Adattolvajok, álhírgyárosok, és akik mindent bevesznek

A CIA szerint az oroszok célja az volt, hogy Donald Trump győzelmét segítsék az elnökválasztási kampányban. Barack Obama a napokban jelentette be: a titkosszolgálatok adatai alapján teljes körű vizsgálatot kezdeményez. „Az elnök nagyon komolyan veszi az ügyet, feltett szándékunk, hogy szavatoljuk az amerikai választások teljes integritását” – mondta Eric Schultz, a Fehér Ház szóvivője. Obama maga még határozottabban fogalmazott: „Ha bármelyik külföldi kormány megpróbálja befolyásolni a választásaink tisztaságát, lépnünk kell, és a megfelelő időben és módon lépni is fogunk. Lesz, amiről beszámolunk, és lesz, amiről nem. Putyin tudja, mit gondolok erről, mert elmondtam közvetlenül neki.”

John Bolton volt amerikai ENSZ-nagykövet szerint viszont az orosz hackertámadásokról szóló információkat az Obama-kormány terjeszthette. George W. Bush egykori ENSZ-nagykövete (nem mellesleg Donald Trump egyik volt külügyminiszter- jelöltje) a Fox televízióban arra hivatkozott, hogy James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelölt elektronikus levelezésének vizsgálatát követően maga mondta a sajtónak: Clinton levelezését illetően nem találtak közvetlen bizonyítékot külföldi titkosszolgálatok esetleges beavatkozására vagy sikeres számítógépes támadására. Bolton azt mondta: „fel kell tenni a kérdést, hogy vajon az oroszok az okos titkosszolgálatukat miért Hillary Clinton szervere ellen vetették be, a buta titkosszolgálatukat pedig a választást lebonyolító számítógépes rendszer ellen?”. Majd feltette a kérdést: ha az oroszok tényleg behatoltak amerikai számítógépes rendszerekbe, akkor miért hagytak nyomot maguk után?

Hillary Clinton és stábja közvetlenül az elbukott választás után megtalálta a vereség két fő okát: a dezinformációkat terjesztő internetes médiát és azokat a cyberbűnözőket, akik feltörték a demokraták szervereit. Eltekintve attól, hogy a Demokrata Párt és Hillary Clinton vereségének valódi okai ennél jóval összetettebbek, és még évekbe telhet, mire végigelemzik a bukáshoz vezető összes tényezőt, szinte biztos, hogy az internetes bűnözők és a hírhamisítók is ott vannak a legfőbb okok között.


Bénázás a köbön

Még 2015-ben történt, hogy a választásokra készülő Demokrata Nemzeti Konvenció (DNC) egy csomó gyanús elektronikus üzenetet kapott. Az egyiket John Podesta, Clinton kampánymenedzsere kapta. Pontosabban az ő hivatali címére érkezett, és asszisztense Charles Delavan, aki a levelezését kezelte, megnyitás nélkül továbbította Podesta otthoni címére. Delavan azonnal tudta, hogy adathalászatról van szó, ezért azt írta Podestának, hogy azonnal változtassa meg a jelszavát. Majd továbbküldte a levelet egy számítástechnikusnak, azzal a szöveggel, hogy „ez egy jogosult e-mail”, és az ő figyelmét is felhívta a jelszóváltoztatás fontosságára. „Jogosult” helyett természetesen „jogosulatlant” akart írni, ami az angolban csak egyetlen betű különbséget jelent. Mindenesetre ez a melléfogás körülbelül Podesta összes mailjéhez hozzáférést engedett a betolakodó(k)nak.

A bénázás itt nem ért véget. Az FBI, amely hónapok óta figyelte az orosz hackereket, amint megpróbálnak behatolni a Fehér Ház és a Külügyminisztérium szervereire, észrevette, hogy a DNC is a célpontok között van. Ám ahelyett, hogy teljes „fegyverzettel” kivonult volna, az igazgató megkért egy FBI-ügynököt, hogy ugyan már, hívja fel a demokratákat a hírrel. Az ügynök a DNC számítógépes rendszergazdáját találta meg, akinek elmondta, hogy a „Hercegek” nevű orosz hacker csoport vette célba a gépeiket, és tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket. A New York Times birtokába került információk szerint az ITfőnök, bizonyos Yared Tamene telefonbetyárnak gondolta az FBI-ügynököt, és hiába hívta fel újra és újra, csak hetekkel később intézkedett. De akkorra már a behatolók mélyen bent jártak a demokraták szerverében. Közzétettek például olyan leveleket, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy Podesta, és vele együtt Clinton egész kampánya kiszolgálja Soros György és egy sor másik támogató akaratát. Sőt, az e-mailek alapján azzal vádolták az igazságügyi minisztérium egyik illetékesét, hogy előre figyelmeztette Podestát Hillary Clinton korábbi levélbotrányának fejleményeiről, még nyáron.


