A pánik népe a magyar, a körkörös félelemé – ráadásul a kívülről/külföldről érkező fenyegetés rettenti leginkább. Ez azt jelenti, hogy a rezsim úgy fordulhat rá a kampányra (pontosabban úgy folytathatja azt), hogy nem kell belpolitikáról, kormányzati teljesítményről beszélnie. Ráadásul a kormányváltás esélyeit tovább reszeli, hogy a társadalom- lélektani ökölszabály szerint a külső, jelentős veszély esetén erősödik a kabinet támogatottsága, hiszen egyedül az államnak van a fenyegetés elhárítására alkalmas eszköztára.


Rakéta és járvány

Márpedig – a Publicus felmérése szerint, amit a Vasárnapi Hírek rendelt meg – a magyarok egyedül azt a feltételezést tekintik komolytalannak (lásd: a különböző félelmeket felsoroló táblázatunkat), hogy Észak-Korea „idepörköl” egy rakétával. Abban viszont, hogy egy nemzetközi kibertármadás bekövetkezik, többé-kevésbé nemzeti konszenzus van: a fideszesek, a szocialisták, a jobbikosok és a bizonytalanok több mint 70 százaléka hiszi ezt. Igaz, valós tapasztalatok alapján is rémülhetnek a magyarok, az utóbbi másfél hónapban két zsarolóvírus is végigszáguldott a világon, és hazánkat sem kímélte. (Az más kérdés, hogy egyik sem célzott, a kormányzati rendszerek elleni támadás volt.) Azt azonban semmilyen empirikus tény nem magyarázza, hogy miért tartanak a polgárok egy menekültáradattól.

Az utóbbi egy évben csendesedett a „migránsroham”, a legdurvább nyári hétvégéken is legfeljebb pár tucat menekült próbált Magyarországon áthaladni. A kormányzati kommunikáció (ami azt harsogja, hogy az EU menekülők tömegeit kívánja Magyarországra telepíteni – a valós szám nem éri el az 1300-at) sikerrel szakította el a választók többségét a valóságtól. Ami persze nem csoda, hisz a menekültekkel kapcsolatban a kormánynak két járulékos mondása is volt.

Az egyik, nem tudni, honnan jönnek, milyen betegségeket hordoznak – ettől készséggel hőkölt meg a társadalom, és rengetegen hiszik is, hogy kívülről tör járvány Magyarországra. (Hogy ezt a veszélyt az emberek többsége a menekültekhez kapcsolja, azt jól mutatja az a tény, miszerint amikor tényleg durva betegségek – a kergemarha-kór vagy az emberre is átterjedő állati fertőzések – jelentek meg Magyarországon, akkor senki nem rettegett „kívülről támadó járványtól”.)

A kormányzat másik mondása, hogy a menekültek közé tömegével vegyülnek a terroristák. A londoni, brüsszeli, párizsi merényletektől terhelt közhangulat pedig fogékonynak bizonyult erre a torzításra, így a magyarok majdnem fele biztos benne, hogy előbb-utóbb az országnak is ki kell állnia egy terrortámadást.


Kitakarja az igazi problémát

Magyarán az emberek világképét – de azokét mindenképpen, akik önszántukból vagy kényszerből a kormányzati médiavalóság alapján tájékozódnak – a félelem alakítja. Valószínűleg ennek tudható be, hogy nem kívánt mellékhatásként Oroszországtól is erősen tart az átlagmagyar: az emberek több mint fele úgy érzi, Moszkva befolyása túlságosan felerősödik. Igaz, az, hogy a körkörös rettegésben az oroszokat „túlféli” a lakosság, az nem nagy ár, hiszen a Moszkvához való viszony nem döntő pártválasztási tényező.

