A tudomány számára létezik más megoldás is, mint az állatkísérletek! – hangosítják fel jajkiáltásukat minden év április 24én, a kísérleti állatok védelmének világnapján az állatvédők, ugyanakkor a laborállat-tudományi társaságok azt állítják, hogy bizonyos gyógyszerkísérletekhez elengedhetetlenül szükség van élő állatokra. Persze nem 115 millióra, amennyi világszinten évről évre áldozatul esik a kutatásoknak.
Ráadásul ez a hatalmas szám, a 115 millió is becsült érték, nincs ugyanis minden országban adatgyűjtési kötelezettség. Az Egyesült Államokban például a felhasznált állatok közel 90 százaléka benne sincs a hivatalos statisztikákban, hiszen a kísérleti célra tenyésztett patkányok, egerek, madarak, halak, kétéltűek és hüllők az ottani szabályozás szerint nem számítanak állatnak. Az Európai Unió mérései ugyan pontosabbak – az évi 12 milliós állatáldozat-gyártáshoz Franciaország, Németország és Nagy-Britannia járul hozzá leginkább –, de a britek például nem számolják bele az adatokba a fel nem használt, „felesleges” állatokat, amelyekre az esetek nagy részében éppúgy halál vár, mint a horrorfilmekbe illő kínzásokon átesett társaikra.
Annyi a különbség, persze az ő szempontjukból ez nem elenyésző, hogy mielőtt meghalnak, nem esnek át a mérgezés, égetés, éheztetés, megvakítás, megcsonkítás, élve lefagyasztás, vírusokkal való megfertőzés kínzó velejáróin, illetve a kevésbé fájdalmas, ugyanakkor legalább annyira elviselhetetlen pánik és extrém stressz élményén. Emlékszem, amikor jó 25 éve, az Egis gyógyszergyárban voltam nyári gyakorlaton, mi, diákok kaptuk azt a cseppet sem hálás feladatot, hogy összeszedjük a vonagló, azaz még élő patkánytesteket (nem tetemeket!), és úgy, ahogy vannak, bezacskózzuk és egy erre a célra rendszeresített hűtőládába dobáljuk őket. Azalatt a két hét alatt, amit ott töltöttem, naponta teltek dugig a hatalmas ládák. Persze összességében ez a semmi kategória, hiszen a világon folytatott állatkísérletek több mint 60 százaléka a mai napig a hadiipar, illetve az űrkutatás számlájára írható (Lajka kutya is ennek esett áldozatául, azzal az apró megjegyzéssel, hogy a sztratoszférában elégni, majd ezzel világhírnévre szert tenni emberi kiváltságnak sem kutya.)
Nagyjából 30 százalékban tesztelik állatokon az ipari termékeket, a háztartási tisztítószereket, élelmiszer-adalékanyagokat, mezőgazdasági vegyszereket és kozmetikai szereket, és csak a fennmaradó, kevesebb mint 10 százalék terheli a gyógyszeripart. A leggyakrabban egereket, halakat, patkányokat, nyulakat, tengerimalacokat, hörcsögöket, madarakat, macskákat, kutyákat, sertéseket, lovakat és emberszabásúakat áldoznak fel az emberért – legtöbbjük a külvilágtól teljesen elzártan, általában szűk ketrecekben tengeti nyomorúságos életét.
A laborállatok világnapján az állatvédők arra is igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a tudomány a lehetőségekhez mérten alkalmazzon élőlénybarát alternatívákat. Ennek jegyében sok kísérleti laborban már zene szól – tudományággá lépett elő az úgynevezett zoomuzikológia –, így az állatok állítólag sokkal nyugodtabban tűrik a megpróbáltatásokat. Persze nem mindenkinél jön be a zeneterápia: az egerek például, ha harmadszor hallanak egy dallamot, és nem kapcsolódik hozzá negatív tapasztalatuk, rá se hederítenek, a patkányok ezzel szemben „rajonganak” Mozartért és Bachért.
Állatkísérlethez engedélyt itthon csak a szakhatóság (emberi vagy állati betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához, oktatási, igazságszolgáltatási, valamint egyéb tudományos cél.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
