Az önálló pártként szabad szemmel alig látható KDNP nem csupán az államtitkárok számát illetően felülreprezentált a kormányban, de rendre érvényesíti akaratát az ideológiai jellegű vitákban is. Most a család fogalma esett áldozatul a kereszténydemokraták némiképp idejétmúlt, a valós társadalmi viszonyokkal alig összeegyeztethető álláspontjának.
„Elfogadhatatlan a társadalom egyes csoportjainak kirekesztése és megbélyegzése.” „A hitelesen keresztény ember egyértelműen védelmet ad mindenféle megkülönböztetéssel szemben.” Mindkét idézet kereszténydemokrata politikustól származik: az első a Jobbik zsidózása kapcsán hangzott el, a második pedig a „Prohászka Ottokár nem is volt antiszemita” kezdetű vitában. Ezek szerint az élettársak, a meleg párok, az egyedülállók, ezen belül azok, akiknek meghalt a gyermekük, vagy akik a kormány kampányának megfelelően örökbe adták nem kívánt terhességük gyümölcsét, nos, ők vagy nem társadalmi csoportok vagy a KDNP nem hitelesen keresztény: az új Polgári törvénykönyvvel hétfőn elfogadott, a családjoggal kapcsolatos módosításai éppen az említettek kirekesztésére és megkülönböztetésére irányulnak. A civil kódex kodifikációs bizottságának vezetője, Vékás Lajos a Magyar Jog című szakfolyóiratban nemrég súlyos szakmaiatlansággal vádolta a módosítások szerzőit, de használta a „szemellenzős” és az „álságos” jelzőket is.
A kereszténydemokraták ugyanis hallani sem akartak az élettársak családjogi státusának elismeréséről, ezért a családjogiból a szerződéseket szabályozó kötelmi kötetbe száműzték őket, és a törvényjavaslatból az összes, a bejegyzett élettársakra vonatkozó kitételt kihúzták. A Ptk.-módosításokat aznap fogadták el, amikor az Alkotmánybíróság kimondta: a korábban elfogadott családjogi törvény túlságosan szűkre szabta a család fogalmát, amikor azt egy férfi és egy nő házasságára, az egyenes ági rokoni kapcsolatra vagy családba befogadó gyámságra épülő kapcsolatrendszerként határozta meg. Azt is megállapították: az Alaptörvényből nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre – például az egymás gyermekeiről gondoskodó és őket felnevelő élettársakra – ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége. A kormánytöbbség a már jól bevált módszert választotta: beleírják az egy év alatt negyedszer módosítandó Alaptörvénybe, hogy csak a házasság és a szülő-gyermek viszony jelent családi kapcsolatot. Ezt március 11-én fogadhatja el az Országgyűlés.
Nem minden emberi kapcsolat családi kapcsolat, márpedig úgy tűnik, efelé mozdul el az „ultraliberális irány” – indokolt korábban Harrach Péter. A KDNP frakcióvezetője a Népszabadságnak azt nyilatkozta: egy alkotmánybírósági döntést követően „nem steril, jogi szempontok szerint kell eljárni, hanem a társadalmi hatást is figyelembe kell venni”. A KDNP-t zavarja a család fogalmával kapcsolatos Ab-határozat, mert a család fogalmánál a legfontosabb szempontnak a gyermeket tartják: egy szülő és egy gyermek az már család. A kérdés az, és ebben van vita, hogy a gyermektelen párkapcsolatok közül melyik kerüljön a családkategóriába. A párt a gyermekvállalás szándékát is magában hordozó házasságot tartja olyan intézménynek, mely a családkategóriába sorolható. Az viszont, hogy ma már csaknem minden második gyermek házasságon kívül születik, nem zavarja a KDNP-t. Soltész Miklós szociális és családügyi államtitkár a múlt hétvégén arról beszélt, hogy a házasság „mindenkinek benne van a génjeiben”, és nem kell törődni, de lehet küzdeni azokkal, akik ezt felül akarják írni.
A KDNP-nek a magyar valóság elleni harcát bizonyítja az abortusz ügyében elfoglalt álláspontja is: bár a magyar statisztikák egyáltalán nem rosszak, a KDNP azért harcolta ki a küretnél sokkal biztonságosabb és humánusabb abortusztabletta hazai betiltását, mert Magyarországon kevés gyerek születik. „Engem nem az érdekel, hogy tabletta vagy kaparókanál. Engem az érdekel, hogy megszülethessenek a gyerekek!” – jelentette ki a Népszabadságnak Harrach, a demográfiai folyamatokkal riogatva.
A Fidesz sokszor átengedte már a terepet a KDNP-nek, a nyilvánosság előtt is zajló nagy szakmai viták rendre a kereszténydemokraták győzelmével értek véget. Az egészségügyben Szócska Miklós államtitkár álláspontja kerekedett felül a főváros érdekeit nyomó Pesti Imréével szemben, a Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral évekig hadakozó – és amúgy rendre alulmaradó – Pokorni Zoltán oktatáspolitikus beszédes csendbe burkolódzott, és a Kövér László házelnök által képviselt nemzetpolitika is rendre vereséget szenvedett Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettessel szemben. A kereszténydemokraták érdekérvényesítő-képességének sikerét jelzi a szigorúbb (a megelőzés helyett a kényszerre fókuszáló) drogpolitika, a kettős állampolgárságról szóló törvény, a Trianon-törvény (nemzeti összetartozás napja), az Alaptörvény több nemzetpolitikai kitétele), és ami a legfőbb: az egyházi tanítás erkölcsi vonatkozásait is a társadalom szolgálatába állították. A házasságot a katolikus keresztény értelmezés szerint definiálják: egy férfi és egy nő köthet házasságot, kötelezővé tették a hit- vagy erkölcstan oktatását, ráadásul egyre több iskola és intézmény kerül a katolikus egyházhoz. Az elmúlt három év egyik legnagyobb költségvetési nyertese is a katolikus egyház: a permanens költségvetési spórolás ellenére tízmilliárdokkal nőtt az állami támogatása, és már az Állami Számvevőszék sem vizsgálhatja az egyház pénzügyeit.
A KDNP – a számára legfontosabb témák közül – csak a vasárnapi nyitva tartás tilalmának ügyében maradt alul – ez ugyan nem tűnik kardinális kérdésnek, de a többivel ellentétben mindenki számára jól érthető, és komoly gazdasági érdekeket is sért, ezért abban elkerülhetetlen volt a fideszes „nem”. Mindez azt jelzi, hogy az önállóan alig mérhető KDNP nem csak a kormányzati posztokat illetően felülreprezentált.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!