Olcsóbb, ha lophatnak – Sosem lesz rend a reptereken

„Na, akkor jöjjön át még egyszer!” Negyedszer próbálok átjutni a Ferihegyi repülőtér (hivatalosan Budapest Airport, BA) biztonsági ellenőrzésén. És nem az utasoldalin, hanem ott, ahol a dolgozók járnak kibe, naponta akár többször is. A probléma valószínűleg a nadrággombom bonyolult összetétele, de lehet, hogy a szemüvegem csavarja. Itt semmit nem bíznak a véletlenre, előttem a Lufthansa Technik szállítóját szedték apró darabokra, pedig ő rendszeres látogató ennél a kapunál. Most papírtörülközőket hozott a cégnek, ez nagyjából tízperces procedúrát jelent. Az én esetemben az sem számít enyhítő körülménynek, hogy a repülőtér kommunikációs igazgatója a kísérőm. Hardy Mihály tíz éve dolgozik itt, de őt is minden alkalommal ugyanilyen szigorúan átvizsgálják.


És a csomag eltűnik a szalagon

Ferihegyen több mint tízezer ember dolgozik, többségük valamelyik légitársaság vagy földi kiszolgáló (úgynevezett ground handling) cég alkalmazottja. Ők végzik a gépek karbantartását, feltöltését, a poggyászok ki-be rakodását, és az ő buszaik juttatják el az utasokat a gépekhez. A BA 860 munkatársa pedig a repülőteret működteti. Közülük körülbelül négyszázan felelnek a repülőtér és a repülés biztonságáért. „Olyanok vagyunk, mint a főbérlő. Minket hívnak, ha csöpög a csap, lukas a tető vagy nem működnek a fűtőtestek. Konkrétan pedig a mi embereink ellenőriznek mindent és mindenkit, aminek vagy akinek dolga van a légi forgalommal.”

A napokban a csomagtolvajok miatt került a címoldalakra a BA. A kommunikációs igazgató meglepő őszinteséggel beszél az ügyről. „A csomagdézsmálás nem új jelenség,

és nem csak a mi repülőterünkre jellemző. Semmiképpen sem akarom lerázni a felelősséget, de tény, hogy Budapest nem tartozik a legfertőzöttebb városok közé.

Évente körülbelül 13 millió utas fordul meg nálunk, és tavaly, ami ebből a szempontból átlagos évnek számított, összesen 53 bejelentés jutott el hozzánk. És bár a csomagokkal a mi munkatársaink közvetlenül nem érintkeznek, az ilyen esetek mégis jelentős presztízsveszteséget jelentenek.”

Kevesen tudják, mi is történik a csomagjukkal, miután feladták a check-in pultnál. A bőrönd egy futószalagra kerül – nagyjából ez az utolsó pillanat, amit magunk is láthatunk –, majd zárt láncon át bekerül az „osztályozóba”. Itt a poggyászrakodók átrakják a megfelelő kocsira, amelyik kiviszi a bőröndöket, táskákat a géphez. A pogygyászosztályozó egy futballpályányi terem, a „Die Hard” filmekből jól ismert futószalagrendszerrel.

Ide csak ujjlenyomat-azonosítással lehet belépni. Az itt dolgozók minden mozdulatát kamerák figyelik. A kamerarendszert a BA működteti, az ő emberei figyelnek minden gyanús jelre. A beépített mozgásérzékelőknek köszönhetően azt is azonnal látják, ha valamelyik csomag akár tíz centit is elmozdul a szalagon. A milliónyi poggyász áthalad egy röntgengépen, amely értékeli a tartalmukat. Ha rendelleneset (értsd: repülésre veszélyes eszközt, például csillagszórót, gázpalackot stb.) észlel a program, azonnal továbbítja a képet az ellenőröknek, akik a reptér egy távoli részében, egy külön operátorteremben ülnek, monitorok mellett. Innentől újabb három ellenőrzési szint van: ha a monitoros is észleli a gyanús tárgyat, továbbítja egy kollégájának.

