Nyelvében él a hatalom - Kálmán László nyelvész a sulykolásról, a hadiállapotot hirdető manipulációról.
Tudományosan is vizsgálható, hogyan hat a nyelvhasználat a tudatunkra, hogyan befolyásolja döntéseinket.
George Lakoff nyelvész arra a felismerésre jutott, hogy a hatalmon lévők sokkal könnyebben juttatnak el üzeneteket a tömegekhez, ha ismerik az általuk használt köznyelvet. A köznyelv uralma a befolyásolás egyik legfontosabb alapja. Ez csak tovább erősödik, ha olyan fogalomhasználatot vezetnek be, amit sorozatos ismétléssel, sulykolással tudatosan terjesztik a közmédiában, politikusok megnyilatkozásaiban. A tömegek egy idő után átveszik ezeket a fogalmakat, és máris létrejön a közös nyelv érzete.
Kálmán László nyelvész szerint a manipuláció – jellegénél fogva – nem az intellektusra hat elsősorban, hanem az érzelmekre, főként szlogenjei, jelszavai, megfogalmazásai révén, milyen hozzátapadt a sszociációkat képes előhívnia választókból, s ezekről nem feltétlenül tudjuk, hogy éppen mi hívta elő belőlünk. A haza, a család, a szeretet értékeket fogalmaz meg nyíltan és pozitív képzettársításokat kelt, de nem ilyen nyilvánvaló, és lényegében a manipuláció esete már például a „polgár” szó is, amit a Fidesz anno beemelt a szótárába: az anyagi jólét sugallásán kívül antikommunista („nem paraszt, nem munkás”) jelentéssel is bír a Kádár-rendszert követően.
„Puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, lovasrohamot vezényeltek, kardlappal verték a békés tüntetőket” – mondta tavaly október 23-i ünnepi beszédében Orbán Viktor miniszterelnök a Hősök terén, megemlékezve a 2006-os eseményekről. Háta mögött magyarzászló-erdő és számos katonatiszt sorakozott. Ha csak a vizualitás szerepét nézzük, az sem elhanyagolható, hiszen a szónok – a mozgósítás szándékával – hadiállapotot hirdet: hadifelvonulást, díszszemlét látunk, éppen hogy nem masíroznak, sugallva az erőt, a „sors könyve átíróinak” hatalmát. A képi-nyelvi összhatás a manipuláció – a szándék tudattalanul ható érvényesítése – iskolapéldája, amit tovább fokoz az elbeszélésbeli csúsztatás is, mely a sorozatos ismétlés révén gyakorlatilag a történelemhamisításig jut. Kálmán László nyelvész szerint – ahogyan a reklámok esetében is közhely, hogy a nagyszámú ismétlés eszközével élve létrehozzák a kívánt hatást – itt annyi történt, hogy a Fidesz-kommunikáció az évek alatt a tüntetés szétverésévé, tudatos és vezénylet rendőrrohammá módosította a tüntetésről hazatérők véletlen találkozását a rendőrökkel. Ha ma megkérdeznek valakit, mi zajlott akkor, már maga is így emlékszik az eseményekre. „A lassú, apró lépésekben történő változásokat nehezebben vesszük észre, mint a hirtelent – magyarázza a szakember –, és ez a manipuláció lényege: az észrevétlenség.”
A nyelvfilozófusok persze rengeteget vitatkoznak azon, hogy a kommunikáció során hogyan jelenik meg a beszélő szándéka a valódi tartalmi közlés mellett, de a manipuláció ott kezdődik, amikor a közlő szándékai rejtve maradnak, úgy tud a hatása alá vonni bennünket egy ettől eltérő tartalommal. Gondoljunk csak Shakespeare Othellójára – idézi fel a nyelvész –, akinek érzelmeit Jago folyamatosan fölkorbácsolja, elültetve benne a gyanút felesége hűtlenségéről, miközben erről egy szót sem szól az intrikus!... Ennek a speciális kommunikációnak a nyelvi megfoghatósága a politikai szférában, pláne kampányidőszakban, nagyon tanulságos: az a jó kampány, amely úgy tud hatni, hogy a befogadó (szavazó) nem is sejti, valójában az, amit mondanak neki, egészen más szándékot hagy rejtve.
A Fidesz szókincse elsősorban a mozgósításban érdekelt, azaz a hadiállapot víziójának fenntartásában („Megvédjük a nyugdíjat! …a családokat! …a rezsicsökkentést!”).
Ez egy kevésbé tájékozott állampolgárban azt az érzetet keltheti, itt ellenségek vannak, akiktől majd az erő képviselője, a legrátermettebb megvédi. Miközben elég körülnézni, békés állapotokat találunk. „Az ellenzék nem hajlandó ezt a harci retorikát használni, így viszont lehetetlen mozgósítani, mivel nem egységes értékszemlélettel nehéz fölszólítani bárkit a küzdelemre a kormánnyal” – jelzi Kálmán László nyelvész, aki szerint a politikai kommunikáció alapja, hogy a negatív, tagadó üzenet nem megy át, mivel az inkább megismétli az ellenfél mondandóját (Lásd. „Nem akarok egykulcsos adót!” – ehelyett pl. hatásosabb lenne: „Adózzanak a gazdagok is!”)
Kálmán László ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a sulykolás eszközei és a megfogalmazás mellett legalább ennyire a manipuláció minősített esete az elhallgatás, más néven a hírmanipulálás. Az azeri baltás gyilkos kiadatására való nyugati reakciók például egyáltalán nem jelentek meg a jobboldali médiában, így az emberek nem is érezték ennek súlyát. S míg az úgynevezett baloldali média foglalkozik a kormányváltók ügyeivel, a kormánypártok által irányított, felügyelt és ellenőrzött médiumok – köztük a közszolgálatiak – rendre nem számolnak be a kormánypártokat érintő kényes és kétes ügyekről, helyette van Zuschlag-könyv, Simon Gábor-ügy, valamint őszödi beszéd és a már négy éve idejétmúlt „elmútnyócévezés”.
Merészen kell rágalmazni, valami mindig megmarad belőle.
(Plutarkhosz)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
