Nem a lakók járnának jól -
Hiába készített a kormány 80 oldalas tanulmányt a panelek visszabontásával is számoló rehabilitációs programjáról, konkrétumok nincsenek benne azonkívül, hogy német példákra alapoznának.
Ám ezek a példák eltérnek a hazai viszonyoktól, hiszen itthon lakják ezeket a magántulajdonú lakásokat, míg ott leginkább üresen, önkormányzati tulajdonban álltak. Ráadásul a panelek egy jelentős részét az elmúlt években más módszerrel már felújították, a kiköltözőknek pedig nincs elég üres lakás a piacon, építeni kellene.
Úgy tűnik, a magyar terv újabb ócsai lakóparkokat szülhet, de legalább jól járnak a kormány közeli építőipari cégek – már ha győznék munkaerővel, mert abból az építőiparban is hiány van. A visszabontás és a költözés költségei, valamint az új otthonhoz adott érdemi támogatás vagy az új lakás felépítésének összes költsége ugyanis 40 millió forint is lehet lakásonként. Vagyis, ha csak minden tizedik panellakást számolnák fel (összesen 55 ezret), a költség úgy is meghaladná a kétezermilliárd forintot.
Mikor, miből, hogyan, hányan?
Ezekre a kérdésekre egyelőre nem ad választ az a 80 oldalas, a kormányzat új panelrehabilitációs programjáról szóló munkaanyag, melyet a kormányzat egy év munkával állított össze, és amit az Index közölt. A Miniszterelnökségen készült dokumentum sok képpel és látványtervvel dolgozik, nemzetközi példákat sorakoztat fel, de részletes tervek nincsenek, inkább csak hangzatos célok és közelebbről ki nem bontott ötletek. Ez alapján az Orbán Viktor kormányfő és Lázár János miniszter által már bejelentett, a klímaváltozás miatti nagy, nyári hőség idején a panelek felsőbb szintjein élők szenvedését enyhíteni hivatott átköltöztetési és panel-visszabontási programról egyelőre azt tudni, hogy a kísérletezést Hódmezővásárhelyen kezdik.
A dokumentum főként német példákat hoz fel, amit Magyarországon is alkalmazni lehetne, ám a felsorolt esetek olyan, keletnémet városokban alkalmazott megoldások, melyek nem hasonlítanak a hazai viszonyokra, a magyar lehetőségekre.
Ott ugyanis olyan panelházakat alakítottak át, ahol Németország egyesítése után az elvándorlás miatt a felsőbb szinteken kiürültek a lakások. Valóban elbontották a feleslegessé vált szinteket, továbbá a hosszú, akár több száz méteres szalagházakat egy-egy darabjuk „kivágásával” kisebb tömbökre tagolták. Eltérés, hogy míg a németeknél ezeket az átalakításokat az épületek korszerűsítésével, tatarozásával együtt végezték el, Magyarországon már egy sor tízemeletes panel felújítása, szigetelése megtörtént – az összes panel csaknem ötödénél.
Itthon tehát meg kellene oldani az átköltöztetést is, a helyzetet pedig nehezíti, hogy a kormány senkit nem kényszeríthet erre, legfeljebb anyagi támogatással ösztönözhet, hiszen a német példákkal ellentétben a magyar lakótelepi lakások nem önkormányzati, hanem magántulajdonban vannak. Bár valóban sok lakás, sőt kertes ház áll üresen Magyarországon, kérdés, hogy a lakhatási körülmények javulása miatt egy hódmezővásárhelyi, miskolci vagy budapesti lakos hajlandó-e máshova költözni. Érdemes lenne megfontolni, hogy a bontás, költöztetés, esetleg házvásárlás vagy házépítés horribilis költsége helyett az ehhez képest fillérekbe kerülő zöldítéssel, tetőkertek kialakításával is enyhíthető-e legfelső lakásokban a meleg.
A panelek bontása, korszerűsítése, valamint országos program esetén
a kétmillió panellakóból csaknem 200 ezer érintett legalább egy részének új lakás építése a gazdaságot biztosan felpörgetné, és ezermilliárd forintos nagyságrendben adna munkát az építőiparnak – már ha győznék a cégek a tempót, hiszen a munkaerőhiány az építőiparra is jellemző. Kérdés továbbá, akarunk-e a méregdrágán (600 ezer forintos négyzetméteráron) a devizahiteleseknek épített ócsai lakóparkhoz hasonló, több sebből vérző panellakótelepeket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
