A szélsőjobb Európa-szerte áttörte eddig hitt korlátait: már a középosztály köreiben is hódítanak pártjaik és politikusaik, a populizmus. Ez magyarázza Donald Trump támogatottságát Amerikában éppúgy, mint a Nemzeti Front erősödését is Franciaországban. Adódna hát a megoldás: a középosztály kiszolgáltatottságának és lecsúszástól való félelmeinek csökkentése szorítaná vissza a populistákat. De lehetséges-e ez ügyben egységes európai politika? Különösen érdekes kérdés ez Magyarországon, ahol minden EU-s országnál nagyobb arányt képvisel a középosztály a társadalomban.
A 20. században a nyugati társadalmak hozzászokhattak ahhoz, hogy az újabb generációk életszínvonala rendre javulni fog az őket megelőzőekhez képest. A középosztály egyre szélesedett, nőtt a rendelkezésükre álló jövedelem, így a fogyasztásuk és a megtakarításaik is gyarapodtak. Az ezredforduló viszont átszabta ezt a trendet, és a helyzeten csak rontott a 2008-ban kezdődő pénzügyi és gazdasági válság.
A nehézségek a populisták malmára hajtották a vizet, akik népszerűsége az egzisztenciális fenyegetettséget érző középosztálybeliek körében is egyre nő. Donald Trump republikánus elnökjelölt-aspiráns szárnyalása az Egyesült Államokban vagy a szélsőjobbos Nemzeti Front diadalmenete Franciaországban is erről tanúskodnak.
„Elemi érdeke az Európai Uniónak és a kormányoknak, hogy 2016-ban hiteles választ adjanak a populisták által felvetett kérdésekre. Nem szabad engedni a nacionalista reflexekre épülő nyomásuknak, hiszen azzal éppen ellentétes eredményt lehet elérni” – hívta fel a figyelmet Guntram B. Wolff, az uniós gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó brüsszeli Bruegel Intézet igazgatója a Vasárnapi Híreknek adott nyilatkozatában.
De kikről is beszélünk, amikor a középosztályra hivatkozunk? A középosztályt meg lehet határozni az emberek végzettsége, foglalkozása, életmódja és fogyasztási szokásai alapján. De a legkönnyebben számszerűsíthető értelmezés szerint azok tartoznak ebbe a rétegbe, akiknek a jövedelme a nemzeti mediánjövedelem 75 és 125 százaléka közötti sávba esik. Ennek alapján Magyarország dicsekedhet Európa legizmosabb középosztályával, melynek aránya a teljes társadalom 60 százalékát is meghaladja, utánunk pedig Szlovákia jön a sorban. Ezzel szemben a lista másik végén Lettország és Nagy-Britannia áll, ahol mindössze egyharmadot tesz ki a középosztály.
A statisztikákból az is kiderül, hogy az átlagjövedelem emelkedésével enyhülnek a társadalmi különbségek. Az alacsony jövedelmi kategóriában még nagyok az eltérések, Lettország és a nála kétszer nagyobb középosztállyal bíró Szlovákia is ide tartozik: egy lett középosztálybeli 475 eurót, míg egy szlovák 515 eurót (150-160 ezer forint) visz haza havonta. Ezzel szemben a magas, azaz havi 2-3 ezer euró (630–945 ezer forint) körüli átlagjövedelmet biztosító országok – például a skandinávok vagy Luxemburg – zömében már stabilan a társadalom felét teszi ki a vizsgált réteg.
Jövedelem az államtól
„Nem beszélhetünk egyetlen európai jóléti modellről, viszont a munkanélküliség és társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer mindenhol a társadalmak gazdaságilag is hasznos alappillérei” – magyarázza Guntram B. Wolff, aki szerint nem véletlen, hogy Kínában és az Egyesült Államokban is efelé tartanak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az európai jólét jórészt az államtól függ. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai közül Szlovákiában kiemelkedően erős az állam újraelosztó funkciója: az ország GDP-jének 50 százalékát teszik ki az állami kiadások.
Ennek következtében a válságtól sújtott nyugati világban példátlan módon 2007 és 2010 között emelkedett a szlovák háztartások jövedelme. Magyarországon is azért lehet annyira széles a középosztály, mert az állam finanszírozza: az alsó középosztály jövedelmének 63 százaléka valamilyen szociális támogatásból származik. Mindez nem a szocialista történelem csökevénye: az európai országok mintegy harmadában – közöttük a jólét szimbólumának tekinthető Svédországban és Norvégiában – jellemző az alsó középosztályra, hogy jövedelmük fele az államtól érkezik.
