Magyarországon tízből csak egy nemi erőszakot követ feljelentés – nem véletlenül: az eljárás során gyakran megkérdőjelezik az áldozat szavahihetőségét.
Bándy Kata tragédiája óta tudjuk: van az a szexuális erőszak, ami egy egész országot mozgósít, rendőrök tömegét fogja azonnal hadra. A Páva Zsolt lányát ért támadás is erősen felzaklatta a közvéleményt. A szakemberek szerint viszont a nagy nyilvánosságot kapott ügyek csak egy tévhitet erősítenek, mintha ilyen lenne a nemi erőszak tipikus elkövetési formája. Az esetek döntő többségében azonban nem idegen, hanem ismerős követi el erőszakot. Családtag, férj, élettárs, barát, ismerős…
„Másfél éve jött el hozzám a vidéki nyaralómba András. Szokás szerint jót beszélgettünk, és bár szóba került a szerelmi téma, elmondtam neki, hogy köztünk csak barátság lehet, és úgy tűnt, tudomásul vette. Külön szobában aludtunk, de egyszer csak ott állt az ágyam mellett. Elkezdett üvölteni, megragadta a karom, majd a nyakam. Sokkal erősebb volt nálam. Megerőszakolt” – idézte fel a 42 éves Judit azt a nyári estét. – Nem mozdult mellőlem, de ahogy másnap elment, felhívtam az anyukámat. Nem hitte el. Egy barátom jött értem. A rendőrségen három órát ültem, a kihallgatás fél órát tartott. Majd elküldtek látleletet vetetni. Az orvos a fojtogatás nyomait rögzítette, a nemi erőszak okozta külső sérüléseket nem sikerült. Közben András folyamatosan hívogatott. Az egyik hívásról csináltam felvételt, próbáltam rákérdezni dolgokra. Hogy miért fojtogatott, miért volt erőszakos? Ezeket egyáltalán nem tagadta, csak mondta, beszéljük meg. Elvittem a felvételt a meghallgatásra. Az ügyésznő annyit kérdezett: elismeri, hogy megerőszakolta? Mondtam, hogy így nem. Erre azt kérdezte: akkor mit akar?” – mesélte Judit. A nyomozás keretében őt és a férfit is igazságügyi pszichológus szakértő vizsgálta, aki közölte: András nagyon jó családapa és ember, Judit viszont labilis személyiség. Ezzel vége is lett az ügynek.
Nem véletlen, hogy tíz megerőszakolt nő közül jó, ha egy tesz feljelentést. Ha mázlija van, rendőrnő előtt kell elmondania a történteket, ha nem, egy zsúfolt irodában egy férfinak. A helyszínen újra el kell mesélni mindent, majd a nőgyógyász látleletet vesz. Ezek után még legalább háromszor-négyszer elő kell adni az esetet a rendőröknek. Szakértők vizsgálják, a sértett nem hazudik-e, milyen a viszonya a nőiességéhez, a testéhez. Ha indul nyomozás, akkor tanúkat gyűjtenek, és fényképes, utóbb személyes felismertetésnek vetik alá. Meghallgatja az ügyész is, és ha úgy adódik, szembesíti a tettessel. Három-négy év múlva, a bírói szakban újrakezdődik az egész. A nőnek bizonyítania(!) kell, hogy fizikai ellenállást tanúsított, rendre azt kérdezik tőle, nem ő provokált-e, azt vizsgálják, vajon meynyire volt maga is okozója, közrehatója az eseményeknek. Egy 2006-os kutatás szerint Magyarországon a férfiak 40, a nők 25 százaléka úgy véli: a nők felelősek azért, ha megerőszakolják őket.
„A lakosság körében az emberölés után a második legsúlyosabbnak tekintett bűncselekmény a szexuális erőszak, elképesztő indulatokat korbácsol, ugyanakkor elegendő egy kisebb bizonytalanság, hogy ez az indulat az áldozat ellen forduljon. Az eljárást az esetlegesség jellemzi, ezért csak szerencse kérdése, hogy megfelelően felkészült és kellően empatikus szakember foglalkozik-e az üggyel és az áldozattal. A nemi erőszak esetében a közvélemény és a hatóság részéről is gyakori reakció az áldozat hibáztatása. Az első tipikus reakció az elemi felháborodás, ám a gyanúsított heves tiltakozását követően már gyakorta az áldozat szavahihetősége kérdőjeleződik meg” – nyilatkozta a szexuális erőszak áldozataival foglalkozó ESZTER Ambulancia vezetője. Virág György szerint az egész kihallgatás, tárgyalás a kellő szakértelem hiányában újabb tortúrává válhat: a nők újra és újra áldozattá válnak. A sorozatos meghallgatások során az áldozat újraéli a traumát, ami súlyosbíthatja pszichés tüneteit. Ráadásul három-négy évvel később a bíróságon nehéz felidézni a történteket – márpedig emlékezni kell, különben a védők szétszedik.
