Ha a múlt vasárnapi magyar választás külföldi sajtóvisszhangját nézzük, egy szó tér vissza rendszeresen a világ különböző sajtóorgánumaiból: a „világítótorony”. Mármint Magyarországot a történtek után sokan látják, sokfelé az európai populista jobboldal világítótornyának, ami nem kis dolog egy olyan ország számára, melynek még tengere sincs. De hát nézzünk körül, ki mit gondol!
Európa-szerte pezsgőt bontottak a populista pártok, politikusok a magyarországi választás után.
A CNN egyértelműen jobboldali, autoriter nemzetállamnak nevezi Magyarországot az eredmények ismeretében, bár azt is hozzáteszi: a kormánypárt győzelme várható volt, még ha a győzelem mértéke váratlan is. Európa-szerte pezsgőt bontottak a populista pártok, politikusok: a CNN is, a Guardian is kiemeli Marine le Pen, Geert Wilders és a német AfD gratulációit. Az utóbbi különösen sértőre sikerült: azt írta Beatrix von Storch az AfD részéről, hogy „rossz nap ez az uniónak, de jó nap Európának”. Sértő, bár Brüsszelt sérti – az is volt a szándéka.
Az Egyesült Államokban John Oliver, az HBO Last Week Tonight című műsorában a magyar abszurditásokat mutatta be, nem kevés humorral: jobboldali populista miniszterelnökként mutatta be Orbánt, akit szerinte simán lehetne diktátornak is nevezni – majd felidézte, hogy ezt valaki már meg is tette nyilvánosan, és elismerte, hogy ehhez Junckernek igazán tökösnek kellett lennie. Az ország siralmas állapotát azzal foglalta össze, hogy ez az a hely, ahol a korábban a Fidesztől is jobbra elhelyezkedő, szélsőséges Jobbik a baloldallal tárgyal az Orbán elleni összefogásról. A műsor felkerült a YouTube-ra is, ahol eddig több mint kétmillióan tekintették meg, ami azért jelentős nézőszám még Amerikában is, még ha rekordnak nem is mondhatjuk, de jelez egy tendenciát.
Voltaképpen az amerikai diplomácia attól tart, hogy ez a választási győzelem hozzájárul az unión belüli politikai pólus jobbra tolódásához.
Ettől tart az egész világ, leginkább maga az unió is: a Politico öt pontban foglalta össze, mit tanulhat Donald Trump a magyarországi eseményekből annak érdekében, hogy újraválasszák. Tanulságos olvasmány, ugyanis azt emeli ki, hogy 1. a migrációellenes propaganda igenis hatásos, 2. távol kell tartani a választókat a komoly politikai kérdésektől, 3. a kulturális-információs médiabuborék a jobboldal barátja (távol tartja az ingadozóktól az ellenzéki véleményeket), 4. az orosz kapcsolatok fontosak és 5. az győz, aki nem hagyja egy percig sem nyugodni az ellenfelét (itt a civilek elleni propaganda-hadjáratot emeli ki a lap).
Lehetne ezen a képen finomítani, élesíteni, de alapjában véve pontos. A külvilág nagyjában-egészében Magyarországot a jobboldali populizmus világítótornyának, iránymutató fáklyájának látja. A választások tisztaságát kevesen vonják kétségbe, nézzünk tehát szembe a ténnyel: minket most ebbe a skatulyába tettek. Mi lesz ennek a következménye?
Unión belül egyelőre nem sok. Habár a Süddeutsche Zeitung kommentárjában úgy értékelte a kialakult helyzetet, miszerint „Az EU elveszti Magyarországot, és nem nyer semmit”, azért az uniós tagságunk nem forog veszélyben – ha a jövendő magyar külpolitika nem sodorja abba. Várható viszont az unión kívüli kapcsolatok erősödése, különösen Oroszországgal – ne feledjük, Vlagyimir Putyin tavasszal újból Budapestre látogat, tehát várható a csatornafedelek rendes évi lehegesztése már megint. És természetesen a kormány nagy barátainak, Törökországnak és Kínának is örvendezni illene – ám valahogy nem özönlenek tőlük a gratulációk. Egyedül orosz földről érkezett értékelhető üzenet, az sem Putyintól, hanem Konsztantyin Koszacsovtól, az orosz parlamenti felsőház külügyi bizottságának elnökétől. Ő azt nyilatkozta a TASZSZnak, hogy „Az eredmények önmagukért beszélnek – a magyar nép többsége támogatja a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak a magyar nemzeti érdekek védelmére irányuló politikáját az Európai Unió és a NATO iránti kötelezettségek tágabb összefüggésében. Ez a politika, némileg leegyszerűsítve, a következőkben foglalható össze: szolidárisak vagyunk partnereinkkel, ameddig ez nincs ellentétben nemzeti érdekeinkkel.” (Több napos késéssel ugyan, de végül Putyin is gratulált.)
Erdogan hallgat, Hszi Csin-ping hallgat. Nincs is miért megszólaljanak: nekik a velünk való intenzív barátkozás maximum némi költséget jelentene, Magyarországtól nincs mit várniuk, illetve azt a minimális támogatást az uniós politikában, amire számítanak, így is megkapják.
Mégis igaza lenne a Süddeutsche Zeitungnak? Az unió elveszti Magyarországot és nem nyer semmit? Reméljük, nem így áll a helyzet, sőt fordítva sem: az még borzalmasabb volna, ha Magyarország vesztené el az uniót. Mert azzal Magyarország nem nyerne semmit, ellenben sokat veszítene. Vagy inkább: mindent.
Hát ilyen ez az új, magyar világítótorony. Erősen pislog.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!