Az is általános gyakorlat Európa-szerte, hogy a támogatásokat szegényektől a középosztály felé csoportosítják át. Németországban és Franciaországban is ez a réteg kapja a legtöbb juttatást az államtól – többet, mint amennyit a legkiszolgáltatottabb szegmens kap.
Azonban az államtól és az állami bevételektől való függés kétélű fegyver, hiszen ha a recesszió miatt csökkennek az állami bevételek, akkor jönnek a megszorítások.
Az európai lakosság negyede tartozik az alsó középosztálynak abba a kiszolgáltatott rétegébe, amelynek jövedelme a szociális juttatásoktól függ, a legszükségesebb cikkeken kívül mást nem tud megvásárolni és komoly kölcsönt nem kaphat a banktól. Tíz százaléknál pedig igen komoly a kockázata annak, hogy szegénységbe süllyedjenek. A válság elsősorban ezt a csoportot érintette, megfosztva őket a középosztálybeli lét fontos ismérveitől: a saját lakástól, a kiegyensúlyozott fogyasztási szokásoktól és a megtakarításoktól. A felmérések azt mutatják, hogy az európai középosztály 45 százaléka küzd anyagi nehézségekkel a hónap végén, bár az országonkénti eltérések nagyon jelentősek. 86 százaléknyi panaszkodóval Görögország vezet, és Magyarország csak 8 százalékponttal marad le tőlük, míg a svédeknek vagy a luxemburgiaknak kevesebb mint ötöde számolt be üres borítékról huszonsokadikán.
Bonyolult kérdések, egyszerű válaszok
A felső középosztály helyzete is megváltozott, mivel megtakarításaik jelentősen csökkentek, míg ezzel párhuzamosan egyre jobban eladósodtak. A foglalkoztatás jellege is sok helyen átalakult: megnőtt a határozott idejű szerződések és a részmunkaidős állások aránya.
A 2014-es európai parlamenti választásokon Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban a szélsőséges pártok kiemelkedően jó eredményt értek el annak ellenére, hogy – a svédeket leszámítva – a középosztály szilárdan tartotta a pozícióját. A látszat és a valóság közötti különbségre világít rá egy francia közvélemény-kutatás is, amelyből kiderül: dacára annak, hogy 2001 óta a középosztály jövedelme növekedett, az emberek úgy érezték, gazdasági helyzetük folyamatosan hanyatlik. A jövővel kapcsolatos bizonytalanságra pedig a Nemzeti Front azonnal alkalmazható receptet kínált: a nemzeti büszkeség megerősítése, kilépés az EUból, a határok lezárása és így tovább. Hiába állítják közgazdasági elemzések tucatjai, hogy az unióból való kilépés katasztrofális következménnyel járhat a francia gazdaságra nézve, a múlt dicsőségéről és a nemzeti öntudatról szóló hangzatos beszédek pillanatok alatt népszerűséget szerezhetnek azok körében, akik a jövőtől rettegnek.
„Veszélyes dolog, hogy a populisták rendkívül egyszerű válaszokat adnak kifejezetten bonyolult kérdésekre, ezt meg kellene állítani” – mondja Guntram B. Wolff, a Bruegel Intézet igazgatója, aki a jelenséget párhuzamba állítja az EU identitásválságával.
„Nem hiszem, hogy jó irány, ha a kormányok reflexből engednek a populisták nyomásának, és nacionalista irányt szabnak a politikának. Ezek nem fogják hozni a várt eredményeket – mondja a közgazdász. – A biztonsági fenyegetettségen túl a döntéshozók egyik legnagyobb feladata az, hogy megállítsák a munkanélküliség és a gazdasági egyenlőtlenségek növekedését, mert az hatalmas feszültségeket szül.”
Jelenleg a munkavállalók jövedelméből származik az állami adóbevételek jelentős része, de a Bruegel Intézet igazgatója szerint át kellene térni a tőkéből származó jövedelmek fokozottabb adóztatására. „Ha az egész unióban bevezetnének egy konszolidált adóalapot a cégek számára, akkor az meggátolná a vállalatokat, hogy adókedvezmények reményében ide-oda ugráljanak” – mondja.
A kutató azt is jó ötletnek tartja, hogy az EU-ban úgynevezett negatív jövedelemadóval egészítenék ki a középosztály alsó szegmensének béreit, hiszen ezzel a recepttel Németországban sok – bár alacsonyabb fizetéssel járó – munkahelyet lehetett teremteni. Hosszabb távon pedig létrehozhatnának egy európai munkanélküliség-biztosítási alapot, amely nagy válságok esetén kisegítené a tagállamokat. „Így a kockázatot nem nemzeti szinten viselnék a tagállamok, hanem megoszlana uniós szinten, és a gazdasági talpraállás is könnyebb lenne” – véli Guntram B. Wolff.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!