„Tizenöt éves pályafutásom alatt egyetlen nővel sem találkoztam, aki ne bánta volna meg, hogy feljelentést tett. Most épp egy olyan ügynek vagyunk a végén, ahol a lányt volt barátja erőszakolta meg. A pszichológusi vizsgálat után megfordult az egész, és most az áldozatot vádolják hamis tanúskodással. Idegösszeomlást kapott” – mondta lapunknak a nőket, gyerekeket és szexuális kisebbségeket érő erőszak áldozatainak jogsegélyt nyújtó Patent Egyesület jogásza. Spronz Júlia szerint, ha valaki eljut a feljelentésig, már a kapuban kérdezik, van-e bizonyítéka. „Ha nincs, be se jöjjön. Hang-, filmfelvétel, tanú? Csupa életszerűtlen elvárás a nyomozóktól, akiknek abból kellene kiindulniuk, hogy a feljelentő igazat mond. A sértett szavahihetőségét, a lelki és fizikai károsodásokat az igazságügyi és pszichológus szakértők mérik fel. Az ügyek bizonyítása az esetek nagy hányadában rajtuk bukik meg, viszont általában nincsenek tisztában a szexuális bűncselekmények, valamint a családon belüli erőszak áldozataira jellemző sajátosságokkal” – panaszolta a jogásznő. „A bűncselekmények egy-két százalékában alaptalan a vád, nemi erőszaknál miért lenne ez másként? Mégis: a kihallgatások során újra és újra arra hívják föl a figyelmet, hogy a hamis gyanúsítás, hamis tanúzás milyen büntetéssel jár” – mesélte az áldozatvédő, aki nevetségesnek tartja az elkövetőkre legtöbbször kiszabott egy-két évet, de már akkor is pezsgőt bontanak az egyesületben, ha egyáltalán elmarasztaló ítélet születik. A bíróság a megragadás, fojtogatás és megkötözés nyomait keresi a sértetten, a vádlotton pedig a védekező áldozat által „hagyott” nyomokat. A „legjobb”, ha a genitáliákon van sérülés: a minél frissebb (rendőrzsargonban: azonnalos) látlelet a legjobb. Azonban ha nem ismeretlen az elkövető, a nő gyakran nem tud rögtön orvoshoz menni: ilyenkor egyéb külsérelmi nyomok döntenek, amelyeknek felszívódási ideje 8-14 nap. Ezek színéből szakértő állapítja meg, mikor történt a cselekmény. Megdőlhet a sértett szavahihetősége, ha többféle szín van rajta, ő pedig azt állítja: azok egy időben keletkeztek. Mindebből gyakran megdöbbentő ítéletek születnek: egy Amnesty International által kiadott jelentés szerint a bíróság azzal mentett föl egy középkorú nőt az utcán megerőszakoló férfiakat, hogy „a sértett oldaláról is fennáll az a követelmény, hogy az ellenállást tőle telhetően ki kell fejtenie. Ennek az ellenállásnak komolynak kell lennie, és a hozzájárulás hiányát valamilyen formában érzékeltetnie kell”.
Az egyik pszichológus szerint gyakori az a szakmai megközelítés, hogy a sértett áldozattá akart(!) válni. Egy ügyben a nőt megerőszakoló férfit azzal mentették fel, hogy a sértett „érdekes dinamikákat indít be maga körül”. Még nehezebb a helyzet, ha az erőszak párkapcsolatban történik. Az egyik ügyész például azt mondta a tárgyaláson, hogy egy átlagos héjanász is okozhat olyan sérüléseket, amelyek erőszakra utalnak.
Nem véletlen, hogy egy 33 országot érintő nemzetközi vizsgálat alapján Magyarországon születik a legkevesebb feljelentés szexuális erőszak miatt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!