A digitális bennszülöttek saját terepükön is eltévednek, ha nem értik a szövegeket.
- Október 10-én rendezik Az Olvasás Éjszakáját – de kinek?
- Az (irodalmi) érettség feltétele lesz a közéleti állásfoglalás.
Minden területen jócskán az OECD-átlag alatt vannak a magyar diákok – ez derült ki a 2012-es PISA-teszt eredményeiből, amelyek többsége ismert volt korábban is, az azonban újdonság, hogy különösen rosszul teljesítettek a fiatalok a digitális szövegértési feladatok terén: a vizsgált harmincnégy ország közül a 31., Európán belül az utolsó helyen végeztünk.
A feladatok során azt vizsgálták, hogyan „mozognak” a diákok az interneten, milyen módszerekkel próbálják az egyes kérdésekre megtalálni a választ a világhálón. Egy erre a célra létrehozott honlapon kellett böngészniük ahhoz, hogy megtalálják a válaszokat a kérdésekre – így a kutatók nyomon követhették, hogy a gyerekek mennyi idő alatt és milyen útvonalon keresztül jutottak el a válaszadásig. Az eredményekből kiderült: a magyar diákok se nem elég kitartóak ahhoz, hogy megkeressék a világhálón az egyes kérdésekre adható válaszokat, se nem elég célirányosak, ha pedig eltévednek a neten, nehezen találnak vissza a megfelelő irányba. Ráadásul a lassúság azt is bizonyítja: a szövegértéssel is komoly problémák vannak. Míg világszerte átlagosan a diákok 9 százaléka nem fogott bele az internetes keresgélésbe, nálunk ez a szám 20 százalék volt – ami viszont nem kizárólag a szövegértési nehézségekre, de a motiváció hiányára is utalhat.
Az eredmények rámutattak arra is, hogy a matematikai teljesítmény egyenesen romlott azokban az iskolákban, ahol az egy tanulóra jutó legtöbb számítógépet használták 2003 és 2012 között.
Azt, hogy a magyar diákok olvasási és szövegértési nehézségekkel küzdenek, nem újdonság. Csakhogy 2012-re majdnem 20 százalékra emelkedett a szövegértésből rosszul teljesítők aránya. Aggasztó a nemek közti eltérés nagysága is: a 15 éves fiúk több mint negyede, a lányok nyolcada tulajdonképpen funkcionális analfabéta. Péterfi Rita olvasásszociológus szerint a PISA adatfelvétele egyben látlelet a társadalomról is, amiből kiolvasható: a magyar nők többet, gyakrabban és jobban olvasnak, a férfiak egyértelműen hátrányban vannak. Ám ez, mint mondja, más nemzeteknél is hasonló.
Az okok összetettek. „Komoly probléma, hogy az olvasásoktatás az általános iskola 4. osztályában befejeződik, továbbá, hogy a diákok kevés fajta szövegtípussal találkoznak. Bár mára a szövegek száma és típusa, amelyekkel találkozunk, drasztikusan nőtt, a módszertan erre lassan reagál: ezeket az új szövegeket sem olvasni, sem megérteni nem tanuljuk még” – magyarázta dr. Steklács János olvasáskutató, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja.
Ahhoz, hogy a diákok olvasási, szövegértési készségei javulhassanak, a szakértő szerint már óvodás korban szükség lenne egyfajta szűrési rendszerre, hogy a problémákat minél hamarabb lehessen kezelni. Ráadásul folyamatosan szükség lenne az olvasás tanítására – és nem csak irodalomórán. „Egy matematika- vagy földrajzfeladatot éppúgy tudni kell értelmezni. Az egyes tantárgyakhoz tartozó írásbeliség oktatása ezért ugyanolyan fontos lenne, mint ezeknek a feladatoknak a közös értelmezése.
Olvasási stratégiák elsajátítására, egy tantárgyakon felüli gondolkodásmód kialakítására kellene törekedni – hogy később se jelentsen problémát egy munkahelyi dokumentum, egy szerződés, egy interneten talált érdekes cikk megértése” – magyarázta Steklács János.
