Eric Fournier különös ember. A francia diplomata távozása legalább olyan szokatlan, amilyen szokatlan kapcsolatot ápolt a tbiliszi oligarchákkal és Szaakasvili grúz elnökkel. Valami bűzlött Grúziában. És most Budapesten is.
Bonyolult ügyet fogunk most boncolgatni, kérem, nagyon bonyolultat, ráadásul könnyű az eseményekből téves következtetést levonni: lám, a honi sajtó nagy részének sikerült is. De lássuk, mi is történt Eric Fournier excellenciás úrral, Franciaország budapesti nagykövetével.
Szélvészként söpört végig a hír a magyar sajtón, miszerint Párizs visszahívja Budapesten akkreditált nagykövetét, ugyanis az Orbán Viktor politikája mellett és a nemzetközi sajtó ellen nyilatkozott. Ha ezt tette volna, nagyon is jogos lett volna a visszahívása – csak hát nem egészen ez történt. Elsősorban: nem nyilatkozott. Valóban az orbáni politikát védelmezte egy diplomáciai táviratában, de az messze nem nyilatkozat, főleg, hogy természete szerint bizalmas. Nem tartozik a nyilvánosságra, az a feladó és a címzett édes titka, voltaképpen a nagykövet pillanatnyi helyzetelemzése. Ebben valóban írt olyasmiket, miszerint „meg kellene változtatniuk az álláspontjukat Orbánról”, aki szerinte nem szélsőséges és nem is populista.
A június 18-i táviratban Fournier tehát a saját meglátásait írja le a magyarországi politikai helyzetről, például arról, hogy a magyar kormány populista lépései csak a média kitalációi, a populizmusról szóló vádak fantazmagóriák, emellett pedig „magyarfóbiáról” is írt. A nagykövet Orbán migrációs politikáját egy lehetséges modellnek nevezte. A „magyarfóbia” forrása pedig szerinte az irigység. Az antiszemitizmus erősödését is fikciónak tartotta a diplomata, aki szerint ez csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a franciaországi és németországi muszlimok antiszemitizmusáról.
Mondjuk, szíve joga így látni a helyzetet, sokan látják másképp, például Emmanuel Macron elnök is, de ez egyelőre még a diplomáciai testületen belüli véleménykülönbség. Nyilvánossá akkor vált, amikor a táviratban küldött jegyzetet a Mediapart nevű francia internetes oldal megszerezte, és nyilvánosságra hozta kirívóbb részleteit. Ekkor már valóban kérdőre vonta a sajtó Macron elnököt, mit szól ehhez az állásponthoz, és – most tessék figyelni a részletekre, mert fontosak! – azt válaszolta, hogy „ha a nagykövet nyilvánosan tette a kijelentést, kész visszavonni a megbízatását, ha pedig csupán a személyes véleményét fejtette ki, akkor a szólásszabadság megnyilvánulásának tekinti a jegyzetet – de attól még nem ért vele egyet.”
Ámde Eric Fournier nem nyilvánosan szólalt meg. Akkor minek köszönhető a menesztése? Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő blogja szerint annyi történt, hogy Fournier hároméves mandátuma lejárt, az utódja Pascale Andréani lesz; a diplomata korábban az ENSZ-nél és a NATO-nál dolgozott a francia misszióban, az elmúlt években pedig az OECD-nél szolgálatot teljesítő nagykövet volt. „Emmanuel Macron 29-én fenyegetőzött a lecseréléssel, miközben június 28-i dátummal(!) már aláírta az új magyarországi francia nagykövet kinevezését, így az oksági dolog teljesen ki van zárva.”
Akkor tehát mindent félreértett a magyar és nemzetközi sajtó, és egyszerű őrségváltásról van szó? Bár így lenne!
Tudni kell, hogy Eric Fournier igen színes egyéniség, és akkor még finoman fogalmaztunk. Korábban Grúziában állomásozott, ahol olyan kiváló kapcsolatokat épített ki a helyi oligarchakörökkel és konkrétan Bidzina Ivanishvili volt miniszterelnökkel, hogy magas kormánykitüntetést kapott tőle, Szaakasvili elnök is nagyra becsülte. Érdekes módon a grúz gazdasági és politikai elit számos tagja részesült abban a megtiszteltetésben, hogy felvehették a Francia Köztársaság állampolgárságát. Ez 2007–2011 között zajlott, de jaj, odavannak a tbiliszi szép napok! Később a francia külügy közép-európai osztályát vezette, azután lett budapesti nagykövet 2015-ben.
Az sem egyértelmű, hogy rokonszenvesnek találná Orbán Viktor politikáját, tavaly áprilisban ugyanis nyilvánosan is megkérdezte Lázár Jánost, egy „Állítsuk meg Brüsszelt!”-plakátra mutatva: „Mi ez? A magyar adófizetők pénzét arra használják, hogy a Franciaországgal szomszédos ország fővárosát megállítsák?” Különös, hogy a volt nagykövet nézetei egy esztendő alatt ennyit változtak.
Vagy nem változtak. Nincs kizárva, hogy fordítva ülünk a lovon, rosszul következtetünk. Elvégre Fourniernek nyilván tudomása volt a mandátuma lejártáról, és elképzelhető, hogy nem örült neki, s még utoljára fel akarta idegesíteni feletteseit, meg akarta nekik mondani a magáét vagy az Orbánét, mindegy is, csak pukkadjanak meg. Ez szivárgott ki aztán, és ebből vontunk le különös, talán túl messze menő következtetéseket.
Eric Fournier egy kiszivárogtatással csak megsokszorozta volna utolsó csapása erejét. Végül is erről biztosat talán sohasem fogunk megtudni. Annyit állíthatunk, de azt teljes hitelességgel, miszerint Pascale Andréani jön, Fournier megy.
De mekkora felhajtással, tűzijátékkal megy, kérem!
Július tizennegyedikén nincs ekkora.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