Clinton még külügyminisztersége
idején használta kevésbé
biztonságos, személyes
levelezőrendszerét hivatali ügyeinek
intézésére. Hackerek feltörték
a levelesládáját, és az ott talált
leveleket kiszivárogtatták. Az FBI
vizsgálatot indított az elnökjelölt
ellen, aki először mindent tagadott,
majd beismerte,
hogy hibázott. Clintonék stábja
végig az FBI-t vádolta, amiért
a vizsgálattal beavatkozott
a választások menetébe.


Az ott talált több tízezer bizalmas levél végül a WikiLeaks nevű internetes szivárogtató oldalon tűnt fel, és nem csak Clinton és Podesta leveleiről volt szó. A Demokrata Kongresszusi Kampány Bizottság (DCCC) szerverei is áldozatul estek. Miután az itt szerzett titkos, stratégiai dokumentumokat is közzétették, számos képviselő jelölt volt kénytelen visszalépni. „Olyan volt az egész, mintha pucéran állnék az utca közepén” – próbálta leírni a helyzetet Anette Taddeo, egy floridai demokrata jelölt, akinek a levelei még az előválasztások előtt kikerültek a netre.

A New York Times cikkírója biztosnak nevezte, hogy az orosz hackerek nemcsak a Demokrata Párt szervereit törték fel – innen szivárogtatták ki a Hillary Clintont rossz fényben feltüntető e-mailek tízezreit –, hanem bejutottak a Republikánus Párt rendszereibe is. Az ott szerzett információkat viszont nem tették közzé. „Ha csak az lett volna a cél, hogy ellehetetlenítsék a teljes amerikai politikai rendszert, akkor miért csak az egyik pártnak ártó dokumentumokat hoztak nyilvánosságra? Különösen olyan helyzetben, amikor Trump is kiváló célpont lett volna” – tette fel a kérdést a neve elhallgatását kérő amerikai kormány tisztviselő.  


A kutya elásva

A fenti kérdés mindenképpen azt sugallja, hogy akárki hozta is nyilvánosságra a dokumentumokat, annak egyetlen célja lehetett ezzel: a demokraták ellehetetlenítése és Trump elnöksége. A megválasztott elnök stábja természetesen azonnal reagált a vádakra. „Most ugyanazok az emberek állítanak valamit, akik korábban arról beszéltek, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik” – írták közleményükben.

Ám arra nézvést nehéz volt bármit is mondaniuk, hogy Trump a levelek nyilvánosságából egyedül Trump és a republikánusok profitáltak. És azt is nehéz lett volna kimagyarázni, hogy értette Donald Trump, amikor a kampányban azt mondta: kérni fogja az oroszokat, hogy Hillary Clinton összes levelét hozzák nyilvánosságra. Később mindezt csak viccnek nevezte, de – ahogy a székely vicc is mondja – viccnek azért ez kicsit durva volt. Trump egyébként sosem rejtette véka alá, hogy – a hivatalos amerikai állásponttal szemben – erősen szimpatizál Vlagyimir Putyinnal, akit „erős és okos” vezetőnek nevezett.

Mindezek persze korántsem igazolják, hogy Donald Trump tudott volna arról, mit és hol terveznek orosz hackerek, vagy hogy hozzá köthető stábtagok segítettek volna a példátlan adathalászatban. Inkább arról lehet szó, hogy az oroszok – már ha valóban ők voltak – saját céljaikkal jobban összeegyeztethetőnek találták Trumpot a Vlagyimir Putyint folyamatosan kritizáló Hillary Clintonnál.


Nem a demokraták és nem az Egyesült Államok az egyetlen célpontja a számítógépes bűnözőknek.
Még szeptemberben indult vizsgálat Németországban, miután a cyberbiztonságért felelős kormányzati ügynökség (BSI) több kifejezetten kifinomult hackertámadást észlelt német politikusok és pártok számítógépei ellen. A németek is az orosz hackerekre gyanakodtak, akik a jövőre esedékes választásokat próbálták volna befolyásolni.


Úgy hírlik

Van a számítógépes garázdaságnak egy másik fajtája, amelyhez nem kell méregdrága konzollovagokat alkalmazni, szervereket feltörni és adatokat szivárogtatni, mégis eszelősen hatékony. Hangsúly az eszelősön. Az internetes álhírek gyártása és terjesztése ma már – úgy tűnik – sokkal hatékonyabb fegyver, mint a politikusok viselt dolgait vizsgáló, úgynevezett tényfeltáró újságírás.

A módszer pofonegyszerű: rakj össze egy hitelesnek tűnő és/vagy bombasztikus címekkel és tartalmakkal operáló weboldalt és/ vagy Facebook-profilt, írj vagy írass olyan tartalmat, ami átviszi az olvasók egyre magasabb ingerküszöbét, és nyertél.


Idehaza sem ismeretlenek a főleg politikai összeesküvésekkel és álhírekkel operáló, több tízezres, esetenként akár százezres látogatottságú oldalak, mint a Szabadon ébredők, a Tudnodkell, a Leleplező Friss hírek, a Napi Migráns, a Hihetetlen Magazin vagy az orosz befolyást nem is tagadó, szélsőséges nézeteket valló Hídfő.ru.