Amennyiben ő is, akkor fogják kézbe először a bőröndöt, a poggyászosztályozóban, egy bekamerázott teremben. Itt újabb röntgenfelvételeket készítenek, és ha úgy ítélik meg, rendőr jelenlétében felnyitják a csomagot. A nyitást minden esetben rendőrök felügyelik, zárt helyiségben, és erről írásban értesítik a poggyász tulajdonosát.

Ha a csomaggal semmi probléma nincs – és ez az általános –, akkor kerülhet fel a gépre. (Ennek a rendszernek a kiépítése és működtetése igen költséges, ezért van az, hogy a repülőtéri illeték sokszor többe kerül, mint egy-egy fapados repülőjegy.)


Mindent figyelnek

Kikanyarodunk a betonra, mellettünk egy Wizzair-gépet pakolnak éppen. Kevés a bőrönd (a fapadosok „büntetik” a feladott poggyászt, úgyhogy az utasok inkább mindent felvisznek a fedélzetre, amit lehet), de azt a keveset is ketten pakolják a gép gyomrába.

„Az a helyzet, hogy a szigorú biztonsági rendszer miatt valószínűleg csak itt, a berakodás utolsó fázisában van lehetőség belenyúlni a poggyászokba – mondja Hardy Mihály. – De itt is elég macerás a dolog, tekintve, hogy a betonon álló lámpatestekre szerelt kamerák is állandóan figyelik a terepet. Persze magát a lopást itt sem lehet látni, de azt igen, ha valamelyik munkafolyamatban többen vannak, mint kéne, vagy a szükségesnél tovább tart a rakodás.”

A repülőgép mellett rendőrautó áll, benne két rendőrrel. A rendőrség az utóbbi napok lopásai miatt döntött úgy, hogy a repülőtéri rendőrség emberei fokozottan ellenőrizzék a berakodást. Mivel egyszerre akár 25-30 gép is vár berakodásra a repülőtéren, ez akár 60 rendőrt is jelenthet egy időben. Ismerve a rendőrség krónikus emberhiányát, valószínűleg nem ez lesz a végső megoldás, viszont jól mutat a sajtóközleményekben.

A poggyászrakodók nem a reptér, hanem a földi kiszolgálók alkalmazottai. Sőt: sok esetben valamely alvállalkozójuké. Ez nem jelenti azt, hogy ne esnének át ők is szigorú biztonsági átvilágításon, amikor munkába állnak (harmincnapos nemzetbiztonsági ellenőrzésről van szó), de azt sem, hogy később ne tehetnének bármi törvénybe ütközőt. „A mi kötelességünk gondoskodni arról, hogy ne hozhassanak be semmi veszélyeset, de az nem, hogy ne vihessenek ki semmit – mondja a kommunikációs igazgató. – Az előbbi repülésvédelmi, az utóbbi vagyonvédelmi vagy bűnüldözési kérdés. A mi dolgunk elsősorban a légi közlekedés védelme.”

Ennek ellenére tartanak szúrópróbaszerű ellenőrzéseket a kilépő dolgozóknál is, de – tízezer emberről lévén szó – ez nem is lehet teljesen hatékony. Ráadásul a tolvajok is pontosan ismerik a rendszert. Volt, hogy a takarítókkal juttatták ki a lopott holmit, máskor pedig a kerítésen dobták át. Ez egészen abszurd helyzeteket is teremtett: volt, hogy az egyik rakodó beperelte a repülőteret, mert megrándította a lábát a kerítés mellett egy gödörben. Azt állította a munkaügyi bíróságon, hogy a reptérnek kötelessége gondoskodni a területről (ez egyébként tény), és a kerítés környékén nem jártak el kellő gondossággal.

