A Legfelsőbb Bíróság elnökének a semmisségi törvénnyel és az alkotmány-tervezettel kapcsolatos kritikáival tele van a sajtó az utóbbi hetekben. Baka András tizenhét évig volt a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság bírája, szakmai kifogása ellenére a jobboldal pártkatonának minősítette.
– Nem pakolok. De érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért hozzák fel nap mint nap, újra és újra ezt a kérdést.
– Talán azért, mert a bírósági ítéleteket utólag felülíró semmisségi törvénnyel kapcsolatos korábbi kijelentései miatt nagyon éles támadások érték a jobboldalról. Volt, hogy pártkatonának minősítették. A kritikái ellenére a törvény megszületett, és ön azt nyilatkozta: azt a bíróságok végre fogják hajtani. Ha önnek kellene alkalmaznia gyakorló bíróként, akkor felfüggesztené az eljárását az Alkotmánybírósághoz fordulva?
– A törvény alkalmazása, a lehetséges jogi eszközök igénybe vétele immár kizárólag az eljáró bírók feladata, amibe más, még bírósági vezető sem szólhat bele. A magam véleményével nem kívánom ezt a folyamatot befolyásolni.
– „A politika cserbenhagyta az igazságszolgáltatást” – fogalmazott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) kapcsán. Egy márciusi törvénymódosítás viszont éppen az OIT működésének javítását célozza. Csakhogy az alkotmánytervezet alapján nem biztos, hogy marad OIT, és nem biztos, hogy marad független igazgatás. Ön eligazodik az egymásnak ellentmondó kormányzati szándékok között?
– Én egyet biztosan tudok: a bírói önigazgatás olyan érték, amely a rendszerváltozás óta egy túlpolitizált országban többlet intézményes védelmet ad az igazságszolgáltatásnak függetlensége megőrzéséhez. Stabil, megállapodott demokráciákban ez nem feltétlenül szükséges, Közép-Kelet-Európában azonban ezt a többletgaranciát nem csak mi magunk, hanem nemzetközi szervezetek is javasolják. Megjegyzem, ma már az Európai Unió 27 tagországából 18-ban működik Igazságszolgáltatási Tanács, amelyek kompetenciájába a bíróságokkal kapcsolatos személyi döntések is beletartoznak. A tanács megszüntetése ez idáig fel sem merült, a 2010 decemberében alapvetően módosított kétharmados bírósági szervezeti törvény maga is az OIT működésének talaján állt.
– Hogyan szabályozná az alkotmányban a bírói önigazgatás rendszerét?
– Az alaptörvénynek egyáltalán nem kellene szólnia a bíróságok igazgatásának kérdéséről. Ennek szabályozását az erről szóló kétharmados sarkalatos törvényre kellene bízni. Ugyanakkor a bíróságok igazgatását nem kellene újra és újra gyökeresen átalakítani. A jelenlegi igazgatás működőképes. A bírósági szervezet évtizedes strukturális problémáinak megoldása viszont – az aránytalan munkateher, az eljárások gyorsítása, az ország gazdasági-társadalmi viszonyainak alakulásával nem összhangban fejlődő bírósági szervezet – túlmutat a bíróságok mindennapi igazgatásának keretein. Ezek azok a kérdések, amelyek kormányzati beavatkozást igényelnek. Természetesen ennek anyagi feltételeinek megteremtésével együtt.
– A mostani alkotmány felsorolja a bírósági szinteket, az új alkotmány tervezete nem. Ennek két oka lehet: át akarják nevezni a helyi bíróságokat járásivá, vagy meg akarják szüntetni a 2003–2005-ben kialakított ítélőtáblákat.
– Nem probléma, ha az új alaptörvény nem tartalmazza a bírósági szintek felsorolását. Ugyanakkor – tekintve, hogy a jelenleg hatályos alkotmány ezt megtette – ez elindította a találgatásokat, hogy vajon mi ennek az oka. Nem tartok attól, hogy az ítélőtáblák megszűnnének. Ezek hagyományosan is a magyar bírósági struktúra részei, amelyek ma talán a legnaprakészebb, legszínvonalasabb ítélkezést végzik a legsúlyosabb ügyekben eljáró fellebbviteli bíróságokként. Azt viszont fontosnak tartom, hogy az ítélőtáblák közötti munkateherbeli különbségeket kiegyenlítsük. Az új törvényben Zala megyének a Győri Ítélőtáblától a Pécsi Ítélőtáblához való átcsatolása is ennek a folyamatnak a része.
– A bírósági szervezet egyik legnagyobb problémája a nagy munkaigényű, sokszereplős, sok ezer oldalas ügyek kezelése, amelyek akár évekre is leköthetik egy-egy bíróság kapacitásait.
– Az úgynevezett megaügyek nagyobb számban az utóbbi hat-nyolc évben jelentkeztek a bíróságokon. Ezek kezelése nemcsak a bírósági munka újfajta szervezését feltételezi, de jelentősen megterheli a bírósági költségvetést is, amely nem az ilyen ügyekre lett méretezve. A nagy munkaigényű, bonyolult ügyek kezelését a decemberi bírósági „gyorsító csomag” szabályozta, lehetővé téve, hogy ezen ügyek egy részét megfelelő eljárásban a kevésbé túlterhelt bíróságokra csoportosítsuk át. Sajnálatos, hogy az ország gazdasági helyzete miatt ennek költségvetési fedezetét zárolták.
– Egy újabb idézet öntől az alkotmánytervezet kapcsán: „amikor az ügyészség minden eddiginél függetlenebb helyzetben van – és ez politikai döntés eredménye –, akkor a bíróságokat kisebb önállóság illeti meg az ügyei menedzselésében és a személyek kinevezésében”.
– Az idézett mondatot én kérdésként tettem fel, vajon lehetséges-e egyáltalán egy ilyen megoldás. Hogy megvilágítsam, engedje meg, hogy egy nemzetközi dokumentumból idézzek: „az ügyészség nem bíróság. Az igazságszolgáltatás függetlensége és annak a végrehajtó hatalomtól való elkülönülése a jogállamiság alapja, amely nem tűr kivételt. A bírói függetlenségnek két oldala van, az egyik, mely szerint a bíróságok szervezetileg függetlenek, a másik pedig az eljáró bíró függetlensége. Az ügyészség függetlensége és autonómiája ugyanakkor természetét tekintve nem olyan kategorikus, mint a bíróságoké”.
– Aggályosnak mondta a túl gyors alkotmányozási folyamatot, melynek során csak találgatni lehet, miként alakul át a sarkalatos törvényekkel a közjogi intézményrendszer.
– Az alaptörvény mindig kerettörvény, amely a legfontosabb közjogi kérdéseket határozza meg. Ez önmagában nem probléma. Probléma akkor van, ha az alaptörvény túlságosan részletező, mert akkor akadálya lehet a sarkalatos törvények koherens koncepciójának. Ez különösen akkor veszélyes, ha a vonatkozó sarkalatos törvény még koncepcionálisan sincs készen.
Baka András, az állam- és jogtudományok kandidátusa 2009 óta a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Előtte 17 évig volt a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája, ezzel 8 évig párhuzamosan az Államigazgatási Főiskola főigazgatója, majd egy évig a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája. Az 1990-es országgyűlési választásokon az MDF színeiben, de pártonkívüliként szerzett mandátumot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
