A Magyar Költészet Napja - Versösszeállítás

KÁNTOR PÉTER
Ezen a régi fényképen 1939-ben

Ezen a régi fényképen 1939-ben
ez a két huszonéves kölyök – ki nekem?
Ezek a szüleim?
Nézem őket gyanakvón, már-már ridegen.
Mint aki ismerős idézetekre vágyik mindenáron
egy régi versből, a jól ismert szavakra,
de hát hol az a sor? – keresem magamat,
s nem ismerek magamra.
Még tíz év kellett ahhoz, hogy ebből a lányból
az anyám legyen, és a fiúból az apám.
Aztán hogy összeszoktunk, mint a szánhúzó kutyák,
hogy összetartoztunk, szaladt velünk a szán!
Mosolygós pár a képen. Most keltek egybe nemrég.
Két bolond, aki itt ’39-ben boldog jövőt tervez!
Valahogy túl fogják élni a háborút,
és akkor… Minden más lesz! Minden szebb lesz!
Vajon elég elszántak-e mindahhoz, ami jön még?
Elég erősek? Elég bátrak?
Igen, elég elszántak, s vakon bizakodók,
bármit is hozzon a másnap.
Őrültség volt az egész? Az. De hát mi más lehetett volna?
Majd megírok mindent – gondolhatta anyám:
az iskolát, a családot, a sok gyereket,
ahogy kizöldülnek a fák és felépülnek újra a hidak a Dunán!



PÁL SÁNDOR ATTILA
Kádár János balladája

Zavaros a Tisza, nem akar tisztulni,
az a híres Kádár János által akar kelni.
Én nem tudom, hogy a jelenlétem kinek,
miért fontos.
Mert én bibliai értelemben bűnbak vagyok.
Mert én elkövettem egy hibát.
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja,
talán bizony Kádár János vadakat lő halomra.
Itt mindenki 1989 után született? Jó. Azóta
a kongresszusi központban koncertek is vannak.
Ne haragudjanak, hogy így mondom.
Állítólag ezt sem tudom megmondani.
Esik eső szép csendesen csepereg,
Kádár János a csárdában kesereg.
Hát minden magnóra lett véve, és ezek
a szalagok forognak. Kibírják.
Nincs ez a szakzsargon már. Elvtárs, kb.
Lám megmondtam Kádár János, ne menj az Alföldre,
csikósoknak, gulyásoknak közibe, közibe.
Volt egy nyilatkozat. Sajnos egy tőmondat volt
azon a nyilatkozaton. És aztán mindenféle
következménye lett ennek a tőmondatnak.
1 § Magyarország: népköztársaság.
Kádár János híres nyája, csörög-morog a Mátrába,
mert a Kádárt nem találja.
A szabad nép
önkritikát gyakorolt
érdemei elismerése mellett
lett népszabadság.
Az sem él.
Kádár János beállott katonának,
jaj de szépen felöltözött huszárnak.
Én már nem tudok mást mondani.
Ahogy mondani szokás mindenki a szépre
emlékezik vissza.
Erre nem lehetek büszke
nem lehetek büszke.
Mert sajnos tovább tartott, mint bárki hitte.
Mert akkor nevetséges leszek én,
nevetséges lesz mindenki.
Bocsássanak meg.
Bocsánatot kérek.
Köszönöm szépen.
Harangoznak délre,
féltizenkettőre,
hóhér mondja: Kádár János
álljál fel a székre.
Azok a szalagok most már forognak,
ha nem is tudják, mi van rajtuk.
Forognak, hangtalanul, mint egy kőzetbolygó.
Kiszáradt a Tisza,
csak a sara maradt,
meghalt szegény Kádár János
csak a híre maradt.


SCHEIN GÁBOR
Piran

Az öböl fölött most áll a levegő.
A távolságot egy sirály röpte
nyitja meg. A szem végigsimítja
kékjét, ezüstjét, mint egy leölt
vadállat hátát. A horizont szélén
sötét csönd viharzik. Itt közel
a halványkékre, törtfehérre
festett házak tükreikkel követik
a part holdkaréj-görbületét.
Az öböl minden pillanatát
csak egy fügefa ismeri.
Egy ovális tér széléről
nyújtja karjait a tenger felé.


TURI TÍMEA
Őszi éjjel

Hát így fogunk élni, mint sebzett vadak,
golyónyom bundánkon, így fogunk élni,
fehér bundánkon alvadt sebekkel,
mint leszúrt bölények, mi így fogunk járni,
hogy kilóg belőlünk a dárda, és véres,
mi húzzuk a lábunk és fogjuk a fejünk,
mi így fogjuk beosztani az időt és a
konyhapénzt, édes, mi így fogunk élni.
Mégis mit hittél? A seb nem gyógyul
a nyalogatástól, a halogatástól.
A seb nem gyógyul. Tanulj meg vele élni.
Mi megsebzett bikák így szoktunk táncolni,
az éjjeli fényben mi így szoktuk járni,
hogy a telihold mindent élesre rajzol.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!