A több tízmilliós látogatottságú Buzzfeed amerikai internetes bulvármagazin nemrég végzett felmérése szerint az amerikai elnökválasztást megelőző hónapokban az álhírek messze megelőzték a valódi hírek olvasottságát és megosztási számait. A jelenség mögött az emberi hülyeségre és tájékozatlanságra építő stratégia áll. Ez egyfelől gyümölcsöző a honlap üzemeltetőjének (több kattintás, magasabb reklámbevétel), másfelől kiválóan használható nagyobb tömegek véleményének befolyásolására. A komoly újságírás ethoszában makacsul hívő nyugati elit későn ismerte fel ennek a módszernek a hatékonyságát. És amikor felismerte, már késő volt.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy az oroszok nemcsak felismerték, hanem egyre nagyobb összegekkel és humán erőforrással támogatják ezt a fajta dezinformációt. Az ok egyszerű: ennél olcsóbban és hatékonyabban nemigen befolyásolhatnák a demokráciában és a szabad választásokban még mindig feltétel nélkül hívő nyugat-európai országok és az Egyesült Államok közvéleményét. A hülyeség – tudniillik – rendszer- és országsemleges. Az emberek szívesen és borzongva osztják meg a „Millió migráns tart Európa partjai felé” vagy a „Hillary Clinton gyermekeket áldoz fel egy washingtoni pizzéria pincéjében” típusú híreket, mert ezek sokkal érdekesebbek, mint a politikát és az életet a maga bonyolultságában bemutató írások. Az egyre szaporodó álhírportálok ma már valóban képesek érdemben befolyásolni a demokratikus választásokat is. Bár közvetlen bizonyíték egyelőre nincs, de elemzők tényként kezelik, hogy a Brexitben, Trump győzelmében és a két héttel ezelőtti olasz népszavazás bukásában is vastagon benne vannak az álhírgyárosok.

Egy héttel ezelőtt írta meg a Guardian című brit lap, hogy macedóniai tizenévesek egy Velesz nevű városkában dollár tízezreket kerestek azzal, hogy az eredetihez megszólalásig hasonló hírportálokat hoztak létre a világhálón, amelyekre Hillary Clintont gyalázó álhíreket pakolgattak fel szakmányban.


A tényeken túli világ

Donald Trump győzelme, a Brexit-kampány, vagy – hogy ne menjünk messzebbre – a magyar kormány kvóta népszavazási plakátháborúja, vagy a nem létező nyugat-európai no-go zónák emlegetése is azt mutatta meg, hogy egyre kevésbé számít az igazság. Elemzők megvizsgálták Trumpnak a kampányban elhangzott kijelentéseit, és kiderítették, hogy azok csaknem háromnegyede nem áll szoros kapcsolatban a valósággal.

Ám mindez – úgy tűnik – egyre kevesebbeket érdekel. Az emberek egyre inkább azt olvassák, amit hinni szeretnének, és nem azt, ami esetleg szembesíti őket a valósággal.

Ráadásul a nyugati média maga is ad muníciót ehhez. Gondoljunk csak a kölni lányokat molesztáló németországi bevándorlók esetére. A német nagy lapok, tartva a bevándorlásellenes hangulatkeltéstől, elhallgatták az esetet, amire az internet és a bulvár azonnal elkezdte az összeesküvéseleméletek gyártását.

A média működésének effajta torzulása azért lehet ennyire pusztító, mert legtöbbször tényleg megtörtént eseteket, létező jelenségeket, valós félelmeket vesz alapul, „hogy aztán azt totalizálva és irreálisra nagyítva mutassák be, lehántva róla mindent, ami nem illik az olvasatba, mindezt pedig úgy, hogy bárkit, aki tevékenységüket kritizálná vagy állításaikat cáfolná, a jelenség cinkos fenntartójaként mutathassanak be” – írta Horváth Bence, a 444.hu újságírója, egy szeptemberi elemzésében. Ugyanitt olvasható a Washington Post szerkesztőjének, Marty Baronnak néhány gondolata a klasszikus újságírás aggasztó állapotáról. „Volt idő, nem sokkal ezelőtt, amikor előfordult, hogy máshogy értelmeztünk tényeket. Különbözött az elemzésünk, különbözött, hogy milyen megoldásokat találtunk ki a problémáinkra. De a tényekben alapvetően egyetértettünk. Ez volt akkor. Ma viszont sokan úgy érzik, saját tényekkel bírnak, melyek viszont valójában hazugságok” – mondja Baron.

Nem csoda hát, hogy bár Trump győzelme után még hülyeségnek nevezte, mára Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is belátta: fel kell lépni az álhírek terjedése ellen. Hamarosan bevezetik ezért, hogy egy kis zászló ikonnal lehet majd megjelölni a közösségi oldalon, ha kamu híreket látunk, és várhatóan egy algoritmust is kifejlesztenek a szűrésre. Ennek érdekében pedig olyan hitelesítő szervezetekkel is együtt fognak működni, mint a Snopes, a Factcheck.org és a Politifact. Azokat a posztokat, amelyeket a felhasználók vitathatónak jelölnek, a hitelesítő szervezetek fogják ellenőrizni, és az algoritmus pedig úgy rendezi őket, hogy csak a felhasználók falának alján jelenjenek meg.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!