Tündérmese

Sem akkor, amikor Viktor szépséges, 300 négyzetméteres kastélyát építette Alcsút­doboz-Hatvanpusztán (az egykori József főhercegi műemléki majort tavaly vásárolta meg a király apjának ingatlanforgalmazó cége), sem akkor, amikor Lajos cégei százmilliárdos állami megbízásokhoz jutottak uralkodásának első két évében. Miközben az udvarhoz közeli vállalkozók egyre gyarapodtak, az országban egyre több lett a szegény ember, akik csak sóhajtoztak, amikor azt hallották, hogy kilométerenként 100 millióért kátyúz a Lajos tulajdonában álló Közgép Zrt. által vezetett konzorcium Pápa és Szilsárkány között – a 8,8 kilométeres mellékutat 879 millióért javítják ki. A sóhajok csak mélyültek, amikor benyújtották a 2013-as költségvetést, és kiderült, hogy rosszabbul járnak a rászorulók, a betegek, a banki ügyfelek, és az önkormányzatok, de sokkal több pénzt költhet a rendőrség, azon belül is a Terrorelhárítási Központ (melynek vezetője egykor királyi testőr volt), a Köztársasági Elnöki Hivatal, az Országgyűlés és a Miniszterelnökség is.

Ugyanezen a héten derült ki, hogy júliustól végképp eltörölné a Nemzetgazdasági Minisztérium – amelyet György vezetett – a „pofátlan” állami és önkormányzati kifizetések plafonját. A kétmilliós kereseti maximumot már 2010-ben megszüntették az állami és önkormányzati cégek vezetői esetében, de a törvény mostanáig a végkielégítéseket a helyi kollektív szerződéshez vagy a Munka törvénykönyvének előírásaihoz kötötte, prémium kifizetését pedig csak az alapfeladatokon túlmutató és objektív mérce alapján megállapított teljesítmény esetén tette lehetővé. Persze volt, ahol ez eddig sem jelentett akadályt: Kőbányán annak ellenére támogatta a fideszes többség a vagyonkezelő vezérigazgatójának 3 millió forintos prémiumát, hogy a cég eredménye tavaly 795 ezer forint volt. Az I. kerületben a parkolási rendszert üzemeltető Budavári Kapu Kft. mindkét ügyvezetőjének kéthavi bért, 700-700 ezer forintos prémiumot szavazott meg a felügyelőbizottság, noha a kifizetéshez nem jelöltek meg előzetes célt, vagyis a hatályos törvényt is megszegték.

Szólni azonban alig mert valaki. Nem csak azért, mert mindig mindent letagadtak az udvarban, hanem azért is, mert aki szólni mert, azt bolondnak nevezték és elkergették. Mint a vidékfejlesztési tárca volt államtitkárát, aki tiltakozott azért, mert a hatalmas hasznot hozó állami földbérleti pályázatokon gyakran nem a helyi családi gazdálkodók, hanem az udvarhoz közeli oligarchák nyertek. Ángyán József nem csak lemondani kényszerült, de utána az udvari média is megpróbálta lejáratni, a héten pedig Tállai András belügyminisztériumi államtitkár – akinek ismerősi körében szép számmal akadtak földnyertesek – üzente meg neki, hogy semmi keresnivalója a Fidesz frakciójában. Abban ugyanis csak olyan képviselőknek van helyük, mint L. Simon Lászlónak, akit most neveznek ki kulturális államtitkárnak. Ő meg szeretné tartani a kultúrára szánt pénzeket (mintegy 10 milliárd forintot) pályázati úton osztó alap vezetői posztját, de mivel ez összeférhetetlen, a politikus rögtön a felkérését követő napon benyújtott egy törvénytervezetet, ami ezt az összeférhetetlenségét megszüntetné. Nem ok nélkül ül a Fidesz frakcióban az a négy képviselő sem, aki ugyanazzal a szöveggel kezdeményezett törvénymódosítást, mint amit a múlt héten visszadobott a köztársasági elnök. A cél: a Ma­­gyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete jövőre a törvényi szabályozás ellenére, bírságolás nélkül megrendezhesse a nagy üzletet jelentő kutya-világkiállítást. Az újrázó képviselői indítványt aláírta Simicskó István honvédelmi államtitkár, aki az egyesület kiállítási kutyabírája, és Varga István fideszes képviselő, aki a MEOE ügyvédje, továbbá a (mások) elszámoltatásáért felelős kormánybiztos, Budai Gyula és Győrffy Balázs is.

Mivel errefelé nem laktak sem óriások, sem sárkányok, sem pedig boszorkányok, az ország népének nem maradt más, mint György, aki viszont szépséges tündérmesékkel szórakoztatta az alattvalókat, akár a CNN-en keresztül is, és olyanokat írt, hogy „2010 óta nem foglya a kormány az erős, döntően külföldi érdekcsoportoknak”, és a kormányváltás előtt „erős magyar szereplők is benne voltak a partiban”, viszont most már ilyen nincs. Vannak viszont gazdasági sikerek, amelyekkel György szerint mérsékelik, majd megfordítják az agyelszívást és a „kézelszívást”. Az alattvalók ilyenkor egymásra néztek és megállapították, hogy rajtuk már csak a csoda segíthet. Itt a vége, fuss el véle.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!