A legtöbb faluban igen erősek voltak az olyan hangok: igen, megérdemelték, jönnének sűrűbben, vagy hogy: én tudtam volna jobbat mondani, hogy kit öljenek meg – Tábori Zoltán újságíró, szociográfus mesél így, aki két éven át írta a Mozgó Világ folyóiratban megjelent riportjait a romagyilkosságokról.
Napokat, heteket töltött egy-egy helyszínen, az elsők között fedezte fel az etnikai indíttatást és az összefüggést a támadások között. A merényletek helyszínein szinte mindenhol nagyon komoly, a médiában is megjelent feszültség volt a cigányok és nemcigányok között, az irányíthatta az elkövetők figyelmét az adott falura. „Én azt vizsgáltam, hogyan fajulnak el a dolgok ezeken a helyeken a szegényedéssel kapcsolatban” – mondja Tábori, aki egyértelműen állítja: az elkövetők helyismeret nélkül dolgoztak „terepen”, ezért fordulhatott elő, hogy a „rendesebb”, megközelíthető portákon élőkre támadtak.
Tábori szerint, amíg a vádlottak nem vallanak, nem láthatunk tisztán az elkövetők szándékait, motivációit illetően. Ő nem vetné el annak a gondolatát, hogy pénzért dolgoztak, vagy hogy pusztán fegyverimádók voltak, akik élesben szerettek volna lőni. Erre pedig olyan célpontokat választottak, amelyeket következmények nélkül pusztíthatnak el – „alacsonyabb rendű embereket”, romákat.
Míg Tábori Zoltán még távoli összefüggést sem lát a gyilkosságok és a Magyar Gárda, illetve egyéb paramilitáris csoportok megjelenése között, Marsovszky Magdolna kultúra- és kirekesztéskutató azt állítja: a fegyverkezés már mind egy fasizálódó társadalom jellemzője, ami előrevetítette egy, a romagyilkosságokhoz hasonló tragédia megtörténtét.
A szakértő úgy gondolja, a szélsőjobboldali csoportoknak, a Jobbiknak, sőt a médiumoknak is hatalmas a felelőssége, hogy a gyilkosok felhatalmazva érezhették magukat ezekre a tettekre. Az a fajta retorika, ami a romákat konzekvensen ingyenélőknek, ezáltal „parazitáknak” minősíti, szinte állati sorba taszítva őket, nagy hatással lehetett a gyilkosokra. Erre utal a gyilkosságok elkövetésének módja is, hiszen az áldozatokat könyörtelenül, némelyüket menekülés közben, hátulról lőtték le, ahogy csak az állatokat szokás. „Ha egy csoportot a többség alacsonyabb rendűnek lát, az őket ért támadások is ebbe a normarendszerbe illeszkednek. Lelőhetik őket a kertjükben vagy saját ágyukban” – mondja a kutató, aki szerint Magyarországon nemcsak a romákkal szembeni előítélet, hanem a szegényellenesség is jellemző.
„Felfoghatatlan, hogy a magyar kriminalisztika legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata semmilyen hatást nem fejtett ki az emberekben. Sőt olyannal is találkoztam egy budapesti üzletben, hogy az eladó azt mondta egy cigány asszonyt és a lányát a kirakaton keresztül megpillantva: »Én úgy utálom őket!... Ezeket a szabadcsapatokat én akár pénzzel is támogatnám«” – idézi fel Tábori. Egyik riportjában olvasható az a mondat is, amelyben az említett falu egyik lakója azt mondja: „Sűrűbben kellene erre jönni lövöldözni.”
Marsovszky Magdolna szerint is meglepő, hogy mennyire nem rázta fel a társadalmat a rasszista gyilkosságsorozat. A gyerekgyilkosság egy olyan tabu, amelyre már végképp mindenkinek fel kellene kapnia a fejét. Úgy gondolja, ebben a tragédiákról beszámoló médiumok is tehetnek, az első beszámolók szintén nem kezelték kellő súllyal az eseményeket. Így elmaradt az a fajta katartikus felismerés, ami a társadalom gondolkodásának megváltozásához vezethetett volna. A szakértő szerint nem egyszerűen szükséges megemlékezni évről évre a gyilkosságokról, „bele kell verni a többségi társadalom orrát” ebbe a tragédiába.
Több mint évforduló
Több helyszínen és időpontban is megemlékeztek a héten a négy éve történt tatárszentgyörgyi gyilkosságok áldozatairól. Csorba Róbert és Robika halálának napja, február 23. – azok számára, akik számon tartják ezt az időpontot – nem pusztán két ember, apa és fia lemészárlásának évfordulója, hanem a romák elleni támadássorozatra való emlékezés, szélesebben értelmezve az azt kiváltó cigánygyűlölettel szembeni fellépés ideje. A múlt vasárnap a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Megbékélés Templomában istentiszteleten emlékeztek a meggyilkoltakra, péntek este a budapesti Stúdió K színházban pedig a 2000 című folyóirat szervezésében felolvasóestet tartottak Tatárszentgyörgy szorításában címmel. Iványi Gábor bevezető beszédében felelevenítette a támadássorozat és különösen a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság eseményeit, melyeket Vajda Mihály filozófus és Borbély Szilárd író, költő borzongató szövegei árnyaltak. Felolvasott még Németh Gábor, Esterházy Péter, Závada Pál írók, Szabó T. Anna és Erdős Virág költők. Tegnap 18 órakor emlékséta indult a budapesti Nehru Parton álló Roma Holocaust Emlékműtől a józsefvárosi plébániatemplomig, ahol szentmisével és műsorral folytatódott az esemény. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkársága tegnap az MTI-nek küldött közleményben a tatárszentgyörgyi évforduló kapcsán Olaszliszkát emlegette, mondván, hogy az áldozatok ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai. Ugyanebben a közleményben emlékeztettek arra, hogy Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár munkatársaival előző nap koszorút helyezett el az áldozatok sírján Tatárszentgyörgyön.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!