Miután nyilvánvaló volt, hogy az illető miért bóklászott a kerítés mellett, a reptér ügyvédje csak annyit kért: mondja el, mely munkafolyamathoz volt szüksége ott tartózkodni!


Cigi, mobil, 10 ezer a zsebben

A poggyászrakodókkal kapcsolatban egyébként többen megemlítik, hogy alulfizetik őket, ezért kénytelenek lopással kiegészíteni a bérüket. Megpróbáltunk utánajárni, mennyit is kereshet egy repülőtéri rakodó, de mivel többet közülük alvállalkozók foglalkoztatnak, nehéz volt kideríteni. Végül annyit sikerült megtudnunk, hogy egy kezdő rakodó körülbelül 150 ezer forintot visz haza, később – műszakpótlékokkal együtt – ez az összeg akár 300 ezer is lehet. Mindenki döntse el, hogy ez sok vagy kevés, de ez valóban kemény fizikai munka. Tény, hogy a repülőtéren sokan keresnek ennél jóval többet (a kezdő pilóták és a kezdő légiforgalmi irányítók például egy két évvel ezelőtti összesítés szerint átlagban minimum 650-750 ezer forintot), de sokan ennél kevesebbet is (például a takarítók).

A poggyászrakodó egyébként még a nyolcvanas években „csókos” szakmának számított. Mesélik, hogy a pesti alvilágban komoly kenőpénzt kellett fizetnie, aki itt akart dolgozni. A rendszer tehát valamikor abban az időben alakulhatott ki. 2001. szeptember 11. után viszont olyan mértékben szigorodott a reptéri ellenőrzés, hogy egyre kevésbé érte meg a „szajré” kedvéért idejönni dolgozni. A BA is nagyon sokat tett a saját eszközeivel azért, hogy visszaszorítsa a lopásokat. A biztonsági zónában dolgozó embereknél például nem lehet 10 ezer forintnál több készpénz, és mindössze egy csomag cigarettát és egy mobiltelefont vihetnek be a munkaterületre.

Ennek ellenőrzése viszont már a ground handling cég saját embereinek a feladata lenne.

Néhány száz méterre a Wizzairtől egy Lufthansa-gépet pakolnak. A különbség szembeötlő: sehol egy bőrönd, a repülő gyomrába mindössze egy konténert tol be egy gép. A nagyobb méretű repülőgépek esetében már a csomagszortírozóban konténerbe kerül a poggyász, és legközelebb a célállomáson nyitják ki azt. „Csak akkor lehetne kizárni teljes egészében a lopást, ha minden munkafolyamatot gépek végeznének. Ez egyelőre lehetetlen, de a konténeres módszer még így is a legjobb ebből a szempontból.”

A dolog egyébként főleg pénz és presztízs kérdése. Ahhoz, hogy egy légitársaság vagy egy földi kiszolgáló cég nullára redukálja a lopásokat, saját biztonsági céget kell alkalmaznia (némelyek ezt meg is teszik), vagy be kell kameráznia minden gépe rakodóterét (ezt is megteszik néhányan).

Ez viszont sok pénzbe kerül, az árverseny pedig óriási a szektorban. A légitársaságok egy részének inkább megéri kifizetni a csomagkárokat, mint felállítani egy ilyen biztonsági rendszert. Persze vannak kivételek. Az izraeli ElAl-nál soha nem fordulhatna elő ilyesmi, ott a cég saját biztonsági szolgálata felügyeli a berakodás minden mozzanatát és még sok minden mást is. Az Emirates vagy a Lufthansa is nagyon vigyáz a csomagok biztonságára, számukra ez presztízskérdés. Idén nyáron újra lesz közvetlen járat Budapestről az Egyesült Államokba (a LOT és az American Airlines üzemelteti majd őket), és szinte biztos, hogy az amerikaiak biztonsági előírásai jóval komolyabbak lesznek a szokásosnál – mondja Hardy Mihály.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!