelmének tilalmát és a külföldi bankbetétek befagyasztását. Irán cserébe elismerte a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) ellen- őrzési jogát nukleáris intézményeiben. Viszont ez az ellenőrzés nem volt valami szigorú, ugyanis egybehangzó vélemények szerint Irán továbbra is folytatta az urándúsítást, katonai kiadásai az elmúlt évben 40 százalékkal nőttek a korábbiakhoz képest, és nem hagyott fel a ballisztikus rakétakísérletekkel sem.

Mondjuk a NAÜ ellenőrzései már más országokban is mondtak csődöt, és erről nem is annyira a szakemberek tehetnek: ha a hatóságok valóban el akarnak rejteni előlük valamit, el is fogják. Épp Észak-Korea volt az egyik ilyen nagyon sikeres rejtegető. Teherán tudta, hogy Washington elégedetlen, és jelezte, hogy ha és amennyiben felrúgja az alkut, úgy ők nyíltan folytatják a dúsítást. Azonban Haszan Róháni iráni elnök közölte, az iráni atomprogramról kötött szerződésből történő amerikai kilépés ellenére Irán egyelőre tartja magát az egyezményben foglaltakhoz és kész folytatni a munkát a többhatalmi szerződést aláíró többi országgal. Azonban nem felejtette el hozzátenni: alku hiányában Irán újból nemzetközi megfigyelők és mindenféle megkötés nélkül fogja folytatni az urándúsítást.

Az események nemzetközi fogadtatása távolról sem egyértelmű: a Hezbollahot egyébként elfogadó Moszkva például örömmel fogadta a hírt a CNN szerint, hiszen ez közelebb hozza Iránt az ő közel-keleti rendezési tervéhez, bár Dmitry Polyansky, Oroszország ENSZ-nagykövete csalódottságát fejezte ki a bejelentés után. Franciaország, Németország és Nagy-Britannia sajnálatosnak tartja az Egyesült Államok döntését, hogy felmondta az iráni atomegyezményt, azonban kész együttműködni egy átfogóbb megállapodás kidolgozásában. Sőt Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő leszögezte, hogy az Európai Unió továbbra is elkötelezett az Iránnal kötött nukleáris megállapodás fenntartása mellett.

Barack Obama viszont hosszú közleményben reagált utódja bejelentésé- re, amiben tévedésnek nevezte azt, és rémisztő képet vázolt fel a következményekről: ha nincs alku, két lehetőség áll előttünk. Vagy egy atomfegyverrel rendelkező Iránnal kell számolnia a világnak, vagy egy háborúval a KözelKeleten.

 

Távolról sem egyszerűek vagy átláthatóak tehát a várható fejlemények. Ami biztos: ez a válság nem fog olyan egyszerűen megoldódni, mint az északkoreai. Ez nem kimcsi. Ez kebab.

 

 

Címkék: Közel-Kelet

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!