Emellett azonban az egyik leglátványosabb probléma kétségkívül a korai iskolaelhagyók arányának folyamatos, évek óta tartó növekedése. „Nincs meg a jövőbe vetett hit. A motiválatlanság, a pozitív gondolkodás hiánya társadalmi szintű probléma, ami kihat erre a területre is, ahogy az a PISA-eredményekből kiderül” – véli a szakértő. És ez a helyzet az életkorral nő. Márpedig a digitális szövegértés napjainkban, amikor gyakorlatilag minden ügyünket az interneten keresztül intézzük az álláskereséstől a számlák befizetéséig, miközben immár a világ dolgaiban való tájékozódás fő terepe is a világháló, elengedhetetlen lenne, hogy jól, értően, a veszélyeket ismerve, és az előnyöket kihasználva lépjünk be a digitális világba. Erre a jelenlegi oktatási rendszer azonban nem képes felkészíteni a tanulókat.
S hogy miért felkészületlenek a pedagógusok e téren? Dr. Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) elnöke, a Kaposvári Egyetem Magyar Nyelvi és Kultúratudományi Tanszékének docense úgy látja, a digitális kultúraváltásban a fiatalok („digitális bennszülöttek”) jóval megelőzték az idősebb korosztályt („digitális bevándorlók”), bár ez a hátrány már régen ledolgozható lett volna, mégsem történt meg. Az iskolában már azt kellene tanítani, mennyire része a digitális kommunikáció a kultúránknak, és hogyan lehetne hasznosítani. „Bár újabban ingyenesen letölthetővé váltak a digitális tanagyagok és módszertanaik, érzékelhetően gyengén szerepelnek mind a diákok, mind a pedagógusok – az, hogy valaki napi 4-5 órát tölt az interneten, nem garancia semmire, a mennyiség nem csap át minőségbe” – mondja a tudományos dékánhelyettes, és hozzáteszi: elvesztettük a kapcsolatot a diákokkal, az olvasásértésben elvileg élenjáró irodalomoktatás módszertana is erodált, 40 éve változatlan. Péterfi Rita megerősíti, iskola- és pedagógusfüggő, ki hogyan tanulja meg az olvasás, a szövegértelmezés fontosságát, élményjellegét. A gyerekek többsége megszenvedi, hogy elkülönül egymástól az iskola és az élet, a kötelező olvasmányok nem az őket foglalkozató problémákra adnak választ.
„Az olvasásról könnyű leszokni, sokkal nehezebb rászoktatni valakit” – figyelmeztet arra Gombos Péter, hogy az újabb felmérések szerint bár néhány százalékkal nőtt a sokat olvasók (legalább 12 könyv/év) hazai aránya, ennél sokkal jobban emelkedett azoké, akik semmit nem olvasnak. Új módszerek kellenének sürgősen – mondja –, amelyek egyrészt fejlesztenék a (digitális és papíralapú) szövegértési kompetenciát, másrészt visszahoznák az olvasás – mára eltűnt, szórakoztató, kikapcsolódást jelentő – élményszerű jellegét (ne csak a primer információt lássuk). Ez ugyanis nagy befolyással bír a képzelőerő kialakulására, ami feltétlenül szükséges a szövegértéshez.
Szellemi környezet
A 2012-es PISA-teszten alulteljesítő magyar tizenévesek kompetenciáját azonban nem árt árnyalni további szempontokkal. A 15 éves magyar középiskolások átlagát két csoport határozza meg: egy jelentős csoport a latin-amerikai országok gyermekei szintjén teljesít, míg egy másik a skandináv és finn iskolások elitjének színvonalával azonos képességű, s ez utóbbi „szélső érték” húzza föl aztán a többieket az átlagszámításkor – mondja Péterfi Rita. Az utóbbi csoport tagjaikörülhatárolhatóan a megyeszékhelyek, budapesti belvárosi és bel-budai iskolák tanulói közül kerülnek ki, akik nyelvvizsgákkal rendelkeznek, és kimutathatóan von haus aus a kulturális javak kiemelkedő fogyasztói, színházba járnak, lapokat vásárolnak – és gazdag könyves környezet veszi körbe őket! A szakember szerint a kisded kortól saját könyvespolccal rendelkezők olyan előnyökkel bírnak, amit az ezt nélkülözők már alsóbb iskolában megéreznek. De az olvasottság mégsem teljesen szociális háttér kérdése. Gombos Péter ennek demonstrálására egy nehéz körülmények között élő, de rendszeresen könyvtárba járó roma család példáját hozza, ahol az anyuka klasszikus regényeket mesélt este fejből gyermekeinek (pl. Pál utcai fiúk), mivel otthon nem volt könyvtáruk – ahol viszont van otthoni minta, ott a gyerekek sokkal könnyebben válnak olvasókká, mutat rá az egyetemi oktató.