Szemben az EU-val való viszonnyal, hiszen azért támogatja az emberek kétharmada az uniós tagságot, mivel egyértelmű, hogy az alapvetően határozza meg a mindennapokat, az élelmiszeráraktól a munkanélküliségig. Éppen ezért lehet hálás a kormány, hogy félelem-külpolitikája kitakarja az EU-val folytatott folyamatos konfrontációt (és annak következményét, nevezetesen azt, hogy egy olyan eljárás zajlik hazánk ellen, aminek végén felfüggeszthetik jogait), így alig a lakosság harmada hiszi, hogy Magyarország elszigetelődhet a közösségen belül.


Meddig soros?

Arról csak találgatni lehet, vajon miért ennyire sikeres a félelempropaganda, ám vélhetően azért, mert arcot tudott adni a félelemnek: a gonosz Soros György képmásában mosolygott vissza a frissiben leszedett plakátokról.

Az amerikai üzletember renoméját hatékonyan roncsolta a Fidesz, és sikerrel tette meg bűnbaknak, ha az EU-val való konfrontációról, ha amerikai diplomáciai csörtéről, ha a kormányt bíráló civil szervezetek hiteltelenítéséről vagy épp a menekültkérdésről van szó. Nem véletlen, hogy amikor a Publicus arról kérdezte az embereket, miként ítélik meg Soros György tevékenységét a rendszerváltás utáni időszakban, akkor csak 27 százaléka minősítette károsnak, és 38 százaléknak fogalma sem volt munkásságáról. Viszont amikor az amerikai üzletember utóbbi évekbeli ténykedését kellett véleményezni, akkor már 47 százalék bélyegezte károsnak, és a semmit nem tudók aránya 22 százalékra csökkent. Ami egyébként érdekes adat, hiszen azt feltételezi: az emberek 78 százaléka tudja, mit csinál Soros György – ennyire príma arányban még a miniszterelnökeik  tevékenységét is ritkán ismerik a szavazók.

Azaz nem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy a kormánykampány verte bele a fejekbe Soros György létezését, és így az emberek zöme a hatalom üzenetei alapján ítéli meg tevékenységét.

Csakhogy amíg a jobboldal kötelességszerűen irtózik tőle (lásd: számunkat!), addig a bizonytalanok korántsem ítélik el egységesen. 32 százalékuk ugyan károsnak ítéli mozgásait, ám 19 százalékuk szereti, 19 százalékuk semlegesen viszonyul hozzá, 30 százalékuk pedig nem tudja, mit gondoljon róla (vagy nem akar válaszolni).

Márpedig ez azt jelenti, hogy ebben a körben vagy újabb Soros-kampányra van szükség a szavazatmaximálás érdekében, vagy egy másik üzenetre.

Ezt valószínűsíti, hogy a jelek szerint a kabinet kihozta a maximumot a Soros-kampányból (lásd: kiemelésünket), további erőltetése kontraproduktív lehetne. Az emberek 75 százaléka – a plakátok levétele előtt – azt gondolta, hogy túl sok a hirdetés, és csak 17 százaléka tartott szükségesnek ennyi köztéri hirdetést. (Ráadásul a fideszesek 64 százaléka is úgy érezte: túl sok Soros mosolyog rá az utcán.) Következésképp a lakosság majdnem háromnegyede pénzkidobásnak tartotta a kommunikációs hadjáratot – amit a kormánypárt szavazóinak 54 százaléka is fölösleges pénzköltésnek minősített.


Folytatják!

Ennek ellenére a kormányzat nem áll le a negatív kampánnyal, csak pihenteti egy kicsit a választókat. Ezt támasztja alá, hogy Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója a Bálványosi Szabadegyetemen arról beszélt: „bárhogy is szidják az értelmiségi szalonokban a szembesítő kampányt, azt, hogy túl sok a plakát, még negatív kampánynak is lehet mondani, de valójában ez működik”. A kérdés az, hogy ki/mi lesz az új bűnbak. Az már biztos, hogy a brüsszelezés marad, azt nem tudni, kinek az arcával adják el. Mindenesetre a a kormányzati agytrösztnek – többek között Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnöknek/propagandaminiszternek és Habony Árpádnak – alig pár hete van, hogy címerfigurát találjon az ősszel megújuló kampányhoz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!