Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és jegyese meggyilkolása olyan folyamatokat indított el Szlovákiában, amikre máshol nem volt eddig példa. A választói passzivitásban világbajnok szomszédos ország civil társadalma ma kitartásból és következetességből mutat példát.
Szlovákia gyorsan felébredt a sokkból, amit Kuciak kivégzésszerű meggyilkolása okozott. A rendszerváltás utáni legnagyobb tömegtüntetések a bársonyszékből kimozdíthatatlannak hitt Robert Ficót és kormányát is lemondásra kényszerítették. A miniszterelnöknek először legközelebbi munkatársától, Robert Kalinák belügyminisztertől kellett megválnia, akinek lemondását elsődlegesen követelte a tömeg. Majd neki is mennie kellett, de úgy tűnt, hogy a hatalmon lévő bal–jobb–jobbközép koalíció (Fico szocialista Smerje, az egykori szélsőjobboldali, magyargyűlölő pártból mértéktartó jobboldalivá szelídült SNS és a jobbközép, Bugár Béla vezette magyar–szlovák vegyespárt, a Híd-Most) át tudja menteni magát Peter Pellegrini kormányával.
De talán mégsem. Kuciakot és jegyesét február 21-én végezték ki, holttestüket négy nappal később találták meg otthonukban, Fico március 15-én mondott le. Utána, úgy tűnt, az utcának ez elég volt, ám a szlovák társadalom gyorsan rádöbbent, hogy nem is történt valódi hatalomváltás, csupán hatalmi színjáték az egész, Pellegrini háta mögött tulajdonképpen Fico kormányoz változatlanul, és újrakezdődtek a tüntetések.
Múlt vasárnap ismét tömegek követelték Tibor Gaspar rendőrfőkapitány menesztését, ellenkező esetben az új belügyminiszter lemondását. Gaspar végül lemondott, Szlovákiában mégis további tüntetések várhatók, ugyanis bár gőzerővel folyik a nyomozás a Kuciak-gyilkosság ügyében, sem az elkövetők, sem a megrendelők személye nem körvonalazódik. De mindenekelőtt az nem látszik, hogy a vizsgálat kitérne arra a Kuciak által feltárt tényre, hogy a Szlovákiában megtelepedett olasz maa csápjai a legfelsőbb kormányzati körökig, sőt Fico titkárságáig értek el. Sokan úgy vélik, előbb-utóbb előállítanak valakit, mint a gyilkosság végrehajtóját, talán a megrendelő személye is előkerül maffiakörökből, de attól tartanak, hogy politikai kapcsolataik érintetlenek maradnak. Olyan utcai vélemények keringenek máris, hogy a nyomozás elsősorban nem az elkövetők felkutatására, hanem a megrendelők eltüntetésére összpontosít.
Nyilván túl rövid idő telt el a tragédia óta, szinte elképzelhetetlen, hogy 6-8 hét alatt fel lehetett volna göngyölni egy ilyen ügyet. A pozsonyi hatóságok kezdettől jelezték, külföldi segítséget is elfogadnak, április 18-án pedig Hágában létre is jött a nemzetközi nyomozócsoport, amelynek tagjait a szlovák igazságügyi hatóságok mellett Olaszország, az Eurojust és az Europol adják.
Hogy ez elég lesz a szlovák civileknek, kérdés. De tény, hogy nekik sikerült felrázniuk a társadalmat, és bizonyítaniuk, hogy következetes kiállással eredmények is felmutathatók. Szlovákiában főképp a megyei és a helyhatósági választásokon rekordalacsony szokott lenni a részvétel, 19-20 százalékos, az európai parlamenti választáson legutóbb 13,04 százalék élt választójogával, a parlamenti választásokon is általában 50–59 százalék között mozog a részvételi arány.
Az eddigi passzivitásnak is köszönhetően a szlovák parlamentben az illiberalizmussal is kacsingató, korrupciós ügyekkel tele Smer mellett alig van számottevő mérvadó párt, hiszen legtöbbjük 10 százalék alá szorult, viszont ott vannak a neonáci Kotleba képviselői és több populista formáció is. Jan Kuciak tragédiája azonban rádöbbentette a szlovákokat a jogállamiságot veszélyeztető helyzetre, ugyanakkor az utca, az összefogás erejére is. Leghamarabb a jövő évi EP-választáson bizonyíthatnak, ha addig nem csikarnak ki előrehozott választást.
MÁLTÁN NEM SIKERÜLT Tavaly október 16-án egy másik uniós államban, Máltán is maffiamódszerekkel végeztek egy oknyomozó újságíróval. Daphne Caruana Galiziát saját kocsijában, háza előtt robbantották fel. Addig ilyen térségünkben csak Ukrajnában történt, nem is egyszer. Galizia halála is politikai leszámolásnak tűnt, az ő nyomozása Joseph Muscat miniszterelnök feleségének kétes off-shore ügyeiig értek el. Máltán viszont senki sem bukott bele, a kormányfő megelégedett a vád tagadásával. A kormány nemzetközi nyomozókat vont be a gyilkosság felderítésébe, de Galizia munkájában megfogalmazott vádakkal nem foglalkozik a máltai illetékes hatóság, az utca nyomása is elmaradt. Az oknyomozás befejezésére nemzetközi újságírócsapat alakult.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
