Medúzák lepik el a Földközi-tenger partvidékét. A kocsonyás vízi állat csípése fáj a fürdővendégnek, ezért az idegenforgalomnak is. Mallorcán és más spanyol üdülőhelyeken strandokat kellett bezárni. Környezetvédők szerint a medúzainvázió súlyos környezeti károk tünete, és mi magunk tehetünk róla.
A riporter a saját bőrén tapasztalta, amiről beszámol, ezúttal szó szerint. Június 4-én csípett meg egy medúza úszás közben, Máltán. A medúzacsípés valójában mérgezés, de olyan, mint egy enyhébb égési sérülés. Kis ideig fáj, azután bepirosodik, felhólyagzik a helye. Még egy hónap múltán is látszott a heg két hosszú csíkja. Nem volt több múló kellemetlenségnél, persze marad az emberben némi félsz, ha legközelebb megint a tengerbe merészkedik.
Portugál gályák támadása
Vannak szerencsétlenebb találkozások is. Mallorca szigetén és Benidormban (város Spanyolország délkeleti részén) egy rokon tengeri élőlény, a portugál gálya (Physalia physalis) felbukkanása okozott pánikot a szezon kezdetén. Ez az Atlanti-óceánból terjeszkedik kelet felé, 2010 előtt nem látták a Földközi-tengerben. A különös állat hólyagmedúzaként is ismert, pedig a rendszertan szigorú besorolása szerint nem medúza – jóval erősebb a mérge. Méter hosszú csápjainak, úgynevezett fogófonalainak érintése fájdalmas, csúnya bőrelváltozással és gyulladással jár, sőt akár komolyabb bajt is okozhat (lásd keretes írásunkat). Sok család idilli nyaralását rontja el ilyesfajta kaland, a közösségi médiában keringő fotók tanúskodnak erről, ijesztő hólyagokkal és hegekkel. Úgy tartják, ennek a fajnak a nagyra nőtt példányai inspirálták a középkori portugál hajósok tengeri szörnyes rémmeséit – természetesen kikötői nagyotmondással és sok rummal fűszerezve. A portugál gálya egyelőre csak a Mediterráneum nyugati medencéjéig jutott, de a hagyományos fajok érzékelhetően elszaporodtak keletebbre is, például a magyar nyaralók által kedvelt Adrián. Egyiptomban a Szuezi-csatornán át érkező indiai-óceáni medúzák jelentek meg. Az áramlások, különösen erős szélben, néha medúzák százait sodorják kis öblökbe. A vízben hemzsegő állatok vagy partra vetett kocsonyás maradványaik látványa nem túl bizalomkeltő, érthetően sok vendéget elriaszt. Újabban az időjárás-jelentésekben azt is felsorolják, melyik „fertőzött” partszakaszokat érdemes elkerülniük a fürdőzőknek. A strandbezárások kínosak a térség gazdasági húzóágazatának, az idegenforgalomnak. A természetvédők szerint ez végre felhívja a figyelmet arra, amiről ők régóta hiába beszélnek: megbomlott az ökoszisztéma kényes egyensúlya. A medúzainvázió ugyanis nemcsak a Mediterráneum pestise, hasonló a helyzet a Britszigeteken, Floridában, Thaiföldön, Japánban és Ausztráliában.
Kevés teknős, sok plankton
„Minden rossz, amit az ember az óceánnal tesz, kedvez a medúzának”, állítja Ala Tanir. A bejrúti születésű, New Yorkban élő kutató ebbe a kategóriába sorolja a vegyi szennyezéseket, a klímaváltozást, a mélytengeri vonóhálós halászatot: „Az ember tökéletes feltételeket teremt a medúzáknak, hogy túlszaporodjanak a tengerekben.”
A pontos folyamatokat még elemzik a szakemberek, de néhány tényezőt már bizonyítottnak látnak. A globális felmelegedés, a tengervíz hőmérsékletének emelkedése új élőhelyeket nyit meg a medúzák előtt. Tetejébe az ember még „eteti” is őket, hiszen egyre több van kedvenc táplálékukból, a planktonokból, ami a nitrátszennyezés, főleg a műtrágya következménye.
Ugyanakkor egyre kevesebb a medúzák vetélytársa az élelemért vívott harcban, és kevesebb a ragadozó is. A túlhalászás szerepét a spanyol környezetvédelmi minisztérium is elismeri. Fogy a kardhal, a holdhal és a kékúszójú tonhal. Ráadásul az ipari halászat „melléktermékeként” évente 25 ezer teknős pusztul el a hálóba gabalyodva a Földközi-tengeren, köztük sok védett faj példányai, emlékeztet García Varas, a Természetvédelmi Világalap (WWF) spanyol tengeri programjának vezetője, márpedig ezek is a medúza természetes ellenségei. A hajóforgalom pedig segít távoli helyekre jutniuk, és ott is megtelepedniük a maguktól igen lassan mozgó medúzáknak. Tudósok már az 1970-es években felfigyeltek gyorsuló térhódításukra. A National Geographic 2007-ben mutatott be dokumentumfilmet A medúzainvázió címmel – most jött el az a pillanat, amikor már a fürdőzők is érzik a helyzet komolyságát.
A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!
MIT TEGYÜNK A CSÍPÉSSEL? Az elsősegély szerencsére kéznél van: a sós víz csillapítja a medúzacsípést, ezért a partra visszaúszva rendszerint már enyhül az égető érzés. Fontos, hogy az érintett testfelületet ne mossuk le édesvízzel, se alkohollal. Pláne ne vizeljünk rá, hiába ajánlja egy strandszomszéd, aki hallotta valakitől. Jót tesz viszont az ecet, vagy rovarcsípésre, égésre használt gyógyszertári kenőcs, amit sok fürdőző amúgy is tart magánál. Az esetek többségében ennyi elég is, utána a sérülés gyógyul magától. Az erősebb mérget kibocsátó fajok, mint például a portugál gálya érintése viszont okozhat bajt legyengült, beteg embereknél. Felléphet allergiás reakció, fejfájás, hányinger, nehézlégzés, ájulás, szélsőséges esetben akár szívleállás. Ezért javasolják, hogy minden csípést mutassunk meg orvosnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
