A szemét is kell nekik - Az állami mamut kivéreztette a szektort

Térdeljen rá egy állami mamutcég a mellkasára; vágják el hirtelenjében a szereplőket a forrásaiktól; a jogszabályok átírásával szorítsák bele a cégeket olyan társulásokba, amiket „haverok” dominálnak; ja, és kell egy orbitális baki – így lehet átrendezni/lenyúlni egy iparágat. A jelek szerint most a kommunális hulladék piacával történik mindez. A tét 500 milliárd forintos forgalom, az ár több tucat, valójában bedőlt cég, és több százezer nehéz helyzetbe került család.

Mintegy 200 milliárd forintjába került volna az államnak, ha átveszi a kommunálishulladék-ipart – amennyiben a kormány tisztességesen akart volna „piacot vásárolni”. De nem akart, így létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási és Koordinálási Vagyonkezelő Zrt.-t (NHKV), és úgy írta át a jogszabályokat, hogy csakis ez a cég szedhessen be szemétszállítási díjat az emberektől. Hogy világos legyen: az országban mintegy 176 kisebb-nagyobb szemétcég létezik, eddig ezeknek fizettek a háztartások – most viszont a tanyák népétől a fővárosi polgárokig mindenki az NHKV-nak állítja ki a csekket, és a központi cég utalja tovább a „kicsik” járandóságát. Hivatalosan tavaly március óta. Ám a kormányzati valóság eltér a mindennapok valóságától: a számlázási rendszer 2017 márciusában működik csak tökéletesen (álcázott/ áttételes forráselvonás).


Nem tetszett a számlakép

Felelős nincs, pontosabban az NHKV a szemétcégekre mutogat, mondván: azok adtak át rossz adatokat. A vádaskodás kevéssé hiteles, ugyanis a szolgáltatóknak „minősített adatkezelési rendszere volt”, ha az ebben sorjázó információkkal nem boldogult az NHKV, akkor inkább az a kérdés, vajon az NHKV-nak van-e ilyen rendszere. A számlázási tempó nem erre enged következtetni. Igaz, a jelek szerint a központi hulladékvállalat nem bánja a szolgáltatók pénzét.

Mivel kora őszre világossá vált, hogy az NHKV még fél évig képtelen beszedni a szemétszállítási díjat, megengedte, hogy a szolgáltatók utoljára kiküldjenek egy csekket. (Ha nem tette volna, akkor összeomlik a szemétszállítási piac, ugyanis a szolgáltatócégek már fél éve ingyen dolgoztak, és sem ők, sem tulajdonosaik – zömmel veszteséges önkormányzatok – nem voltak képesek tovább finanszírozni a hiányt.) Csakhogy egyes szolgáltatók még hónapokig nem jutottak a pénzükhöz, ugyanis az NHKV többször visszadobta a csekk mellékletét, mert nem volt megfelelő a számlázási kép. „Magyarán: nem volt kellően kidomborítva a rezsicsökkentés” – fordítja magyarra Heringes Anita.
(Az MSZP képviselője volt az, aki elérte, hogy az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága meghallgassa az ügyben az illetékes kormánytagokat.)

Mindenesetre a hivatalos verzió szerint most a hiányzó pénzek 90 százaléka mindjárt befolyik, mivel a szolgáltatók kiküldhették a csekkeket. De ez korántsem biztos, csak az, hogy ekkora tételről küldtek csekket a fogyasztóknak. Hogy a szolgáltatók pénzüknél lesznek-e, az kérdéses. Ugyanis vidéken bevett gyakorlat volt, hogy nem csekken kérték a pénzt, hanem a szemétcég alkalmazottja járta végig a települést és szedte be a díjat. Nem véletlenül: az ország egyes részein így is rendkívül alacsony a fizetési hajlandóság – például Észak-Magyarország egyes részein alig 50 százalék. Az „egyenlítési hajlandóságot” tovább gyengíti, hogy most egyszerre kellene átutalni háromnegyed évi szemétdíjat, ezt pedig családok százezrei képtelenek kigazdálkodni. És így áll elő az a helyzet, ami mindenkinek rossz. Az embereken, ha törik, ha szakad, behajtja az állam. A szemétcégek ugyan kaphatnak kieső bevételeik után kompenzációt, ám a probléma az, hogy a központilag megállapított tarifa eleve nem fedezi a működési költségeket – különösen a rezsicsökkentés óta.


Eltörölték a pluszpénzt

Épp ezért érinti különösen érzékenyen a vállalkozásokat, hogy a számlázással párhuzamosan a hulladéktól is megfosztotta őket az NHKV. Hogy világos legyen: a szemét eddig a cégek tulajdona volt, így eldönthették, miképp dolgozzák fel, hasznosítják újra, szereznek belőle profitot. Az új rendszerben a cégek csak begyűjtik és szállítják a hulladékot, de annak sorsáról a központi cég dönt, és őt illetik a bevételek is.

További pénzkiesést jelent, hogyha a „kötelező szolgáltatás” szabályainak átalakulása. 2017-ig, ha egy cég úgy döntött – veszteségei okán –, levonul a területről, akkor a katasztrófavédelem kijelölt egy vállalkozást, amelyiknek kötelező volt elpucolni a szemetet – legtöbbször éppen azt, amelyik feladta a szolgáltatást.

A titok annyi volt, hogy 2016 végégig a hulladék elviteléért a katasztrófavédelem által elrendelt szolgáltatásért az állam magasabb tarifát fizetett, így a szolgáltató túlélt. Idén már nincs lehetőség a többletdíjazásra, ha a katasztrófavédelem kötelezővé teszi számára, a szolgáltatónak azért a működési költségeit sem fedező díjért kell dolgoznia.



Az állam szemete
 
Miközben a piaci pletykák szerint a hulladékcégek harmada-fele a csőd szélén táncol, a kormány állítja: sem egy hónapon, sem egy negyedéven, sem egy fél éven belül nem szűnik meg egyetlen ilyen vállalkozás sem. És akár igazuk is lehet, hiszen a kormányzati koncepció a 176 céget 22 regionális cégbe sűrítené össze. A hivatalos mondás szerint a tömörítést gazdaságossági szempontok indokolják, ám a szakemberek szerint itt van a kutya elásva. Ugyanis a zömmel önkormányzati vagy résztulajdonú társaságok (és részben magáncégek) kénytelenek lesznek a nagyobb városok szemétcégeihez csatlakozni. Ezeket nagyobbrészt a fideszes helyhatóságok irányítják, illetve a piac úgy számol, hogy megjelennek bennük a haveri befektetők. Így gyakorlatilag átalakítható a hulladékgazdálkodási cégek tulajdonosi szerkezete – és egy új szabályozással újra osztható az iparág. Például nem kell mást tenni, mint kijelölni – a hulladék az NHKV tulajdona! –, hogy a jövőben ki dolgozhatja fel a szemetet.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!