De mit olvasunk manapság?
Nem olyan könnyű választ kapni erre, mivel 2005 óta nem volt itthon olyan reprezentatív fölmérés, mely a felnőttek olvasási szokásait vizsgálta volna. „1964-től 2005-ig több alkalommal végeztek országos olvasáskutatási fölméréseket, utána a vizsgálatok már eltértek az addig használt módszertantól, már a kérdésföltevéseik is esetlegesek voltak, nem adnak teljes képet” – tájékoztat Péterfi Rita, akit éppen a 2005-ös A Nagy Könyv elnevezésű országos közvélemény-kutatás eredményéről kérdezünk: mekkora valószínűséggel nyerne az Egri csillagok ma egy magyar olvasmányokat rangsoroló szavazáson? „Minden bizonnyal ismét befutó lenne, 1964 óta Gárdonyi műve a nyerő. Hiába változtak az olvasási szokások, jönnek-mennek divatok, Dobóék története megingathatatlan pozíciójú.” Az okok? „Nyilván van olyan réteg, akiknek ez volt az egyetlen olvasmányélménye egész életében, ugyanakkor az Egri csillagok sok olyan tulajdonsággal bír, ami miatt szerethető: a magyar történelem dicső pillanatát írja körül, van benne kaland, szerelem, nemtől, korosztálytól függetlenül sikert arathat” – magyarázza az olvasásszociológus a közös nevezőt. Ami mára azért mégis instabilnak látszik. „Inkább a szerző neve dominál manapság a könyv választásakor, ezért is sikeresek a sorozatok – Harry Potter, Alkonyat-saga, Szent Johanna gimi az ifiknél, Fábián Janka, Nora Roberts a felnőtteknél” – teszi hozzá Péterfi Rita.
Valóban nem egyszerű tájékozódni az interneten. Ha például az egyik legnagyobb álláskereső portálon egy Hajdú-Bihar megyei, 2 év munkatapasztalattal rendelkező, középfokú végzettségű, idegen nyelvet nem beszélő elektromos karbantartó teljes munkaidős állást keres közvetítő cégen keresztül, 7 kattintás után tudja csak meg, hogy jelenleg éppen nincs ilyen munka a lakóhelye környékén. De ha például lakcímkártyát szeretnénk csináltatni, akkor sincs könnyű dolgunk: 9 lépésben igényelhetünk csak időpontot, miközben döntenünk kell arról, hogy okmányirodát vagy ügyet választunk, hogy a „Lakcímigazolvány-csere tartózkodási hely címváltozása miatt” vagy a „Lakcímigazolvány cseréje személyes adatok megváltozása miatt” (vagy 4 másik opció) közül melyik igaz ránk, hogy a megyében, ahol élünk, mely járás kormányablaka esik hozzánk a legközelebb, és még egy direkt torzított betűkből álló ellenőrző kódon is át kell verekednünk magunkat. És ezek csak a mindennapos ügyintézés nehézségei...
Skimmingnek nevezik azt az olvasási technikát, mikor a neten előbb csak böngészünk, szemlélődünk, de valódi olvasás helyett csak átpörgetjük a szövegeket kulcsszavakra vadászva – alig 1 perc alatt.
Magyarországon Európában elsőként kérdeztek rá népszámlálási kérdőíven arra: „Tud-e írni, olvasni?” Az 1870 januárjában végzett cenzus eredményei alapján a történeti Magyarország (ami Erdélyen kívül magában foglalta Horvát- Szlavóniát, Fiumét és a határőrvidékeket) hat éven felüli lakosságának 68,7 százaléka sem írni, sem olvasni nem tudott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
